/12.Pete vs. Patrick/

Sötét volt mindenhol,pedig emlékszek,hogy égve hagytam a villanyt a nappaliban.Félve beljebb léptem a házban,és az első villanyt amit kitapintottam felkapcsoltam.Olyan volt,mintha betörtek volna,de semmit nem vittek el.Arra gondoltam,hogy majd holnap elpakolok,mivel álmos vagyok,ezért felmentem és miután letusoltam beleborultam az ágyba.Sírni kezdtem,mert nem tudtam elhinni,hogy mi történt velem ez alatt az egy nap alatt,és ez bántott.Szipogva gondolkoztam el azon,hogy kit válasszak,mert nélkülük nem tudnék semmihez sem kezdeni.Valaki átölelte a derekam,mire felsikítottam.Nem engedte,hogy megforduljak,hanem elkezdte puszilgatni a nyakamat,mikor én felismertem.
-Pete!-ordítottam remegve.-Mit csinálsz itt?!
Nagyon ki voltam rá akadva,amiért idejött,felforgatta a házat,és mellém feküdt az ágyban.Féltem attól,hogy a mostani kiakadásom miatt örökre el fogom veszteni,de per pillanat nem gondoltam erre.Felé fordultam és arcon csaptam,de nem mozdult meg.
-Szia.-mosolygott rám,amitől egy pillanatig elfelejtettem mindent.-Mi történt a házban?Mármint lent?És áúú!
-Nem tudom.-hebegtem.-Azt hittem te voltál itt...Hogy te forgattad fel...
-Nem.Én csak bemásztam az ablakon amikor elmentél valahova.Vagyis az előtt öt perccel mielőtt visszaértél volna.Akkor láttam,hogy fel van forgatva a ház,és átnéztem mindent.Nem vittek el semmit,de olyan,mintha verekedtek volna.
-Nem tudom kik voltak.De félek.-motyogtam.Hozzá bújtam,mert valami mocorgást hallottam a sarokból.-Mi volt az?
-Mi az félsz?-nevetett fel.-Én is.-halkult el a hangja.
-Nézd meg mi az!-kértem,ő pedig felkapcsolta a villanyt.Kimászott mellőlem,és elkezdte nézegetni a helyet.
-Semmi nincs itt.-mondta nyugodt hangon.-Itt aludhatok most már?
-Ha már itt vagy...-kezdtem.-Nincs más választásom,ugye?-néztem rá.
-Nincs.-vigyorgott.
-Akkor igen.-sóhajtottam,mire alsógatyára vetkőzött.Amikor megláttam a kockahasát.A látványtól leesett az állam,és csak akkor eszméltem fel,mikor beugrott az ágyba.
-Na mi az,mit láttál?-nevetett.
-Öhm...-mondtam zavartan-semmit.
-Igen,az nekem is feltűnt.Mert ugye a kockáim semmik.Lyuk van ott,és azon néztél át vagy miért a semmit nézted?
-Na jó.Most az egyszer igazad van.-simogattam meg a hasát.-Jó éjt.-ásítottam.
-Neked is.-mormolta,és megcsókolt.Meglepett,de visszacsókoltam.Vad csókcsatába kezdtünk,majd két csók között megszólaltam.
-Ezt nem lenne szabad...-amikor ezt kimondtam,már nem volt visszaút,lefeküdtünk.Megint.

~

Kiabálásra ébredtem,de nem tudtam megállapítani,hogy ki az.Át akartam ölelni Pete-t,de csak egy párna került a kezem közé.Ekkor leesett...Pete kiabál valakivel!Magamra kaptam a pizsimet,de a pólóm helyett Pete-ét fogtam meg és azt rángattam magamra.Lesiettem a lépcsőn,és Patrick-et láttam meg Pete társaságában.Egymás arcába ordítottak minden hülyeséget,de amikor megláttak Pete arcára mosolyt csaltam,Patrick pedig még komorabb lett.

-Sziasztok srácok...

-Szia édes!-vigyorgott Pete.

-Heló!-mondta komolyan Patrick,majd megfordult és kiment az ajtón.-Ja és még valami Pete.Nem hagyom!Még nem választott.

Nem értettem miről beszél,de nem is akartam.Csináltam magamnak reggelit,amit gyorsan el is fogyasztottam.Felfutottam a szobámba,és felöltöztem.Mikor leértem,Pete éppen beszélt valakivel.

-Interjúra kell mennem.-kezdte.-Szia!

-Hali.

Kilépett az ajtón,én pedig beültem a tévé elé.Elkezdtem nézni egy filmet,de nagyon unalmas volt,így elaludtam rajta.Arra ébredtem,hogy csörög a telefonom.Megnéztem a kijelzőt,amin Patrick neve virított,én pedig elvigyorodtam,és felvettem.

-Szia Patrick!-köszöntem neki vidáman.

-Szia!Bocs a reggeliért!Kárpótolhatlak valahogy?

-Hát nem is tudom...

-5-re ott vagyok érted!Vegyél fel valami csinit!-nevetett,és letette.Ránéztem az órára.16:24 volt,így rohantam fel elkészülődni.Kereken 30 perc múlva,már a kanapén ülve vártam,hogy Patrick jöjjön és menjünk el valahova.Nem sokkal később megérkezett a srác és indultunk...valahova.

-Hova megyünk?-nyaggattam.

-Majd meglátod.-nevetett fel.

-Ott vagyunk már?

-Ne kezd.-intett le.-Akkor visszafordulok.

-Befogtam!-emeltem fel védekezően a kezemet.Csak néztem ki az ablakon,ahol egyre több ház állt egymás mellett.

-Na,meg is érkeztünk!-szállt ki az autóból Patrick,majd nekem is kinyitotta az ajtót.-Gyere Nicole!

Egy aréna mellett álltunk,de Patrick nem engedte,hogy megnézzem,hogy kik fognak fellépni,de sejtettem,hogy nem ők.Nem is tévedtem...

Ez előzenekar pont akkor lépett fel a színpadra,amikor elfoglaltuk a helyünket a VIP-k között.Na és ki volt az előzenekar?Hmm?Kik voltak?A Billy Talent!Végigugráltam már ezt is,na és akkor még azoknak a koncertjét akik utánuk jöttek fel a színpadra?Felcsendült a 99 Revolutions,amit természetesen végigugráltam,mivel ők az egyik kedvenc bandám.Természetesen a Green Day volt az!És a Longview-nél kit hívtak fel?Na kit?Persze,hogy Patrick-et!Had énekeljen még itt is!Billie bemutatta a rajongóknak,akiknek egy része ujjongásban tört ki,a többi pedig nem tudta kiről van szó.Elénekelte a részét,és lejött hozzám.A She-nél pedig én kerültem fel BJ mellé,aki csak rám mosolygott és a kezembe nyomta a gitárját.Elkezdtem játszani rajta (ezt az egy számot tudom,vészhelyzet esetére) és teljesen hibátlanul sikerült.Billie odaadta nekem a gitárt én pedig boldogan lefutottam.
-Patrick,nézd!-ordítottam.
-Tudom!Én kértem,hogy hívjon fel!
-Köszönöm!-nevettem fel,és megcsókoltam.
A koncert végén még mindig ott álltunk a helyünkön,az emberek pedig elkezdtek kiszivárogni a helyről.Már éppen indulni készültem,de Patrick megragadta a kezem és visszarántott.
-Beszélek Billie-ékkel,várj meg itt,jó?-kérdezte,én pedig dühösen bólintottam.Elindult,én meg elindultam a kocsihoz.Visszafordult és elröhögte magát.-Azt hitted,hogy nélküled megyek?-odajött hozzám,és összeborzolta a hajam.-Gyere.
Mosolyogva mentem utána,és ahogy az öltözőkhöz értünk,Patrick megszólalt.
-Csak ne zúgjál beléjük.-nevetett.
-Öregek hozzám.De nagyon fiatalnak tűnnek!-nevettem én is.
Bekopogott,mire Billie feje jelent meg az ajtóban,éppen a haját törölte.Amikor meglátott minket,elmosolyodott majd sikítva Tré mögé bújt.
-Ááááá!Behatolók!
-Gyere elő haver.-rántotta meg az énekes kezét Mike.-Csak éppen énekes meghallgatást tartunk.
-Lecseréltek?
-Igen.-vigyorgott Tré is.
-Neeee!-a frontember talán még pár könnycseppet is kipréselt magából,és a földre vetette magát.-Le leszek  cserélve!Utállak titeket!
Az egész Green Day röhögni kezdett,és persze mi is.
-Szóval te vagy Patrick barátnője!-jött elém Mike.-Mike Dirnt vagyok,de szerintem ismersz...
-Nicole Johnson.Várj!Én nem...
-Ne is tagadd!Láttuk azt a csókot,miután lementél...
-Az csak...
-Az csak baráti volt.-segített ki Patrick.
-Öhm,oké...-vakarta meg a tarkóját Billie.-Beszélhetnénk?
Az idő alatt míg beszéltek,én nagyon jól összehaverkodtam a srácokkal,Jason elmondta,hogy Freese-t Jay-nek hívják,csak éppen fürödni ment.Mikor kilépett ő is mosolygott,és bemutatkozott.Jeff is nagyon jó arc,Mike-ról és Tré-ről pedig ne is beszéljünk...Gyorsan telt az idő,közben Billie és Patrick is kijöttek a...onnan,ahova mentek.
-Azt hiszem mennünk kéne.-nézett rá az órájára Patrick.
-Ja nekünk is tovább kell menni.-mondta Bill.
Felálltunk és az ajtóhoz lépkedtünk.Kint már sötét volt és csak egy turnébusz és egy autó parkolt az aréna előtt.Megengedték,hogy megnézzük a buszukat (nagyon tetszett),majd utána már tényleg indultunk.Mindenkitől kaptam puszit,elköszöntünk,és mikor már csak BJ volt lent a földön felénk fordult.
-Sziasztok.És hajrá.
Beültünk a kocsiba,és még néztük,ahogy a Green Day-esek elhajtanak,utána pedig lassan mi is elindultunk.
-Köszönök mindent.-szólaltam meg hirtelen.
-Nincs mit.-vonta meg a vállát.-Gondoltam már,ha a kedvenc bandád,és itt vannak...Meg persze jóban is vagyok velük,ezért adtak két jegyet.Rád gondoltam először.Egyébként ők a kedvenc bandád?
-Igen.
-Miért nem mi?-ezt a kérdést úgy mondta,hogy csak viccből,mivel velük találkozom naponta.
-Aranyosabbak a srácok.-legyintettem,mire komolyan rám nézett.
-Megjegyeztem...Ezt megjegyeztem!-jelentette,ki,de nem bírta elnevette magát.
Hazaérve azon kaptam magam,hogy megcsókolom a fiút,aki visszacsókol,és felcipel az emeletre,ledob az ágyra,és megtörténik az aminek történnie kell...

/11.Köszönöm Joe!/

Bocsi,hogy csak most hoztam,de nem volt időm.Ritkán tudok majd részt hozni,de mivel suli van sokat kell tanulnom. :( Amikor sikerül rakok fel,szóval azért ne felejtsetek el!:)

*Pete szemszöge*

Ezt nem hiszem el!Az hittem jelentett neki valamit a délután,de csak kihasznált!Én meg még elhívtam,hogy jöjjön velünk a turné további részére!Soha nem hittem volna Nicole-ról,hogy egyszer lesz képes valakit kihasználni.Főleg nem engem...
Ekkor Joe nyitott be az ajtón.Aggódó arcot vágott,és láttam rajta,hogy tudja mi történt.Mögötte Andy jött.Egész nap alig szólalt meg.Csak pár mondatot szólt,és most is lehajtotta a fejét.Nem akart nagyon megszólalni,de megértettem.Lelkileg ő a leggyengébb közülünk,Patrick,én és Joe a legerősebb.Legalábbis annak mutatja magát.
-Jól vagy?
-Mármint belül vagy kívül?-kéredztem,de tudtam a választ.
-Belül.
-Nem.Szarul,de büszkén.Na jó büszkén se.-feleltem.-Azt hittem,hogy...szeret.Vagy legalább érez valamit...
-Érzett...5 éve.-mondta Joe.-Sajnálom haver tényleg!De ne csinálj semmi hülyeséget!Andy már így sem szólal meg.
-Hé!
-Ritkán.-javította ki magát.
-Nem fogok semmit csinálni.Megígérem nektek.-jelentettem ki határozottan.

*Nicole szemszöge*

Andy és Joe már az ajtónál toporzékoltak,majd mikor kimentem,váltottunk egymást.Elindultam haza,hogy mindent átgondoljak,és válasszak a két srác között,úgy,hogy senkit ne bántsak meg.De Pete-t már sikerült...Zsebre raktam a kezem,és lehajtott fejjel mentem,haza,de valaki megragadta a karom.
-Hova mész?-kérdezte Patrick.
-Haza.Szia.-fordultam meg,de nem engedte,hogy elmenjek.Megcsókolt,de eltoltam magamtól,mire értetlenkedve rám nézett.
-Mi a baj?-kérdezte.Elfordultam tőle és szomorúan hazafelé vettem az irányt.Az énekes meg csak megkövülten figyelte ahogy elsietek tőle.Útközben azon gondolkoztam,hogy melyiküket szeretem jobban,de nem tudtam dönteni.Otthon ledobtam magam a kanapéra,és próbáltam elterelni a két srácról a gondolataimat,ami ha sikerült is,csak pár percre.Nem bírtam tovább,befeküdtem az ágyamba,és egyből elnyomott az álom... Arra ébredtem,hogy csörög a telefonom.Meg sem néztem ki az,csak felvettem.
-Szia!-köszönt egy ismerős hang.
-Hali.-élénkültem fel,mivel Joe hívott.Vele nem szakítom meg a kapcsolatot soha...
-Miért mentél el?-kérdezte.
-Ezt ne telefonon beszéljük meg.Találkozzunk valahol.
-A diszkó előtt?Nyugi,nem megyünk be.
-Oké.10 perc múlva találkozunk.Az neked jó?-mondtam.
-Persze.Szia!
-Szia.-sóhajtottam fel és letettem.Átcseréltem a pólóm,hogy legalább ne nézzenek hülyének,mert véres.Elindultam a megbeszélt hely felé,és mikor odaértem,megöleltem a telefonjába bámuló Joe-t. -Szia.
-Helo.-köszönt.
-Hova menjünk?
-Üljünk be egy kávézóba.-biccentettem,az ilyen helyzetekben már-már törzshelyemmé vált.Csendben sétáltunk oda,ott pedig leültünk az asztalhoz.Kértünk kávét,majd kiöntöttem Joe-nak a szívem.
-Ez húzós.-kezdte,de odajött hozzánk egy csaj.
-Joe Trohman?-kérdezte.-Kaphatok egy autogramot?-egy képet és egy ceruzát adott a kezébe.-Egy képet is?
-Persze.-mosolygott Joe.Felállt és bepózolt.Én fotóztam,legalább három képet csináltam és viszaadtam a lánynak a telefonját.
-Szia!-köszöntünk Joe-val
-Sziasztok!-intett a lány és már futott is ki,gondolom,hogy elújságolja nekik az örömhírt.
-Tehát ott tartottunk,hogy...Tényleg mindketten beléd zúgtak?
-Sajnos igen.-sóhajtottam.-Mit csináljak?-néztem rá könyörgőn.
-Ismertessem a helyzetemet?-értetlenkedve néztem rá.Nem tudtam mit akar mondani.-Patrick nagyon sokszor mondta el a kiskori történetiteket,és panaszkodott,hogy találkozni akar veled,szeret minden nap megosztott velünk valami infót rólad.Először kisebb majd nagyobb dolgokról,stb...És Pete...Mikor szakítottatok két éven keresztül minden éjszaka káromkodott,ismételgette,hogy "Elbasztam.Ezt kurvára elbasztam.Vissza akarom kapni!".Kialakult a gyógyszerfüggősége,aztán összeházasodott Ashlee-vel.Egy idő után megromlott a kapcsolatuk és elváltak.Utána megint utánad rinyált.Néha sírt is.
-Ez bonyolultabb mint gondoltam...-fogtam a fejem. Ekkor megcsörrent Joe mobilja.Felvette és beszélni kezdtek.5 perc múlva letette,és felém fordult.
-Mennem kell.Gondold át amit mondtam. Felálltam és megöleltem,ő pedig egy puszit nyomott az arcomra.
-Hajrá!-biztatott.-Szia.
-Szia.-mosolyogtam,fizettem (mivel ő segített),és haza mentem.Mikor beléptem az ajtón érdekes látvány fogadott...

/10.Vallomások/

-Srácok...kimennétek?-nézett végig rajtunk.Felálltunk és egyesével kivonultunk volna.-Amber,te maradj!
A lány visszafordult,és leült a srác mellé.Láttam,hogy örül annak,hogy a pasija felébredt,de sejtettem,hogy nem lesz már az sokáig...
-Beszélhetnénk?-húzott fel a székről Patrick.Kimentünk a kórház elé és sétálni kezdtünk.-Az igazat mondd.Mit csináltatok nálad?
-Beszélgettünk...
-Addig mondtad,hogy megölelt,hogy te is kólás legyél.
-Nem mondok semmit Patrick.Nem rád tartozik.
-Lefeküdtetek?!-kiáltott fel.
-Kuss Patrick!-rivalltam rá.-Mondom,hogy nem rátok tartozik!Nem mondhatod el senkinek!Pete sem akarná.
-Leszarom Pete-t!Nem hiszem el! Pedig tudta,hogy én...nekem tetszel!-amikor ezt kimondta,én leblokkoltam.
-Hogy?Én?Tetszem?Neked?-tudhattam volna.Sok jel utalt rá.De azt hittem csak képzelődöm.-Mióta?H
-Igen te.-sóhajtotta.-Hát...11.-ben éreztem először többet a barátságnál,és még akkor is tisztán emlékeztem rád,amikor szakítottatok Pete-tel.A koncerten nem akartalak felismerni,mármint...féltem,hogy újra találkozunk,mert tudtam,hogy dühös leszel rám,és hogy minden esélyem,elúszott.Még az is,hogy barátok legyünk.
-11.-től?-döbbentem le.-Én is akkor...tudod...tetszettél nekem,de ezt kiűzted belőlem,akkor amikor nem segítettél a szüleim halálakor.
-Komolyan?-most rajta volt a megdöbbenés sora.
-Igen.De teljesen akkor sikerült,hogy kiverjelek a fejemből amikor jött Pete.De ha akkor adsz valami jelet...-mondtam.
-Hülye vagyok.-állt fel.-Menj vissza,már biztos keresnek,főleg Pete.Ne várakoztasd meg.Én majd megyek.
-De ne csinálj semmi hülyeséget,jó?-kértem.-Nem bírnám ki...
-Nem hiszek neked.
Elgondolkoztam,hogy hogyan hinne nekem,de sejtettem,hogy mit szeretne.Végülis egy csókba nem halok bele...Egyre közelebb hajoltam hozzá,majd az ajkaimat az övéire helyeztem és lágyan megcsókoltam.Átölelte a derekamat,és mikor egy nem volt elég,újra megcsókoltam.Aztán ő engem,utána pedig teljesen elvesztettem a fonalat...Mikor elszakadtunk egymástól,elmosolyodott és megszólalt.
-Most már hiszek neked.De kiszellőztetem,a fejem,meg gondolkozok kicsit.
-Biztos?Nem fog fájni?-néztem rá tettetett aggodalommal.
-Mi?Jaaaa...-mondta mikor leeset neki.-Haha de vicces valaki.-grimaszolt.
-De vigyázz magadra.-szólaltam meg.
-Vigyázni fogok.-vigyorgott,én pedig visszamentem a srácokhoz.
-Pete már keresett.-mondta Andy.-És hol van Patrick?
-Azt mondta,hogy gondolkodik,de nem hiszek neki.-vágtam rá.
-Miért?-értetlenkedett Joe.
-Mert nincs mivel.-vontam meg a vállam.
-Ez igaz!-csettintett a gitáros.
Ekkor észrevettem a csendben sírdogáló Amber-t.
-Mi történt?-érdeklődtem.
-Pete szakított vele.Azt mondta,hogy megvan az oka,és van egy másik lány,akit egy ideje nem tud kiverni a fejéből...
A homlokomra csaptam és elkáromkodtam magam.Miattam szakított Amber-rel?Hogy lehet ilyen hülye?Felad egy biztosat valami bizonytalanért?
-Te vagy az a lány?-esett le Andy-nek,mire bólogatni kezdtem.
-Azt hiszem.De nagyon remélem,hogy nem...-morogtam.-Bemehetek?
-Azt mondta,hogy ha visszajössz mindenképp küldjünk be hozzá.
Bementem a sráchoz,aki amikor meglátott elmosolyodott.
-Na végre,hogy itt vagy!-sóhajtott fel.-Beszélnünk kell.
-Tudom.-fújtam ki a levegőt.
-Tudod...szakítottam Amber-rel egy lány miatt.Az a lány pedig te vagy...Én szeretlek,és a ma délután is erre utalt.
-Pete.Én nem vagyok szerelmes beléd.Persze,jól nézel ki,jó fej vagy,kedves és vicces,de...én nem érzek többet barátságnál.Remélem el tudod fogadni,mert muszáj lesz.Szia.-felálltam és kimentem a kórterméből...

/9.Baleset?Nem.Ezt direkt csinálta./

Egy vagy több óráig ültem ott tenyerembe temetett arccal,mikor eszembe jutott,hogy Pete itt hagyta a telefonját.Nem akartam elmenni hozzájuk,inkább felhívtam Patrick-et,hogy jöjjön érte.10 perc múlva már nálam is volt,és leült a kanapéra.De egyből fel is ugrott.
-Miért vizes?-nézett rám furcsán.
-Kólás.Felráztam,hogy eláztassa Pete-t.Sikerült is,de megölelt,így én is olyan lettem.-nevettem fel.És ő is.-Ezt odaadnád neki?Mármint Pete-nek?Itt hagyta.
-Persze.Szia.
-Szia.-mondtam,majd meggondoltam magam és vele tartottam.-Odaadom neki én.
-Azt mondta,hogy senki ne zavarja.Még mi se...Mi történt?
-Semmi.Vagy nem tudom,egyszer csak elhúzott.-hazudtam.-De beszélnem kell vele.Nem érdekel,hogy mi baja,mert sejtem,pont ezért beszélek vele.-hadartam.-Hogy újra jó kedve legyen...
Az út további részében csendben sétáltunk egymás mellett.Ez nem teljesen igaz,mert amikor megláttam a házat,akkor elkezdtem futni felé,fel a lépcsőn a 3. emeletre,becsörtettem az ajtójukon,köszöntem Joe-nak és Andy-nek,akik aggódva néztek Pete ajtajára.
-Sziasztok srácok.-köszöntem.-Pete?
-Szia.-köszönt Joe.-A szobájában,de nem fog beengedni.
Andy megszólalni sem tudott,csak biccentett,látszott rajta,hogy nagyon fél,hogy a haverja ne csináljon semmilyen hülyeséget.A kezemben markolásztam a mobilját,és bekopogtam az ajtaján.
-Menjetek innen srácok.-mondta elhaló hangon,ami nagyon megijesztett.
Kinyitottam az ajtót,és bekommandóztam a szobába.Elakadt a lélegzetem,ahogy megláttam Pete-t a földön fetrengeni,fájdalomtól eltorzult arccal.Az alkarján egy 10 centis vágás éktelenkedett,amiből ömlött a vér.Első gondolatom az volt,hogy szólok a srácoknak,de aztán eszembe jutott,hogy mentő kell.Kicsengett,és gyorsan fel is vették.
-Haló?-szólt bele egy nő.
-Jó napot!-elmondtam neki mindent,és megadtam a címet.Azt mondta,hogy már úton is vannak,és próbálnak minél előbb odaérni.Majd letette.Eddig bírtam,Pete mellé térdeltem,és zokogni kezdtem.Aggódva néztem ahogy csendben szenvedik,majd mikor meghallottam,hogy jön a mentő,megpróbáltam felemelni.Ekkor jöttek be a srácok.
-Segítsetek!-ordítottam,mire megrázták a fejüket és Joe felkapta Pete-t.Ő a legerősebb...mármint lelkileg.Patrick és Andy fájdalmas tekintettel néztek ki a fejükből.Én felpattantam és Joe után futottam,hogy be tudjak ülni a mentőbe.
Mikor leértem,Joe-tól már átvették Pete-t,és csak most tűnt fel,hogy nem csak a bal,hanem a jobb kezén is van vágás.Ránéztem Joe-ra és bólintottam,hogy menjen,de megrázta a fejét,és a mögöttünk lévő Amber-re mutatott.ettől még jobban megfájdult a szívem,mert én akartam vele menni,és teljesen elfeledkeztem róla.Odamentem hozzá,hogy felsegítsem a mentőbe,de csak annyit motyogott:
-Menj te.Én nem bírom.Megyek a srácokkal.
-Biztos?-kérdeztem,mire bólintott.
Felugrottam a mentőbe,és csendben,a könnyeimet törölgetve néztem a srácot.Felém fordította a fejét,miközben próbálták elállítani a vérzést.
-Köszönöm...-motyogta,majd elájult.Hangosan felzokogtam,és elfordítottam a fejemet.Nem bírtam ránézni,mert lehet,hogy nagyobb baja lesz...A kórházba érve kiugrottam a kocsiból és néztem,ahogy betolják az épületbe.Szomorúan figyeltem,majd utánuk mentem.
A srácok nem sokára megérkeztek,azután nem sokkal pedig beengedtek minket.Pete még kómában volt,így csak néztük őt.Csendben ültünk egymás mellett,le sem vettük a szemünket róla.
-Miért csinálta?-nézett ránk Amber.Remegett a hangja,alig bírta ki,hogy ne sírjon.
-Nem tudom.-mondtam,és ez félig igaz is volt.
-Ha beszélgetünk,akkor elterelhetjük a gondolatainkat egy kis időre.-vetette fel az ötletet Patrick.-Mit csinált nálad,amikor ott volt?
-Eljött beszélgetni.A megpróbált rávenni,hog menjek veletek.Utána meg megmutatta ezt...-adtam Patrick kezébe azt az oldalt,amin mi vagyunk.-Arra volt kíváncsi,hogy járunk-e.Én mondtam,hogy nem.De nem hitte el,és elrohant.-hazudtam.
-Lehet,hogy...-kezdte Joe.-Érez még valamit irántad?
-Nem tudom.Lehet.De ő Amber-rel jár és...nem tudom.
-Akkor kérdezzük meg!-szólalt meg Andy.
És akkor Pete kinyitotta a szemét...

/8.Látogatás/

Lehet hogy hülyén reagáltam arra,hogy elhívott a turnéra,de nem tudtam mire vélni.Eltűnik,majd egyszer csak felbukkan és minden idejét velem akarja eltölteni.Nekem sok ez egyszerre...Felmentem a szobámba,és ruhástól beleugrottam az ágyamba.Aztán elnyomott az álom...
Neee...megint az a nyomorult csengő...de én még aludni szeretnék...újra és újra megszólalt,és mikor már tényleg elegem lett belőle lecsörtettem a lépcsőn.
-Patrick,neked lételemed,hogy felébresztesz?!-rántottam fel az ajtót.
-Szia.-fúrta bele a tekintetét az enyémbe,de nem a már megszokott zöld,hanem egy barna szempár.
-Szia Pete.-köszöntem.-Bocs,azt hittem Patrick az...-magyarázkodtam.
-Semmi baj.-mosolygott rám.-Bejöhetek?
-Persze,de Amber nincs itt.Dolgozik.-mondtam.
-Nem is hozzá jöttem.-csillogott a szeme.-Hanem hozzád.
-Öhm,oké.-pirultam el.-Gyere.-tettem hozzá és elálltam az ajtóból.-Akkor már mond,hogy miért jöttél!-mosolyogtam rá.
-Ne siettes,úgy nem megy.-vigyorgott.Megforgattam a szemem,mire felnevetett.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-érdeklődtem.
-Valamit inni.-gondolkozott el.(Nem fájt neki?)-Van kóla?
-Van.
-Akkor azt!-pattant fel.
-Tuti?Már így is túlpörögtél!
-Az lehet.De így kell ezt.Én egész nap futkosok.
-Tudom.-bementem a konyhába,kivettem két dobozos kólát a hűtőből,és visszatértem a sráchoz.
-Tessék.-nyújtottam át neki.Kibontotta és inni kezdett.-Most már elmondod,hogy miért vagy itt?
-Tessék.-dobott le elém egy magazint.
A címlapon Patrick és én voltunk,olyankor,amikor éppen kijöttünk a moziból.
"Patrick Stump-nak barátnője van?
Patrick-et tegnap egy lánnyal látták kimenni a moziból kéz a kézben.A lány Pete Wentz egykori barátnője Nicole Johnson.5 évvel ezelőtt úgy nyilatkozott,hogy nem kedveli az énekest,most mégis a barátnője lett?Biztos forrásból tudjuk,hogy Patrick és Nicole együtt is ebédeltek."
-Mi a fasz...-morogtam.-Ez nem igaz!-csattantam fel.-Hülyeség az egész!
-Szóval akkor ti...nem jártok?
-Mi?!Persze,hogy nem.-nevettem fel kínosan.-Ezért jöttél?Hogy ezt megtudd?
-Patrick nem mondott semmit.-vonta meg a vállát lazán.-Kíváncsi voltam.De nem csak ezért jöttem.
-Hanem?
-Mert szeretnénk,ha eljönnél velünk a turnéra.
-Pontosan ki szeretné?-nevettem fel.
-Patrick...és én is.-felelte zavartan.-Kaphatok még kólát?
-Persze.-felálltam és elmentem,hogy hozzak neki üdítőt,és még a konyhában felráztam.
-Köszi.-mondta amikor odaadtam neki.
-Nincs mit.-húztam gonosz vigyorra a szám.
Felbontotta,és a kóla fele kifutott a dobozból.Elkomorodott,meglepődött,majd gonoszan rám nézett.
-Most nézd meg!-kiáltott fel.-Tiszta kóla lettem!
-Te szegény!-röhögtem fel.
-Ezt visszakapod!-nevetett ő is,majd közelebb jött hozzám és megölelt.-Te is kólás vagy!
Elmosolyodtam,és mikor elengedett belenézett a szemembe.Teljesen megbabonázott,nem tudtam levenni róla a szemem.A pillantása a szememről az ajkaimra esett,és egyre közelebb hajolt hozzám.Lágyan csókolt meg újra és újra,majd az ajkaival a nyakamat kezdte el puszilgatni.A kanapéra kerültünk,és egyre kevesebb ruha volt rajtunk.
Nem hiszem el.Megint megtörtént,ami régen többször is.Lefeküdtem Pete Wentz-cel...
Rajta feküdtem,mikor teljesen kitisztult a fejem.Felültem,és a tenyerembe temettem az arcom.
-Mi a baj?-nézett rám aggódóan.
-Pete...menj el!Kérlek!-kértem meg.-Egyedül szeretnék maradni.Sajnálom,az én hibám volt...
-Nem.Nekem borult el az agyam,miattam volt.Nem akartam...de teljesen elfelejtettem mindent,és...ez csak egy fellángolás volt...szerintem.-magyarázkodott,miközben magára rángatta a nadrágját.Én is felvettem a ruháimat,és kikísértem Pete-t az ajtón.
Számomra ez nem csak egy fellángolás volt.Vagy mégis?Mióta szakítottunk próbálom elfelejteni,de sosem ment.Most meg végképp nem fog...

/7."Randi"/

-Tudod,hogy Joe-nak nemsokára szülinapja lesz?-suttogta a fülembe.
-Öhm...igen.-haraptam bele az alsó ajkamba. Hú,ezt megúsztam...

*Patrick szemszöge*

Nem hiszem el,hogy beijedtem!Most komolyan!Hogy lehetek ennyire...ennyire...hülye?Béna?Nem tudom minek nevezzem magam,egyszerűen...béna vagyok és kész!Pedig most komolyan azt hittem,hogy megteszem,erre csak megkérdeztem tőle,hogy tudja-e,hogy Joe-nak szülinapja lesz.

-Szerintem és most megyek.-szólaltam meg.

-Oké.-bólintott Nicole,és kikísért a kapun.-Szia.

-Szia.-sóhajtottam és elindultam az utcán.Gondoltam beugrok egy kocsmába,és berúgok,amikor eszembe jutott,hogy a srácok úgy is egy diszkóban voltak.Bementem oda,és a pulthoz vezetett az utam.Kértem egy sört,és leültem.Nem ez volt az utolsó,addig ittam ameddig,meg nem éreztem.Utána kértem egy töményet,és bementem a tánctérre Andy mellé.Ő soha nem fárad el?Beálltam mellé,és utánoztam.Követtem a mozdulatit,majd mikor belelendültem,elkezdtem nyomni a hülye tánclépéseimet,ami nem kevesen röhögtek,majd mikor Andy felém fordult,elmosolyodott,és örömmel vette tudomásul,hogy nem csak rajta röhögnek.

-Patrick!-ordította.-Emberek!Nézzétek Patrick Stump-ot,a táncparkett ördögét!-annyira kellett röhögnöm ezen a kijelentésén,hogy összeestem.-Aki most röhögőgörcsben szenved!-tette hozzá.-Joe nyomasd a...Dance,dance-t!

Na akkor a másik okos felkerült DJ-nek.Felálltam,és elkezdtem táncolni és énekelni a számra,majd mikor az befejeződött a Kill the DJ jött a Green Day-től.Nem rossz a szám,tudom kívülről az egészet.Odamentem a gitároshoz és megszólítottam.

-Legyen már karaoke!

-Legyen!-mondta.-Mit szeretnél énekelni?

-Hmm...A Fall Out Boy-tól az I don't care-t.

-Az nem jó.-jelentette ki.-Nem ismerem.

-Mit lehet?-nevettem fel.

-Justin Bieber-t.-vágta rá gondolkodás nélkül.

-Feljavítjuk a szar zenét?-bólintott.-Akkor nyomj egyet.

Elkezdtem énekelni,de direkt olyan hangon,mint amit a macskák adnak ki.Értelmesebben elnyávogtam az egészet.Az emberek röhögtek,és azt ordibálták,hogy "Bieber fújj!" erre csak még inkább nyávogtam,de már női hangon.Utána ugyan így elordítottam magam "Rock 'n' roll baby!"Majd intettem Joe-nak,hogy nyomjon valami régi,de rock számot,erre persze mi mást rakott volna fel?AC DC-t!Méghozzá a Thunderstruck-ot.Az egyik kedvencem,szerencsére ennek kívülről tudom a szövegét.Hiba nélkül énekeltem el,persze közben Angus Young-ot utánoztam,nehogy valaki csalódjon bennem.

Utána még lenyomtam a Guns'n'Roses-től a Sweet Child O Mine-t,a Nirvaná-tól a Smells Like Teen Spirit-et,a T.N.T-t az AC DC-től,az I don't care-t,Billy Talent-től a Nothing to Lose-t,és a Green Day-től a Jesus of Suburbiá-t,meg a Basket Case-t.Fáradtan futottam le a színpadról,ezzel teret adva másoknak,de már nem volt kedvem maradni.Aludni akartam,és beszélni Nicole-lal.Az elsőt teszem meg először...

*Nicole szemszöge* 

Elmentem aludni,és megpróbáltam nem Patrick-re gondolni,de nem ment olyan könnyen. Egyfolytában az estén járt a fejem,és nem tudtam kiverni belőle.

*Patrick szemszöge*

 Mikor "haza"értem Pete-t a konyhában találtam.Éppen tejet ivott,és amikor észrevett elkerekedett a szeme.
 -Tudtam,hogy te nyúltad le ezt a pólómat!-mondta.-De ezt a gatyámat is te?
-Nem.-tiltakoztam.-Nicole-nál volt,ott hagytad még,amikor jártatok.
-Oh...értem.De visszakaphatom?-nézett rám.-Olyan tetszik ez a póló!
-Na,te is értelmesen beszélsz!-röhögtem fel.-Megyek kialszom magam...-motyogtam és elindultam a szobám felé.Beleborultam az ágyba,és egyből leragadt a szemem.

*Nicole szemszöge*

 Arra ébredtem,hogy valaki csenget,majd mikor nem mentem le dörömbölni kezdett az ajtón.Sóhajtottam egyet,majd lecsörtettem a lépcsőn,és ajtót nyitottam.Patrick állt velem szemben.Ijedten néztem rá,mert csak egy póló,és egy bugyi volt rajtam.
-Szia.-mondtam zavartan.
-Jó reggelt.-mosolyodott el,de láttam rajta,hogy elpirult.
-Gyere be,én meg gyorsan felöltözök.-szólaltam meg kis idő múlva.
Felfutottam a lépcsőn,és felkaptam magamra egy rövid farmer nadrágot,és egy kockás inget.Lementem a nappaliba,ahol Patrick már várt rám.
-Elmenjünk ebédelni?-nézett rám.
-Öhm...nincs még korán?-hitetlenkedtem.
-Délután fél kettő neked korán van?-vigyorgott.
-Már annyi az idő?-döbbentem le.-De...hát...most ébredtem fel.Én...én...nem szoktam eddig aludni. -Nem baj.-simított végig az arcomon.-Menjünk.
Megfogta a kezem és kihúzott a házból.Feltette a fejére a kalapját,és megvárta amíg bezárok.A kulcsot beraktam a lábtörlő alá,és Patrick nyomában elindultam az utcán.Először étterembe mentünk,ahol nem kellett sokat várni az ételre.Mikor végeztünk Patrick fizetett,és elindultunk a mozi felé.Megvette a jegyeket,meg a popcorn-ot és a kólát,majd bementünk a terembe.A film 5 percen belül elkezdődött.Patrick egy horrort választott (ezt még visszakapja),ami annyira ijesztő volt,hogy végig markoltam a srác kezét (remélem nem tört csontja),az ijesztőbb részeknél pedig még a szememet is eltakartam.A film végén siettünk ki a moziból (mivel ijesztő volt),majd az utcán még mindig fogtam Patrick kezét,a másikkal pedig belebokszoltam a vállába.
-Ezt miért kaptam?-emelte rám a szemeit.
-Mert horrort nézettél velem.-mondtam.-Nem fogok tudni aludni.
-Aludjak veled?-húzta perverz vigyorra a száját.
-Kösz,inkább ne.-húztam ki a kezéből a sajátomat.
Zavartan sétáltam végig,és csak akkor néztem fel,amikor Patrick megállt,és leült.Egy erdőben voltunk,ahol szerintem még sosem jártam.Leültem a padra,és néztem ki a fejemből.
-Miért jöttünk ide?-néztem rá.
-Egy kis nyugira volt szükségem.-felelte lazán.-Nagy a nyüzsgés itt,és soha nincs nyugtom.
-Miért,Amerikában nyugisabb?-nevettem fel.
-Azt nem mondtam.De itt is nagy a nyüzsgés.Sokan vannak,és amikor végre pihenhetnék valami közbe jött.Most épp te voltál az a valami.Vagyis valaki.-sütötte le a szemét.-Ezen a héten még itt leszünk Londonban.Csak utána megyünk tovább,és arra gondoltam,hogy te és Amber eljöhetnétek velünk a turné további részére...Európába.
-Nem is tudom.Ezt még át kell gondolnom Patrick.Nem hagyhatok csak úgy itt mindent.Tudod én...nem tudok mindent csak így itt hagyni.Még átgondolom,jó?Szia.
Felálltam és elindultam volna,ha Patrick meg nem fogja a csuklóm.
-Ne menj még!-nézett rám könyörgően.
-De Patrick.Álmos vagyok,és nem szeretem az erdőket,főleg nem sötétben.Hazamegyek.Szia Patrick.-kihúztam a kezem az övéből,és megfordultam.Hazafelé vettem az utam.

/6.A kulcs/

Már sötét volt,amikor elindultunk haza.Félúton voltunk,mikor Amber eldöntötte,hogy ő a srácoknál fog aludni,így én egyedül maradok.
-Szerintem én megyek.-ásítottam.-Sziasztok.
-Szia.-köszöntek egyszerre.
-Elkísérlek.-jelentette ki Patrick,és mellém lépett.
Csendben mentünk hazáig,és mikor nyitottam volna az ajtót eszembe jutott,hogy Amber-nél maradt a kulcs.Dühösen levágtam magam a földre és nekitámaszkodtam a kapunak.
-Hogy a kurva életbe...-motyogtam.-Nem hiszem el!Hogy lehet valaki ilyen béna baszd meg!
-Mi a baj?-térdelt le elém Patrick.
-Amber-nél maradt az a kibaszott kulcs!
-Elmegyek érte jó?-nézett a szemembe.-10 perc és itt vagyok.
-Jó.-morogtam.
Patrick felállt,és megfordult.Néztem ahogy befordul a sarkon,majd a tenyerembe temettem az arcom.Nem értem,hogy hogyan lehet valaki annyira szerencsétlen,mint én!De legalább Patrick segíteni akar.

*Patrick szemszöge*

Nicole nagyon kiakadt,mert Amber-nél volt a kulcs,ezért mentem el a szállásra,mivel ugye nem a buszban lakunk.Azzal csak utazunk.Megálltam a hotel előtt,és elgondolkoztam,hogy mit csinálhatnak.Még tuti nem alszanak,és Pete sem olyan,hogy olyankor sexel egy csajjal,amikor ott vannak a többiek is.Felmentem a 3. emeletre,és megpróbáltam kinyitni az ajtót,de zárva volt.Elkezdtem dörömbölni az ajtón,hogy engedjenek be,de vagy nem voltak itt,vagy nem akarnak beengedni.

-Srácok!Engedjetek már be!Itt vagytok egyáltalán?-ordítottam,de nem érkezett válasz.

Na de jó,akkor kereshetem meg őket!Lefutottam a lépcsőn,és körbenéztem.Felhívtam Pete-t,de nem vette fel.Andy-t és Joe-t is megpróbáltam,de egyiküknek sem tűnt fel,hogy hívom őket.Akkor ezek szerint bulizni mentek.De hol van itt...Ekkor megláttam egy diszkót,és elmosolyodtam.Ott vannak!Legalább is remélem.Bementem,és elkezdtem keresni őket.Megláttam,hogy valaki a tánctér közepén táncol,de úgy mint Pete a Dance,dance-ben.Ki más lehetne,mint a 3 hülye közül valamelyik...Odamentem hozzá,és megpöcköltem a vállát.Andy volt az,de nem pont a józan pillanatait élte.Megpördült egyszer,meg még egyszer,majd megvonta a vállát,és folytatta amiben megzavartam.Röhögve megráztam a fejem,és meglöktem picit.Pont annyira,hogy érezze,de ne essen el.Megfordult és rám nézett.

-Patrick?-kérdezte bizonytalanul,és végighúzta a kezét az arcomon.

-Na kösz.-nevettem,Ő is elmosolyodott,majd kihúzott a tömegből.

-Azt hittem,hogy Nicole-nál vagy.

-Ott lennék,ha nem maradt volna Amber-nél a kulcs.-mondtam.-Hol vannak?

-Kik?

-Veled sem megyek semmire.-hitetlenkedtem.-Megkeresem őket.

A pulthoz mentem,hátha ott vannak,de nem láttam őket sehol.Megfordultam,hogy akkor legalább Joe-t találjam meg,ha már Amber-ék eltűntek.Nem sokat kellett nézelődnöm,mert Joe-t éppen a DJ mellől cipelték el.

-De szar a zene!-csapkodott,amikor lerakták.

Odamentem hozzá,és megszólítottam.

-Joe!

-Hmm?-fordult körbe.Ezek összebeszéltek?

-Itt vagyok ember!

-Jé,Patrick!-csapott rá a hátamra.Erősebben a kelleténél.Összeszorítottam a számat,és ránéztem.Mikor végre enyhült a fájdalom feltettem a kérdésem.

-Hol van Pete?

-Fogalmam sincs!-ordította túl a zenét.

Elmentem mellette,de beleütköztem valakibe,akinek a kezében két koktél volt.Nem csak az ő,de az én pólóm is tiszta pia lett.

-Figyelhetnél jobban is!-rivallt rám egy ismerős hang.

-Pete!Végre egy józan ember!-sóhajtottam.

-Patrick?Oh,bocsi.

-Semmi az én hibám volt.-vágtam rá.-Ezek ketten úgy berúgtak mint az állatok!-mutattam a dobos és a gitáros felé.-Hol van Amber?

-Miért?

-Nála van a kulcs.-nevettem fel hitetlenül.

-Gyere!-megfogta a csuklóm,és elhúzott az asztalukhoz.

-Szia Patrick!-köszönt Am.-Tessék.-nyomta a kezembe a kulcsot.

-Köszi és sziasztok!

Kimentem az utcára,ahol már senki sem volt.Kihúztam a zsebemből a telefonomat,hogy megnézzem mennyi az idő,de ahelyett a nem fogadott hívásaimon akadt meg a szemem,mert abból volt 18.

*Nicole szemszöge*

Már vagy 1 órája vártam Patrick-re aki még a telefont sem volt képes felvenni,amikor egy ismerős alak befordult az utcába.Egyből felpattantam,és mérgesen néztem,ahogy közeledik.Azt hittem gyors lesz...

-Szia.-mosolygott rám.

-Hol voltál idáig?!-néztem rá.

-Bemegyünk és elmondom.

Kinyitotta,az ajtót,és gyorsan bementem a házba.Felfutottam a lépcsőn,és elővettem egy melegítőt,amit gyorsan felvettem.Már felmelegedve ugráltam le a konyhába,de amikor megláttam Patrick-et elszállt minden kedvem.Leültem a kanapéra,és törökülésbe húztam a lábamat.Felé fordultam,ő pedig az egyik lábát felhúzva,a másikat lelógatva ült velem szemben.Az arcomat fürkészte a zöld szemével,amiben egy pillanatig elvesztem,de aztán rájöttem,hogy egy óráig hagyott kint fagyoskodni.

-Hol voltál?-érdeklődtem fagyos hangon,amitől meglepődött,de nem mondott semmit.A kulcs visszaszerzésén kívül.

-Van valahol cuccod,amit fel tudok venni?-nézett végig magán.-Ez kicsit...koktélos.Lefürödhetek?

-Adok törölközőt.De ruha ha nem baj csak Pete-é van.

-Jó az is.

Negyed óra múlva Patrick már Pete ruhájában díszelgett,és visszatelepedett a kanapéra.Jó sokat beszélgettünk,mikor Patrick egyszer csak elkomolyodott.

-Már egy ideje el akartam mondani...-szólt,és egyre közelebb hajolt hozzám.Becsukta a szemét,én pedig nem tudtam erre mit reagálni...

/5.Városnézés/

Patrick és Pete nem sokkal később el is mentek,mert már csak ma vannak itt, összeszedik a srácokat,és jönnek vissza,hogy körbevezessük őket.Legalább egy órán keresztül vártunk rájuk,mikor kiabálást hallottunk kintről.
-Pete hagyd abba!-ordított Andy.-Én nem vagyok buzi!Próbálkozz Joe-nál!
Röhögve támasztottam az ajtófélfát,és figyeltem ahogy az egyik gitáros (Joe) menekül a másik elől (Pete).Nagy sokára abbahagyták a hülyülést,és köszöntünk egymásnak.Pete megcsókolta Amber-t,aki elpirult,Patrick adott nekem két puszit,Andy és Joe pedig megöleltek.
-Mehetünk?-töröltem le a röhögésnél kicsordult könnyeimet.
Patrick bólintott,így kiléptem az utcára.Közben megszólalt a telefonom.De nem az én zsebemben.Dühösen fordultam az illető felé,aki csak tovább sétált,közben pedig az eget nézte.
-Joseph Mark Trohman!-kezdtem,mire az említett felém fordult.-Add ide a telefonom!
-Nincs is nálam...-ment tovább.
-Aha.De csörög!A te zsebedben!-nevettem fel.-Mikor vetted el?
-Emlékszel amikor megöleltelek?-kérdezte.Bólintottam.-Na,akkor.
-Add vissza!-kértem.
-Vedd el.-röhögött fel.
Elkezdtem kapkodni a mobilom után,de nem tudtam elvenni.Meguntam,hogy nem kapom vissza,és hagytam,hogy hadd csörögjön a Jesus of Suburbia.Elindultam a Big Ben felé,és nem figyeltem a kiabáló Joe-ra.Pedig kellett volna,mert a következő pillanatban valaki nekem jött.
-Na kösz,nagyon kedves vagy.-morogtam,és felálltam.Patrick rögtön odafutott,és leporolta a seggem.
-Jobban is figyelhetnél!-förmedt rá a srácra.-El is törhette volna valamilyét!Máskor légyszi figyelj,hogy ne lökj fel senkit,jó?!Legalább bocsánatot kérhetnél!
A srác ledöbbenve nézett az énekesre,úgy tűnt,hogy szereti a zenéjüket.Megszólalni sem tudott egy ideig,de nem sokkal később feleszmélt és megszólalt.
-Nagyon sajnálom.-motyogta.-Nem figyeltem,de előbb még ott láttalak téged,hogy valamit el akarsz venni...Joe-tól.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá.Patrick már épp megszólalt volna,de leintettem.-Patrick csak túlaggódja a dolgokat,azóta,hogy...hagyjuk.Csak... túlságosan aggódik értem.Sok év után...
-Értem.
-Hé!Nem aggódom túl a dolgokat.
-Patrick!-fordultam felé.-Aranyos,hogy aggódsz értem,de ezt 10 évvel ezelőtt kellett volna.-mondtam.-Amúgy Nicole Johnson vagyok.
-Christian White.-mosolygott rám.-Te jártál Pete-tel nem?Te nyilatkoztad azt,hogy bírod Joe-t és Andy-t,de Patrick nem szinpatikus neked,és örültél volna,ha nem találkoztál volna vele?
-Ja.Kell kép a srácokkal?
-Állat lenne!-örült meg.-De te is rajta leszel, ugye?
-Ha szeretnéd...
Chris állt Pete és közém mellettem Patrick,aztán Joe,Pete Amber-rel és Andy-vel osztotta meg a helyet.Megkértünk egy fiatal lányt,hogy fotózzon le,majd mikor végzett,átküldtem a (már visszaszerzett) mobilomra a képet.Megadtam Chris-nek a telefonszámomat,ő pedig nekem a sajátját,és elköszöntünk egymástól.Továbbmentünk a Big Ben felé,és miután a srácok kicsodálkozták magukat felültünk a London Eye-ra.Ugrándozva szálltam fel,majd Patrick utánam jött.Elindultunk és boldogan néztem körbe a városon.
-Mióta laksz London-ban?-nézett rám.
-Azóta mióta...szakítottunk Pete-tel.Túl sok volt egyszerre,de nem tehetett semmiről.Csak zavart,hogy a legjobb barátod,és nem tudod kivel jár.És se őt,se téged nem akartalak megbántani.Ugyan úgy nem akartalak megbántani,mint amikor előre megmondtam,hogy csak kihasználnak.Tudod,a gimiben.-válaszoltam.
-És igazad volt...-motyogta.-De nem költözöl vissza Amerikába?Akkor többször találkozhatnánk.Vagy?
-Patrick.-fordultam felé.-Nekem jó itt.Nem kell,hogy még egyszer valaki összetörje a szívem.Amerika számomra nem szerencsés.Itt meg...még nem bántottak meg 5 év alatt egyszer sem.Pedig sok alkalmuk lett volna rá.Itt végre boldog vagyok,és...ennyi.Nem költözök vissza.

*Patrick szemszöge*

Nem ezt akartam hallani.Azt hittem,hogy örömmel vissza fog költözni Amerikába,de amikor kimondta ezeket a szavakat,a kínok kínját éltem át.Szédültem,és nem tudtam mit reagálni.Most ő hagy csak úgy magamra...Pedig én mindent megteszek,ez alatt a pár nap alatt.

Nem akarom utoljára látni,de ritkán vagyok Angliában,és inkább Amerikában töltöm el az időt.Lehet,hogy mindig futok,de nem szeretném magamra hagyni Pete-éket miatta.Nem tudom mit csináljak...

HAPPY BIRTHDAY!

Boldog szülinapot kívánok Joe Trohman-nak a Fall Out Boy gitárosának.(Szerintem ezt tudjátok :) ).Ő az egyik kedvenc gitárosom (4 van,Billie Joe Armstrong,Mike Dirnt,Pete Wentz,Joe Trohman és Jason White).Még egyszer nagyon boldog 29. szülinapot Joe!