~ 2.évad ~ 33. ~ Beszélgetés ~

Mikor hazaértünk,már nem voltam annyira álmos,így csendben bementünk a szobánkba,hogy senkit ne ébresszünk fel (igen már aludtak).
-Tessék,aludj.-mutatott David az ágyra.
-Nem vagyok álmos.-feleltem,mire nézett egyet.
-Egész eddig nyafogtál,hogy mindjárt elalszol!-hitetlenkedett.
-De a séta felébresztett.-vontam meg a vállam,és leültem az ágyra.David mellém telepedett,majd mikor egy-két percet nem beszéltünk,a nyaka köré fontam a karom,és lágyan megcsókoltam.
David persze vette a lapot,és visszacsókolt,majd fekve folytattuk tovább...
A srác felettem térdelt,a kezét a pólóm alá vezette,és lehúzta rólam...

***

Reggel mikor felébredtem,rögtön eszembe jutott,hogy mi történt az éjjel...

A ruhák szét voltak dobálva az ágy mellett,David pedig a takaró felét magára húzva aludt.Olyan aranyos volt!

Kimentem a fürdőbe,hogy letusoljak.20 perc alatt ki is kerültem onnan,és meglepődve láttam,hogy a srác a szemét dörzsölve,ült fel az ágyban.

Gyorsan feltűnt neki,hogy szét vannak dobálva a ruhák,mire vagányan elmosolyodott én pedig teljesen elpirultam.

-Öhm...jó reggelt!-vigyorogtam pirultan,és lesütöttem a szemem.
-Neked is.-mosolygott,majd a fürdőbe sietett.
Elpakoltam a ruháit,és indultam volna ki,ha nem fogja meg a kezem.
-Engem itt hagysz?-nézett rám kiskutyaszemekkel,úgyhogy megvártam amíg végez,és együtt mentünk át a többiekhez.
-Sziasztok!-intettem körbe mosolyogva.
-Sziasztok.-vigyorgott ránk BJ,én pedig leültem az asztalhoz,ahol már tálalva volt a finom reggeli.
Adie elém rakott egy tál pirítóst,ami még BJ-nek is sok volt,nem nekem!
De attól függetlenül megettem.
-Úgy ennék csokit!Van csoki?-néztem körbe remémykedve,de csak megrázták a fejüket.-David!Hozol nekem csokit?-néztem rá bociszemmel.
-Hozok...-nevetett,és kiment az ajtón.
Billie összehúzott szemmel nézett,de mikor felé fordultam,rögtön elkapta a fejét.Nem értettem,hogy mi a baja,de nem is érdekelt.
-Meghoztam a csokit!-jött be David,és nekem adta.
-Köszi,de most nem kell.-vontam meg a vállam,de azért nyomtam egy puszit az arcára.
-Este indul haza a gépünk.-jött be az ajtón Joey.
-Haza megyünk?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Wííí!-pattantam fel a két srác mellől,akik csak fejcsóválva figyeltek.

*** 

Hajnali két óra,mindenki alszik,egyedül én nem tudok.Álmatlanul fészkelődök a székben egy pici hányingerrel,de nagy nehezen kibírom.David kezét szorongatom,és várom,hogy végre megérkezzünk Kaliforniába,mert összepakolok,és költözök David-hez.
Elővettem a laptopomat,mert jobb nem jutott eszembe,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra,ahol csak egy-két ember volt fent,ők is csak azért mert nem éjszaka volt náluk.
Egy ember kivételével.
Pete is fent volt,viszont ott is hajnali egy-kettő óra felé járhatott az idő,szóval egyáltalán nem értettem.
Egyből rákattintottam a videóhívásra,ő pedig fel is vette természetesen.
-Szia!-suttogta.
-Szia.-köszöntem én is.-Hogyhogy ébren vagy?
-Nem tudok aludni.-vonta meg a vállát.-És te?
-Én sem.-szomorodtam el.
-És mi lesz azután,miután megérkeztetek?Vagyis hova mész?David-hez költözöl?Vagy esetleg máshova?-kérdezősködött.
-Nem tudom...-szomorodtam el.-Mert én hozzátok is,Billie-ékhez is és természetesen David-hez is közel szeretnék lenni,de nem tudom,hogy hova menjek,csak azt,hogy David-hez költözök,aki nagyon közel lakik BJ-ékhez,de én hozzátok is közel akarok lenni!Mert...mert...mert ott a gyerek,ti meg szerencsétlenek vagytok,de én így szeretlek,Billie-ékkel is így vagyok.-zokogtam.
-Nyugi Nicole!-nyugtatott,majd mondani akart valamit,csak a kisfiú felsírt.
-Ez Adam volt?-csillant fel a szemem,és már teljesen nyugodt voltam.
-Igen.Nagyon könnyen változik a hangulatod...-jegyezte meg.
-Nem is igaz!-háborodtam fel.-Csak rosszul vagyok,hányingerem van...És bármennyit tudnék enni.
-Akkor...lehet,hogy valamit meg kéne nézni...
-Mit?
-Azt,hogy...

~ 2.évad ~ 32. ~ Séta ~

Mi is kimentünk a kávézóból,és folytattuk az utunkat...hova is?
Fogalmam sincs.
Elmentünk Reni háza előtt,mire beugrott a tegnap éjszaka.Azon belül pedig amikor kint keveregtünk az utcán,mint a hülye gyerekek.
-Most akkor hol is vagyunk?-kérdeztem értetlenkedve.
-Pontosan...itt!-állt meg Csongi határozottan,mire felnevettem.
-De...hol van az az itt?
-Magyarországon.
-Azon belül.
-Budán.-felelte.
-És azon belül?
-Valamelyik utcában.-vonta meg a vállát,és tovább trappolt a sötétségben.Vigyorogva követtem,de nem tudtam,hogy pontosan hova.Ott és akkor nem is zavart annyira.
Valahogy elbotorkáltunk az utca végéig,bár nem teljesen egyenesen,majd mikor megálltunk, elgondolkozva néztünk körül.
-Most merre?-nézett rám a srác.
-Balra.-mondtam,és már indultam is volna meg,ha meg nem állít.
-Arra nem jó,előbb is arra mentünk.
-Akkor menjünk jobbra.-válaszoltam,és már ugráltam is a másik irányba.-Kettesben kézen fogva mezítláb a fűben...-énekeltem,mire odajött hozzám,megfogta a kezem,a fűre húzott és levette a cipőjét.-Ezt most miért?
-Nem te akartad?-értetlenkedett.
-Én csak énekeltem.-vihogtam,de azért belementem a hülyeségbe.Levettem a cipőm,és rendületlenül mentem előre,magam után húzva a fiút.

***

-Bassza meg!-ordított fel Csongi.

-Mi van?-kezdtem el röhögni,mert már akkor éreztem,hogy valami baj van.Nem komoly,csak valami hülyeség.Nem is tévedtem nagyot...

-Beleléptem egy kikúrt kutyaszarba.-nevetett már ő is.

-Te szerencsétlen!-csaptam a fejemre,és annyira nevettem,hogy leültem a fűbe.Nem volt éppen kellemes,mert pont egy nagyobb kődarab volt alattam.

-Áúúúú!-visítottam fel.

Ilyen szerencsétlenek is csak mi lehetünk...

Hangosan felnevettem,majd mikor David rám nézett,de én csak legyintettem.Mostanában egyre kevesebbet beszélek vele,pedig amikor hozzám ér,valamilyen furcsa érzés keletkezik a gyomromban,mintha pillangók repkednének benne.
Mikor Reni háza elé értünk,én berángattam David-et az ajtón,és annak a nyakába ugrottam,akit először megláttam.
Az pedig Pete volt.
-Szia!-visítottam,és két puszit nyomtam az arcára.
-Szia.-hámozott le magáról a gitáros,és értetlenkedve David-re nézett,aki csak mosolyogva megvonta a vállát,és Patrick-et maga után rángatva felment az emeletre.
-Annyira régen láttalak!-ugrálgattam.
-Ma reggel.-nézett rám furán.-Jól érzed magad?
-Tökéletesen.-álltam le.-Le akarok ülni.
-Ott a kanapé...
-Gyere!-húztam magam után,és leültem volna a kanapéra,de megtorpantam.Ott ültek mind velem szemben,én pedig mindegyiküket megöleltem,külön-külön.
És ott volt a pici Adam is.
-Wááá,de aranyos!-tapsolgattam,és kikaptam szegény gyereket az apja kezéből.-Szia pici Adam!-simogattam meg a haját.-Igen,és vagyok az Nicole.Nicole néni.-nevetgéltem.
Olyan voltam,mint aki beszívott.
Visszaadtam a kicsit az apjának,és szóltam Reninek,hogy felmegyek,mert azt hiszem,hogy fent hagytam valamit az éjszaka.
Boldogan felugráltam a lépcsőn,de egy ajtó mellett megálltam,mert beszélgetést hallottam,és kíváncsi voltam,hogy mit beszélhetnek.Patrick és David,akik nemrég még egy légtérben sem bírtak ellenni...
-Tegnap óta nagyon furcsa,és nem is beszélt velem,pedig együtt jöttünk sétálni...
-Figyelj...mondtad,hogy azt mondta reggel,hogy lefeküdt Csongival.
-Igen.
-Akkor az a baja,hogy szégyelli magát,és nem mer feléd közeledni,mert azt hiszi,hogy elutasítanád.Ő nem tudja,hogy te ezt soha nem tennéd meg vele,ezért csinálja ezt.De pár nap múlva megint olyan lesz,mint régen.
-Köszi.-sóhajtott fel David megkönnyebbülten.
-Semmi.-felelte Patrick (gondolom) egy szerény mosoly kíséretében.
Hallottam,hogy az ajtó felé indultak,én pedig elspuriztam a mellette lévő ajtó felé,és mikor nyílt az ajtó,én már máshol voltam.
Körbenéztem a szobában,de nem találtam meg azt amit kerestem,de sejtettem,hogy akkor Csonginál hagytam...
Na mindegy.

***

Estig maradtunk Reninél,majd amikor már annyira álmos voltam,elkezdtem nyafogni,hogy menjünk már,mert itt fogok elaludni...

~ 2.évad ~ 31. ~ A "ház" ~

Amint végeztem a fürdőben (megmostam az arcomat,és valahogy értelmes fejet varázsoltam magamnak),már mentem is ki Hozzá.
-Mehetünk.-fogtam meg a kezét,és kirángattam az ajtón.-Tré,te pedig ne kutass.-mentem vissza, mert láttam ahogy a dobos elindul a bőröndök felé.-Inkább menj át a saját szobádba...-tereltem ki a szobánkból,majd bezártam az ajtót.-Szia!
-Sziasztok!-csoszogott el "sértődötten".
Vigyorogva ugrálgattam ki az utcára,és elindultam...nem tudom hova.David fejét csóválva követett, és annyit röhögött rajtam,hogy az már nekem is fájt...
Miközben róttuk az utcákat és utakat,egyre több emlék ugrott be még gyerekkoromból.
Éppen egy régi düledező ház felé értünk,mikor megtorpantam.David nyaggatott,hogy menjünk.De meg sem hallottam amit mondott.
7 éves voltam.
-Add vissza a labdámat!-kiáltottam könnyes szemmel Csongi után.
Már vagy fél órája üldöztem a fiút,és nagyon elkeseredtem.Ő volt az a fiú,aki mindig piszkál,és sosem hagyott békén.
Egyszer miatta tévedtem el,és most is.
-Vedd el!-nevetett ki.-De nem vagy olyan ügyes...
Ez miatt még idegesebb lettem,és elkezdtem teljes erőmből futni utána.
Ő csak (mivel elkényeztetett kölyök volt) a telefonját nyomkodta.
Ráugrottam a hátára,ami miatt összerezzent,kiejtette kezéből a telefonját és bedobta a labdámat a ház ablakán.
-Menj be érte!-utasítottam sértődötten,és az ijesztő házra mutattam.
-Nem.-állt szembe velem.
-Te dobtad be,hozd is ki.-húztam ki magam.
-De nem merek bemenni...-sütötte le a szemét a srác.
-Hah!-nevettem fel lenézően.-Menjünk be együtt.
-Jó.
Én mentem előre,és benyitottam a rozoga ház ajtaján.Az nyikorgott és nagyon ijesztő volt.Lassan lépkedtem be,és a fiút is ráncigáltam magammal.
Megnyikordult a padló a lábam alatt,ami miatt mindketten ugrottunk egyet.
Egy árny suhant el mellettünk,de nem láttuk tisztán,viszont mindketten nagyon megijedtünk.
-Gyere!-ragadta meg a kezem a srác,és berángatott egy nagy szekrény mögé.
10 perce guggolhattunk ott,mikor Csongi felállt,és kiment a búvóhelyünkről.
-Maradj itt,megkeresem a labdádat.
Bólintottam,mire halkan elosont az egyik irányba,ahonnan nem sokkal később egy ordítást hallottam.Nagyon féltem,főleg az miatt,mert egy két méteres fekete ruhába öltözött alak közelített felém.
Amikor odaért hozzám,megragadta a csuklóm és rángatni kezdett.
Felsikítottam,aminek következtében egyszerre több dolog is történt.
Az egyik,hogy az alakról leesett a köpeny,és megláttam az alatta rejtőző valakit.Vagyis valakiket,mert ketten voltak egymás nyakába ülni.
A másik,hogy Csongi kilépett egy nyílásból,és röhögni kezdett rajtam.
Ő találta ki az egészet.
-Szemét vagy Csongor!-mutattam rá,és folytak a könnyeim.-Utállak!-kiáltottam,és zokogva kirontottam a szabadba.
Hát igen.
Így kezdődött az ismertségünk.
-Hé Nicole!-kiáltotta valaki,aki éppen akkor lépett ki a "lakásból".
Arra néztem,és Csongit láttam meg.Mellette ugyanaz a fekete ruhába öltözött valaki volt,akikről még mindig nem tudtam,hogy kik.
A srác mosolyogva a kezében dobálta a labdámat.Baseball sapkáját a szemébe húzta, napszemüvege rajta virított,piercing-jén csillogott a napfény.
Mögötte levették a már kicsi köpenyt,ami alatt Matyi és Dóri rejtőzött.
-Itt a labdád.-passzolta oda nekem.-Bocsi mindenért,ami...itt történt.-biccentett az épület felé.-Meg ami tegnap,vagyis ma történt.
-Semmi baj.-mosolyogtam.-De tudod,hogy hogyan beszartam?
-Láttuk.-nevettek össze.
-Tudtam,hogy ti voltatok!-mutattam vigyorogva a dobosra,és a basszistára.-Nem is tagadhattátok volna.Már akkor is ismerősök voltatok,amikor először találkoztam veletek.
-Nem megyünk be egy kávéra?-kérdezte Dóri,de már indultunk is.-Legalább bemutatod a barátodat...-nézett végig rajta vigyorogva.
-Szia,Arany Dóri vagyok.Vagyis Dóri Arany.-mutatkozott be,David pedig úgyszintén.
-Csongor Szalay.-méregette a srác.
-Matyi Botlik.-ismertette a nevét Matyi is,David pedig mindegyikükkel illedelmesen kezet rázott.
Érezhető volt azért Csongi és David között a feszültség,hiszen...mindegyikük féltékeny volt a másikra.Legalábbis szerintem...

*David szemszöge*

Amikor a baseball sapkás srác bemutatkozott,valami furcsa érzés járta át a testemet.Talán féltékenység,vagy nem is tudom.

Teljesen jó hangulatban beszélgettek meg minden,mintha meg sem történt volna az előző este...

Egyébként Nicole-nak is van olyan nyaklánca,mint az énekesmadárnak...Most vagy egy régi emlék,vagy csak a srác majmolja.

Csongor nekem nagyon nem szimpatikus,mert látszik rajta,hogy nem csak barátként gondol Nicole-ra,és ez engem nagyon zavar.

De neki ez nem tűnik fel.

Viszont Dóri és Matyi jó arcok,megtaláltam velük a közös hangot elég gyorsan.Csongor ezen nézett is,talán irigy volt vagy féltékeny.

Nem érdekel.

Mert pont ő fog zavarni engem!

*Csongi szemszöge*

Egész úton Nicole-lal beszéltem,és féltékenyen pislogtam fel a srácra,aki végig a lány kezét fogta.Zavart voltam ez miatt,és próbáltam csak kettőnkre koncentrálni,de ez nehéz úgy,hogy végig engem néznek!
Végül,mikor David le tudta venni rólam a szemét,teljes mértékben a lányra figyeltem.
Megforgattam az ujjaim között a gitármedált,amit a barátságunk jeléül kaptam tőle,és mosolyogva gondoltam vissza a tegnap éjszakára.
David fürkészően nézni kezdett mikor a kezem "véletlenül" találkozott Nicole-éval,én pedig rögtön elkaptam,mind a tekintetem,mind a karom onnan.

*Nicole szemszöge*

Nagyon furcsán viselkedett a két fiú,egész végig egymást figyelték.
Mikor a kávézóba értünk,mindketten mellém telepedtek le,ami miatt kicsit fusztrálva éreztem magam.Idegesek voltak egymás közelében,ezt le sem tagadhatták volna.
Mindenki kért egy kávét,és csendben kortyolgatni kezdtünk.Három ember figyelte egyszerre David-et,Csongi,Dóri és én.Matyi ijedten bámult valamit,de az is kiderült,hogy mit.
Egy kisebb csapat futott oda hozzánk.Fiúk,lányok egyaránt.
-The Grenma!-sikított az egyik.-Kaphatunk autogramot?
-Persze.-kezdett el kutatni Dóri a táskájában,és előhúzott belőle 20 képet róluk.
-Milyen névre?-kacsintott az énekes a lányokra,akik ez miatt majdnem elolvadtak.Hát igen...
Ilyen hatással van Csongi a lányokra.
-Emese.-ugrált a lány.-Köszönöm!-ujjongott,és megölelte a srácot.
Az aláírás után még kértek egy-egy képet,megölelték a bandát,és már mentek is el.
Mosolyogva ültek le,és megitták a maradék kávéjukat.
-Mennünk kell.-állt fel Matyi,és megvárta,amíg Csongi kifizet mindent.
-Nem kellett volna.-mosolyogtam rá.
-Semmiség.-vonta meg a vállát.-Sziasztok.-köszönt el és elindult az ajtó felé.
-Hali.-intett Matyi is.
-Figyelj!-ölelt meg Dóri.-Csongi féltékeny David-re de nagyon.Egész úton őt nézte,de olyan tekintettel,mintha fel akarná égetni.Sziasztok!-vigyorgott.David-et is átölelte,és a többiek után ment.

~ 2.évad ~ 30. ~ Beszélgetés ~

Fellépkedtem a hotelszobáinkhoz,vagy lakosztályainkhoz,az nekem most tökmindegy,és beléptem David-hez.
Tré ült benn vele,és röhögtek valamin.
-Sziasztok.-ültem le melléjük,mire csak intettek.
Megszólalni ugye meg nem tudtak annyira nevettek.Vagy inkább fulladoztak.Tré legalábbis.De ő úgy,hogy lefordult az ágról,és a földön maradt.
-Szia.-nyögte ki David nagy nehezen.
Felállt,és felhúzta a dobost a padlóról,hogy ne ott fulladjon meg.Inkább az ágyban.
Milyen kis kedves,nem?
De így kell őket szeretni.
-Szi...a.-nyöszörögte nagy nehezen.
-Mizu?-ölelt át David.
-Semmi.-mosolyogtam.-Mi volt a téma?
-Nem tudom...-vigyorgott Tré teljesen komolyan.Pedig ő egyáltalán nem jó színész...
-Ti is zsenik vagytok...-motyogtam fejcsóválva.
-Tudjuk.-húzta ki magát Frankie.-Álmos vagyok...-morogta,és bedőlt az ágyba.-Jó éjszakát emberek!
-Na,ez is elaludt.-mosolyogtam.-Milyen volt tegnap a buli?-érdeklődtem.
-Fárasztó.Tré teljesen lefárasztott agyilag,majd valaki elkezdett velem magyarul kötekedni,amiből nem értettem semmit.Billie és Adie már korán leléptek,Britt is,de Mike maradt velünk.Olyan hajnali kettő körül indultunk hazafelé,vagyis a hotel felé.Ja és mindketten énekeltek...Fel is vettem videóra,nagyon röhejes...
-Mutasd!-csaptam le rá azonnal.
Az arcom elé tartotta,én pedig csak röhögtem.
Röhögtem azon a két elmebetegen,hogy ilyen hanggal (érdekes,de aranyos),hogyan tudnak színpadra állni.
Tré,mint az aranyos kisgyerek,Mike pedig...Ő pedig,mint Mike.
Jó magyarázat,nem?
Én is értelmes vagyok,az biztos.
Megvakartam a tarkóm,és idegesen néztem ki a fejemből.Mivel ugye én éjszaka Csongival voltam...
Nem érdemlem meg David-et,soha nem fogom...Mégis velem van.Mi a baja?!Nem veszi észre,hogy...hogy...nem vagyok hozzá való?!Nem engem kéne szeretnie!Sok olyan ember van akit igen.Viszont engem nem!
Láthatta,hogy valami bajom van,de nem kérdezett semmit.Én is láttam rajta,hogy agyal valamin,de nekem is elég nagy problémám volt.
Épp meg akartam szólalni,de David belém folytotta a szót.
-Öhm...-kezdte-Tegnap a bulin...miután te elmentél...-itt megakadt.-Nagyon sajnálom,csak a fejembe szállt a pia,és nem tudtam gondolkozni sem.Én komolyan nem akartam...
-Mit?-értetlenkedtem,de akkor már sejtettem.
-Hát...ööö...lefeküdtem egy csajjal.-hajtotta le a fejét.-Nem jelentett semmit,esküszöm!-tartotta fel a kezét.
-Semmi baj.Én...én... Csongival voltam.-sírtam el magam.-De...nem akartam!Gitároztunk,amikor hívtalak dühösen kifutott a zeneteremből...Én utánamentem a szobájába,beszéltem vele,megcsókolt...és megtörtént.-zokogtam.
-Ó...-suttogta.-Nyugi.
-De...megcsaltalak,és bűntudatom van.
-Semmi baj...-nyugtatott.
-De én nem érdemellek meg téged!Miért pont velem vagy,amikor a világon van még száz nálam sokkal rendesebb lány?!
-Hülye vagy!Te teljesen hülye vagy!-ölelt magához nevetve.-Igen.Lehet,hogy van nálad sok rendesebb lány.De nekem te kellesz...-suttogta.
Lassan felnéztem,Ő meg közelebb csúszott hozzám,és megcsókolt.Mesébe illő jelenetünket Tré (ki más???) szakította meg.
-Ki az a Csongi?-nézett rám értetlenül.
-Egy régi ismerősöm.-mondtam.
-Értem.Vannak képek a tegnap estéről?
-Lehet...-motyogtam,mire felcsillant a szeme.
Előkotortam a telefonomat,és megnyitottam a fényképeket.Legalább 100 db új kép volt,olyanok is,amikre nem is emlékszem.Mondjuk ez nem csoda,csomó dologra nem emlékszem...
Az is meg lett örökítve,amikor éneklek,amikor Csongit felrángatom a színpadra,ketten énekelünk, Csongi nyakába ugrok,lerángatom a színpadról,David énekel,David mellé felfut valamilyen csaj, a csaj ölelgeti,Tré énekel,Mike és Britt énekel,Billie Joe a színpadon pózol...és még sorolhatnám.
Mindegy is.
-David!Nem megyünk el sétálni?-kérdeztem.
-Menjünk!-mondta,majd felállt.
-Akkor...5 perc!-jelentettem ki,és bementem a fürdőbe.

~ 2.évad ~ 29. ~ Újra rövid haj ~

Szomorúan ballagtam Reni háza felé,és elhatároztam,hogy akkor sem fogom hagyni,hogy megint az legyen,mint régen...
Csak az nem olyan egyszerű.
Benyitottam az ajtón,de senkit nem találtam sehol,így csak leültem a kanapéra,és vártam,hogy valaki lejöjjön végre.
Unalmamban elkezdtem kapcsolgatni a tévét,de nem találtam semmi érdekeset.Vagyis de,csak annak is már csak a végét láttam.
-A Green Day Magyarországon van,bár ez nem volt benne a turné helyszíneiben.A Fall Out Boy is ott szállt meg,és elég nagy bulit csaphattak együtt...A The Grenma is jelen volt a házban,de az énekesük egy idő után lelépett a helyszínről,Nicole Johnson-nal együtt.
-Jóó reggelt.-ült le mellém Pete.
-Neked is.-nevettem fel.-Az enyém annyira nem volt jó,de nem baj.
-Mi történt?
-Belementem az ajtófélfába.-hazudtam.

-Az nem kedves.-jelentette ki,és meg sem szólalt többször.Vagy bealudt,vagy csak nagyon gondolkozik...
-Pete!-fordultam felé.
-Hm?-nézett fel.
-Csak azt akartam kérdezni,hogy élsz-e még.
-Persze,hogy élek.-nevetett.-Legalábbis én úgy tudom...
-Akkor jó.-mosolyogtam,és ahogy voltam el is aludtam.

~

Mikor felébredtem,éppen akkor szambázott ki Matyi a házból.Egyébként a lakók,és a Green Day is ébren voltak,a kisgyerekek meg ugye elmentek Adam-mel.

Egyértelmű volt,hogy nem maradhatnak a sok beteges ember és állat között.

Mindegy.

Kimentem a konyhába,de amikor beléptem az ajtón valaki egy üveg vizet öntött a nyakamba.

Hát.Nekik is jó reggelt!

-Rohadjatok meg!-kiáltottam fel.
Mindenki megállt ott ahol volt,és ijedten néztek.Nagyon dühös voltam rájuk,szóval meg tudom érteni őket.
Joe-ra néztem,aki a kezében szorongatta az üveget,de amikor látta,hogy ránézek,maga mögé dobta.
-Meghalsz.-húztam össze a szemem,és lassan felé indultam.
Hátrálni kezdett,de beleütközött a hűtőbe,én pedig egyre közelebb értem hozzá.Nyugodtan kivettem a fiókból az ollót,és Pete-ék felé biccentettem,mivel előttük állt a jómadár.
Megfogták a karjait,mert kíváncsiak voltak,hogy mit akarok csinálni,Joe pedig a kezét rángatva próbált kiszabadulni.
Rémült arcot vágott,majd mikor odaértem hozzá,megmarkoltam a haját (nem húztam meg,hogy ne fájjon neki),és levágtam a hajából egy tincset.
Aztán még egyet,és még egyet.
2 perc múlva abbahagytam a fodrászosdit,és elégedetten raktam el a hajvágó eszközt.
-Kész vagyok.-néztem rá,az érdekes kinézetű gitárosra.
A fiúk elengedték Joe-t,aki rögtön a hajához kapott.
-Most...te...elbasztad  a hajamat!-ordított fel.-Szemét!
-Bocs,muszáj volt.-nevettem,és kimentem.-Később,majd visszajövök,de most sziasztok.-köszöntem el,és már ki is lépkedtem az ajtón.

~ 2.évad ~ 28. ~ Másnap ~

*Csongi szemszöge*

Korán reggel keltem fel,és már akkor furcsa érzésem volt.Oldalra fordítottam a fejem,és megláttam Nicole kócos haját,mire egyre több dolog jött elő az estéből.

Először a szép pillanatok,majd az,hogy azt mondta: "A barátom."
Nagyon dühös lettem magamra,mert Nicole velem csalta meg a pasiját.Nagyon rossz érzés,ezt elhihetitek nekem.
Lelkifurdalásom volt,de durván.
Kiszálltam az ágyból,és magamra kaptam a tegnapi ruhámat,majd szép lassan és halkan lesétáltam a lépcsőn.
Tudtam,hogy Nicole még egy jó ideig nem fog felkelni.
Kimentem a bejárati ajtón,majd bezártam magam után,és kilépdeltem az utcára.
Messziről elkerültem Reni házát,inkább Dórihoz indultam,mert utoljára is ő segített feldolgozni,hogy mit tettem.Persze csak szavakkal.
Alig értem oda,a lány már ajtót is nyitott,és beengedett.
Látva a búskomor fejemet (ami,valljuk be,ritkán van),ő is elkomolyodott,és leült a kanapéra.
-Mesélj.-sürgetett Dóri.
Ezt szeretem benne.Mindig tudja,hogy mit kell mondani,és tudja,hogy mikor kell siettetni,hogy kimondjam a dolgaimat.
-Megint.-motyogtam,és beletúrtam a hajamba.-Megint megtörtént!Érted?!Nagyrészt sikerül elfelejtenem,majd megjelenik még sexybben,mint ahogy elment,és feljön hozzám!És tudod,hogy milyen vagyok...Nem bírtam ellenállni,mert hozzámért,és engem kellemesen kirázott a hideg,pedig előtte még el is mondta,hogy van pasija.És megint nem fog megbocsájtani,megint elmegy,és 15 évig nem fogok találkozni vele...-pánikoltam.
-Csongi!-rázta meg a vállam.-Nyugodj meg,fogd fel úgy,hogy nem történt semmi.Mármint az nem fog menni...azaz...na mindegy.Gondolj bele,hogy milyen érzés lenne,ha veled csinálnának ilyet.
-Megvan.-motyogtam.
-Képzeld el,hogy te vagy az,aki megcsalta a srácot.
-Megvan.
-Oké.
-Ennek mi értelme volt?-néztem rá kétségbeesetten.
-Semmi.
-Akkor?
-Szalay Csongor!-emelte fel a hangját.-Most hazamész,felébreszted Nicole-t,megbeszélsz vele mindent,azt, hogy mit érzel,és mit éreztél,várd meg mire feldolgozza,és hagy reagáljon úgy,ahogy szeretne.Aztán magyarázd el neki megint,és addigra már lenyugszik,és fel fogja fogni.Hidd el nekem.
-Elhiszem.És köszönöm.Szia.
-Szia.
Kimentem az utcára,és elindultam hazafelé,hogy mindent elmondjak Neki,mert már egyre jobban fáj.
Ezért szakított az előző pasijával is,de nem akarom,hogy David-del is ez legyen.Ismerem Nicole-t,és még soha nem mondta ekkora örömmel,hogy valaki -jelen esetben David- a pasija.
Szomorúan,nyitottam be a szobám ajtaján,és leültem a lány mellé.Még egyszer utoljára végigvezettem a szemem rajta,és beleböktem az oldalába.
-Nicole!-szólítgattam.-Kelj fel!
-Jó reggelt.-nyitotta ki a szemét.-Csongi?!

*Nicole szemszöge*

Nagyon meglepődtem,hogy Csongi ül mellettem az ágyon,és...és a ruháim az ágy köré voltak dobálva.

-Már megint,érted?!-kiáltottam el magam.-Nem fogok szakítani emiatt David-del,nehogy azt hidd!És nem is fogja megtudni!-szegeztem rá a szemem,miután,már -fogjuk rá- felöltöztem.

-Nem is kell,hogy szakíts vele,és nem fogja megtudni.-mondta a srác bűnbánóan.-Csak...figyelj rám,légyszíves.

-Jó.-ültem le még mindig dühösen mellé.-Mond.

-Oké.-felelte,és beletúrt a hajába.-Csak nehéz.Dóri azt mondta,hogy...hogy beszéljek veled.Arról,hogy mit érzek.

És elmondta a tegnapot a saját szemszögéből...

*Csongi szemszöge*

Mi már előbb jöttük,mint a többiek,hogy tudjunk segíteni Reninek,és Andy-nek.A többiek valahova elmentek,mert nem akartak egész nap egy házban lenni.

Én meg még tegnap felajánlottam nekik,hogy menjenek el nyugodtan hozzám zenélgetni,mert attól legalább megnyugszanak.Csak dobosuk nem volt,így Matyi utánuk ment.

Össz-vissz 4-en voltunk meg ugye a kis Adam,és összehoztunk mindent a bulira,és mire végeztünk már fogadhattuk is a vendégeket.

-Csongi!Mondanom kell valamit.-rángatott el Reni az egyik sarokba.

-Mit?-néztem rá érdeklődve.

-Nem tudom,hogy örülni fogsz-e...

-Minek?

-Nicole is jönni fog.-motyogta,én pedig lehajtottam a fejem.

-Nem baj.-mosolyodtam el kínosan,és visszasétáltam a tömegbe.

~

Éppen röhögtem valamilyen hülyeségen,mikor megakadt a szemem,egy régi ismerősömön.Tudtam, hogy itt lesz,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar megtalálom. Reni is mondta,hogy elhívja,ami persze természetes,mert ha ő nincs,akkor most Adam sem lenne. Nem mertem odamenni hozzá,mert tudtam,hogy még mindig haragszik rám az incidens miatt...
-Hallod!Itt vagy?-kérdezte tőlem Matyi,mire megráztam a fejem.
-Persze.-mosolyodtam el.
Visszanéztem oda,ahol előbb még ő állt,de csak annyit láttam,hogy odamegy hozzá egy srác,és egy puszit nyom a szájára.
Mi???

~

Amikor a színpadon Nicole a nyakamba ugrott,kellemesen kirázott a hideg,és lementünk a színpadról,hogy megbeszéljük azokat,amik miatt...nem beszéltünk.

Utána bementünk a házba inni pár pohár piát,pont annyit,hogy berúgjunk,és újra kimentünk az udvarra gitározni.

Mikor meguntuk felvetettem azt az ötletet,hogy menjünk fel hozzám,mert ott dob is van,meg zongora,meg még több gitár...

Nicole bele is egyezett,és máris indultunk.

Jó pár percig keringtünk az utcákon,mikor végre megtaláltuk a házamat.Egyből bementünk,de én még (mivel elterültem a padlón) lenn fetrengtem,a lány pedig felment a zeneszobába.

10 perc múlva mentem utána,mikor bejelentette,hogy fel kéne hívnia BJ-éket,de David-nél maradt a telefonja.Akkor tudtam meg,hogy van pasija.

Odaadtam neki a mobilomat,és kiviharzottam a szobából.

Megint nincs semmi esélyem...

Nicole utánam jött a szobába úgy 20 perc múlva,és leült mellém.

-Miért rohantál el?-nézett a szemembe.
-Csak mert...hülyeség,mindegy.-sóhajtottam,és messzebb csúsztam tőlem.
-Mondd el...-kért,és a combomra helyezte a kezét.
Nagyon rosszul éreztem ez miatt magam,de azért nem volt rossz érzés,hogy hozzám ért...
-Ne csináld ezt...-motyogtam,és felemeltem a kezét.
-Látom még megvan a nyakláncod.-vette a kezébe a medálomat.Véletlenül hozzáért a mellkasomhoz,mire a kezére kaptam a tekintetem,de nem nézett fel.
Egyre közelebb kerültem hozzá,és mikor felnézett,az ajkaira helyeztem az enyémeket...

*Nicole szemszöge*

-Értem...-motyogtam.-Bocsi azért,amit tettem.-álltam fel.

-Ne menj!-kért a fiú.

-Muszáj.-néztem rá,és átöleltem.-Szia.

-Szia.-suttogta,én pedig kimentem az ajtón...

~ 2.évad ~ 27. ~ Csonginál ~

Nem kellett (volna) sokat sétálnunk,mert közel lakik Renihez,de annyira azért mégsem.
Csak ugye nem voltunk teljesen józanok,így persze eltévedtünk.
-Megint itt vagyunk.-mutattam Reni házára,mire felröhögött.
-Gyere.-húzott maga után.
Körbe-körbe mentünk,míg végül félúton Csongi meg nem állt.Körbenézett,majd megállapodott a tekintete egy házon.Mellesleg az nekem is ismerős volt.
-Nézd!-bökött oldalba,mire megugrottam.-Itthon vagyunk.
Elindult a kapu felé,majd mikor beengedett,elővette a kulcsát,és befurakodott a házba.Beleszagolt a levegőbe és körbenézett.
-Édes otthon...-sóhajtotta,és elterült a padlón.
-Hülye vagy.-léptem át rajta,és már mentem is meg megkeresni a többi gitárját.Meg a dobot.
Mondjuk nem volt nehéz,mert van egy konkrét zeneszobája,és ott van basszusgitár, dob, akusztikus, elektromos, és egyéb gitárok.
Felvettem a nekem legjobban tetsző gitárt,amit Csongi csak itthon használ,de már vagy 15 éve...

Mondjuk tényleg nem néz ki rosszul sem a gitár,sem a gazdája...De az már lényegtelen.
Csak Dórinak,Matyinak és nekem engedi meg,hogy hozzáérjünk,annyira a szívéhez nőtt.
Nekem is.
Van egy ugyanilyen medálom,ami mostanában,már nincs a nyakamban.
Csongiéban viszont láttam a sajátját.
Mert kettő volt,és "barátságnyakláncként" adtuk egymásnak.
Régebben elalvás előtt mindig azt nézegettem,és reménykedtem,hogy egyszer kibékülünk,és megint legjobb barátok leszünk.
Ezeken gondolkoztam,miközben csendben játszottam a gitáron,azt,ami éppen eszembe jutott.
Ami per pillanat a Pont így volt.
Ekkor Csongi toppant be a szobába,és énekelni kezdte a dalt,de én hirtelen befejeztem.
-Pedig még nem is volt vége...-mondta Csongi és leült velem szemben.
-Tudom.-mosolyodtam el,majd egyből el is komolyodtam.-Nem kellett volna ide jönnöm.-mondtam ki,ami a lelkemet nyomta.
-Miért?-értetlenkedett a srác,mire én belenéztem a gyönyörű szemeibe...
-Mert még a srácoknak sem szóltam.És meg is ígértem nekik,hogy szólok,ha elmegyek,akárhol is legyünk.Mert bármi történhet,én meg gyorsan felkapom a vizet,és előbb ütök,utána kérdezek.Az meg nem mindenkinek kellemes.-magyaráztam.
-Hívd fel őket?-mondta.Vagyis inkább kérdezte...
-David-nél maradt a telefonom.-tapogattam meg a zsebeimet.
-Az ki?-nézett rám Csongi.
-A barátom.
-Ó...-motyogta,és átnyújtotta a telefonját.-Hívd csak fel.-váltott furcsa hangnemre,és felállt.
Kiment a szobából,én meg értetlen fejjel néztem utána.Majd megvontam a vállam,és felhívtam David-et.
-Szia!-köszöntem neki.
-Hol vagy?!-szólt bele.
-Csonginál.-nevetgéltem.-Persze,hogy jól vagyok.Hát...Csongi most begurult,szóval nem tudsz vele beszélni,de én éppen gitározok.-mondtam.-Majd megmondom neki.Jó bulit.Szia.
Letettem a telefont,leraktam a gitárt,és elindultam megkeresni a rajzfilmfigurámat.Először a konyhába mentem,de mivel ott nem volt,körbejártam az egész házat.Az utolsó ajtón már be sem kopogtam,csak bementem rajta,és csendben leültem Csongi mellé.
-Miért rohantál el?-néztem a szemébe.
-Csak mert...hülyeség,mindegy.-sóhajtott,és messzebb csúszott tőlem.
-Mondd el...-kértem,és rátettem a combjára a kezem.
Azt viszont akkor még nem tudtam,hogy ez neki szenvedés...
-Ne csináld ezt...-motyogta,és felemelte a kezem.
-Látom még megvan a nyakláncod.-vettem a kezembe a medálját.Véletlenül hozzáértem a mellkasához,mire a kezemre kapta a tekintetét,de én nem néztem fel.
Egyre közelebb került hozzám,és mikor felnéztem,az ajkaimra helyezte az övéit...

~ 2.évad ~ 26. ~ Buli ~

Miután a Adam,és a nagyszülei elmentek,elkezdődött a buli.Elkezdett bömbölni a zene,és előkerültek a piák is.
Valaki csengetett,és én mentem ajtót nyitni.
Velem szemben pedig...Lukács Laci,Fejes Tomi,és Sidlovics Gábor,azaz Sidi.Pontosítok.A Tankcsapdával néztem farkasszemet...
Köszöntem nekik és beengedtem őket.
-Sziasztok emberek!-állt fel egy kisebb emelvényre Reni.-Nemsokára kezdődik a karaoke parti,szóval nálam lehet jelentkezni!-nevetett bele a mikrofonba.
Egyből felé vettem az irányt,mert egész nap most láttam először,és jelentkezni akartam karaokezni is.
David volt a közelemben,így őt rángattam magammal.Röhögve jött utánam,és várta,hogy neki is énekelnie kell-e.Persze,hogy kell neki...Hülyének néz?
Természetesen igen.
Se gáz...
Legalább 10 emberbe botlottunk bele,de még mindig nem láttam azt,akit kerestem.A régi legjobb barátomat.Aki miatt szakítottam...
Mindegy.
-Bocsi.-szabadkoztam,mikor belefutottam egy elég mogorva srácba.
-Nézzél már a lábad elé te szerencsétlen!-nevetett fel lenézően.-Még egyszer belém futsz a "gyönyörű"-formált idézőjelet az ujjaiból-pasiddal,akkor esküszöm pofán váglak...
-Már bocs,de megkérdezhetem,hogy mit keresel itt?-vágtam rá.-Mert szerintem egy ilyen bunkót senki nem hív el normálisak közé.-tettem csípőre a kezem.
-Pont te mondod,ugye?Csak nézz magadra...Úgy nézel ki,mint egy mocskos rocker...
-Figyelj...-hajoltam közelebb hozzá.-Gyere velem.-kértem,mire követni kezdett.Odamentem,és kinyitottam az ajtót,majd az utcára mutattam.-Arra kell kimenni.Szia.-csuktam rá az ajtót.
David felé vettem az utat,aki lepacsizott velem,és mentünk tovább Reni felé.
-Reni!-szólítottam meg már távolról.-Szeretnék feliratkozni.-nevettem.
-Jó.Mit akartok énekelni?-kérdezte,miután megölelt.
-Én a The Grenmától az Ahol a part szakadot.-mondtam.
-Tudtad,hogy Csongi itt van?
-Most már igen...-feleltem.-David válassz valamit.
-Akkor...legyen...Green Day-Basket Case.-nézte végig a dallistát.-Megyek,beszervezem BJ-t.-fordult meg,és már ott sem volt.
-7.-nek írtalakbe,előtted van Csongi is.A Tudommal...
-Nem baj.-vontam meg a vállam.-De kezdjük el.-mosolyogtam.
-Oké.-vágta rá,és a szájához emelte a mikijét.-Hahó!Kezdődik a karaoke!Az első ember jöjjön ide,kezdheti is!
Pete tolakodott előre a tömegben,és büszkén kihúzta magát.
-Én vagyok az első.-jelentette ki,és kért egy mikrofont.
A Thnks fr th Mmrs-t énekelte,majd mikor vége lett röhögve jött le.
-Jó voltam?
-Az voltál.-röhögtem.

~

A többieket akik voltak,nem ismertem,de még a számokat sem.

Kivéve a 6.embert,és a 6.számot.

Csongi sétált fel a színpadra,de én akkor már eltűntem a látóköréből,hogy még véletlenül se vegyen észre.Féltem,hogy mit fog szólni...mindenhez.Az életemhez.

-Már messziről láttalak,de te nem is néztél rám (...) Én tudom,hogy haragszol,de tudom,hogy szeretsz még,Talán valamit tehetnénk,mert nekem annyira hiányzol!-énekelte,én pedig boldogan hallgattam végig.
-7.!-kiáltotta Reni,mire arra vettem az irányt,de csak azután,miután meggyőződtem arról,hogy Csongi nincs a közelben.
Felsétáltam a "színpadra",és a zene már el is kezdett szólni.
-A szél fúj,de a tenyered izzad,szegezd a szemed az égre,a belső hang egyre csak biztat,hogy elrugaszkodj végre...-énekeltem,és...
És megláttam Csongit.
Rámosolyogtam,és egy másik mikrofont dobtam neki,mire egyből énekelni kezdett,és feljött mellém.Együtt énekeltük végig a számot,majd utána egyből a nyakába ugrottam.
-Csongi!-sikítottam (még bele a mikrofonba).
-Nicole!-utánozott azzal a kisgyerek hangjával.-Menjünk le a színpadról.
-Oké!-nevettem,majd megfogtam a kezét és magam után húztam.-Csak ezt a számot még nézzük meg,és utána menjünk beszélgetni.-mondtam.
-Jó.-vigyorgott megkönnyebbülten.

~

David nagyon jól megcsinálta a számot,és amint vége lett,már rángattam is ki az udvarra a gyerekhangú legjobb barátomat.
-Utólag is sajnálom,hogy miattam szakítottatok Joe-val.Nem akartam,hogy szakítsatok,csak...csak...hülye voltam.Azóta már nagyon megbántam.Csak féltem,hogy mit fogsz szólni,ha felhívlak,vagy írok neked...
-Már sokat gondolkoztam ezen,és semmi baj.-vigyorogtam.-Egyébként igen.Én is így voltam vele.-hajtottam le a fejem.

~

Miután visszamentünk a házba,egyből a piák felé vettük az irányt,és ittunk rendesen,amennyit csak tudtunk.Na jó,azért nem,de sokat ittunk.

Azaz berúgtunk.

~

Mikor már meguntuk a benti levegőt,menekültünk ki az udvarra,és röhögve elkezdtünk gitározni.(Csongi elhozta a sajátját.)Nekem nem ment annyira,de a srác nagyon jól tolta,és amikor elrontotta,nevetni kezdtünk.

-Menjünk már el hozzám!-vetette fel az ötletet.-Ott van dob is.

-Menjünk.-álltam fel a földről,és elindultam feléjük...

~ 2.évad ~ 25. ~ Előbuli ~

Nahát heló! :D itt az új rész,és mivel nem tudok mit írni (most kész van a 2.évad) 3.évadnak a második évad lesz az utolsó...De mivel megvannak naponta rakok fel új részt,de az utolsó kettő vagy egy befejezés még nincs meg.Jó olvasást!

by: BJ72

-Billie!-ugrottam a mosómedve nyakába.Komolyan azt hittem,hogy nem jönnek el.
-Szia Nicole.-ölelt meg nevetve.-Őrült vagy.
-Láttad volna,hogy mit művelt az állatkertben...-jött oda Mike.
-Mi?!Engem kihagytatok?!-háborodott fel az énekes.-Szemetek!
-Nem tudjátok hol van a gyerek?-néztem rá BJ-re.
-A hálószobában.-jött oda Adie is.
-Köszi.-mosolyogtam,és elindultam a szoba felé.
Bekopogtam,hogy biztosan ne zavarjak,és belülről meghallottam Andy hangját.Benyitottam,és csendben odalépkedtem hozzájuk.
-Sziasztok.-köszöntem Andy-nek,és a picinek.-Ideadod?
-Tessék.-adta a kezembe Adam-et.
-Olyan édes.-olvadoztam,amikor végignéztem rajta.A kis zöld szemei csillogtak,a száját mosolyra húzta,és elkezdte piszkálni a hajam.-És milyen apának lenni?-fordultam a dobos felé.
-Hát...fura,de jó.-mondta tömören.-Csak félek,hogy mi lesz,ha el kell mennünk.Mert nem akarom Renit egyedül hagyni ezzel a csöppséggel,mert nem olyan könnyű bánni vele.És én már teljesen beleszerettem Adam-ba,vagy hogy szokták mondani,és...nem fogom tudni itt hagyni.
-Megértem.-veregettem vállon.-De figyu...szerintem az sem lenne baj,ha elvinnéd magadhoz.Sőt még örülne is neki.A gyerek az apja mellett nőne fel,és nem apa nélkül.
-Köszi a tippet.-ölelt meg.-Gyere,keressük meg a többieket.Adam-et hagyd csak benn nyugodtan.Majd később visszajövünk,meg biztos a nagyszülei is meg akarják nézni.-mosolygott.
-Menjünk.-álltam fel,és a helyére tettem a picit.A nagyszülei éppen akkor jöttek fel a lépcsőn,és mikor megláttam őket elmosolyodtam.
-Sziasztok!-öleltem meg őket.-Rég láttalak titeket.
-Nicole!-mosolyodott el Andi.-Mi van veled mostanában?
-Megvagyok.-vigyorogtam.-És veletek?Reni ritkán mesélt mostanság rólatok.
-Élünk és virulunk.-felelte Laci is.-Itt van Adam ugye?
-Igen.De mi megyünk,mert megkeressük a többieket.
-Menjetek csak.-nevetett fel Andi.
Csendben sétáltunk le a lépcsőn,és már akkor a szemünkkel kerestük az ismerős arcokat.Nem találtunk senkit,így bementünk a tömegbe.
Valaki ráugrott a vállamra,ami miatt felsikítottam,és megfordultam.
Pete állt velem szemben.Fültől fülig vigyorral,ártatlan tekintettel figyelte,ahogy próbáltam a szívverésemet rendezni.
-Szerencsétlen!-kiáltottam most már nevetve.-Tudod,hogy megijedtem?Bassza meg...

*Egy vendég szemszöge*

Éppen röhögtem valamilyen hülyeségen,mikor megakadt a szemem,egy régi ismerősömön.Tudtam, hogy itt lesz,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar megtalálom. Reni is mondta,hogy elhívja,ami persze természetes,mert ha ő nincs,akkor most Adam sem lenne. Nem mertem odamenni hozzá,mert tudtam,hogy még mindig haragszik rám az incidens miatt...
-Hallod!Itt vagy?-kérdezte tőlem Matyi,mire megráztam a fejem.
-Persze.-mosolyodtam el.
Visszanéztem oda,ahol előbb még ő állt,de csak annyit láttam,hogy odamegy hozzá egy srác,és egy puszit nyom a szájára.
Mi???

*Nicole szemszöge* 

Egy kis idő múlva David jött oda hozzám,és egy puszit nyomott a számra.
Imádom,amikor ilyeneket csinál...
-Beszéltél már valakivel?-néztem rá,mire bólogatni kezdett.
-Volt egy srác aki téged keresett,meg BJ-ékkel és Renivel.Majd keresd meg,mert vár...
-Oké.-gondolkoztam el.
Vajon ki lehet az a srác?
-Hogy nézett ki,aki keresett?-kérdeztem.
-Baseball sapi volt rajta,ajakpc-je is volt,meg szőkésbarna haja.Volt vele egy srác meg egy csaj,de őket nem tudtam megnézni,mert folyton röhögtek.
-Basszus...-motyogtam,de már tudtam,hogy ki az.
Nem volt vele bajom.Igazából örültem is neki.Végre meg tudjuk beszélni a dolgokat,mert úgy váltunk el egymástól a sráccal,hogy teljesen összevesztünk előtte.És nem is beszéltünk azóta...
-Köszi.Megkeresem...-mondtam és elindultam az emberek felé.

~

Még mindig nem találtam semmi ismerős arcot,de a gyereket,éppen akkor készültek elvinni Adam-at,így odamentem és elköszöntem tőlük.

A gyerek és a nagyszülők elmentek,és már kezdődött is a buli...

~ 2.évad ~ 24. ~ Buli előtt ~

Arra ébredtem,hogy valaki dörömböl az ajtón.Álmos fejjel másztam ki Tré alól,és kinyitottam az

ajtót.Mike amikor meglátott röhögni kezdett,és megszólalni sem tudott.

-Hallod David,itt van!-mutatott rám a basszista.

-Oké.-mondta,de ő is nevetni kezdett.

Kimentem Dirnt mellett,és becsaptam magam mögött az ajtót.Elkezdtem kotorászni a bőröndömben,mire megtaláltam a mai cuccomat.

A póló tetszett a legjobban,ez már csak természetes.A hajamat visszatért időközben a természetes színébe,most csak zöld csíkok voltak benne.

Bementem a fürdőbe,és elvégeztem a dolgaimat,majd frissen és üdén ugrálgattam ki a többiekhez.
-Na és most?-kérdezte meg tőlem Mike.
-Megyünk várost nézni!-kezdtem el pattogni.Nem baj.
Rajtam kívül összesen 3-an voltak,Mike,Tré és David.Billie-ék még mindig nem érkeztek meg,és szerintem nem is fognak még egy jó ideig.
Bezártuk az ajtókat,és már mentünk is ki az utcára.
-Hova menjünk először?-gondolkoztam hangosan,de ötletem sem volt.Na jó volt egy,de vele már egy jó ideje nem beszéltem,szóval azt az ötletet ejtettem.
De akkor legyen az,amikor az FOB-vel voltunk itt.
-Megyünk az állatkertbe!-kiáltottam fel,és el is indultam.Igaz,jó messze van a hoteltől az állatkert,de nekik sem árt a séta.
Én mentem elől,és néztem,hogy van-e valaki ismerős az utcán,de senkit nem láttam.
Az egész utat végigugráltam,hogy azért ne haladjak olyan lassan,mint gyalog,és ebbe volt is valami.Egyedül Tré tartotta velem a tempót,mert őt kaptam el húztam magam után...

~

-Mit nézzünk meg először?-ugrálgattam egyik lábamról a másikra,miután már megvettük a jegyeket,és bementünk.
-Nem tudom.Állatsimogató?-vetette fel az ötletet Mike.Mind közül a legnormálisabb...
És ha már neki is csillogott a szeme az állatsimogató említése miatt,akkor a többiekre mit mondjak?Mondjuk én rosszabb vagyok ilyen téren még Trénél is,ami valljuk be nagy szó.Trénél nehéz betegesebbnek lenni...
Futva indultam el felé,mert már most jó volt belegondolni,hogy milyen lesz az állatok között.
Én már odaértem,utánam pedig Tré ért oda,de nem mentünk be ameddig a többiek nem jöttek ide,mert valakinek ugye le kell állítania minket,ha bekattanunk...
David és Mike röhögve (és lassan!!!) közeledtek felénk,mi pedig egyik lábunkról a másikra ugráltunk.Mint a retardáltak,komolyan...
-Gyertek már!-ordítottam nekik oda,mire a mellettem lévő kisgyerek összerezzent.Az anyja kezét húzva futott el mellőlünk,egyszóval nem kicsit ijedhetett meg.
-Megyünk.-sóhajtott nevetve David,és már mentünk is be az állatok közé.Állatok az állatok között part 1.
A kecskék amikor meglátták a két őrültet (esetünkben engem és Trét) menekültek is el a tőlünk legmesszebb eső sarokba.Csakhogy mi akkor is elkapjuk őket.
Muhaha.
Kegyetlen vagyok.
Mindketten egy-egy kisállatkát kezdtünk el simogatni,akik (szerintem) elkezdtek sírni.Csak a hangjuk utalt erre legalábbis...
-Little Goat,little goat why are you crying?-énekelgette Tré.Elmebeteg...
Mondjuk pont én beszélek?
Aki ugyan azt csinálta mint az elvetemült dobos.Szegény kecskék...

~

Mikor már nagyon meguntam a kecskék kínzását,kirángattam Trét,hogy nézzünk meg mást is.Ne csak a kecskéket kínozzuk,hanem idegesítsük mondjuk az...oroszlánokat. :)

~

Este felé elindultunk lemosni a sárt magunkról,és átöltözni mielőtt még elmegyünk a buliba.

Én futottam be az egyik fürdőbe,de szerencsére több is volt.Mondjuk ezt nem nehéz kitalálni,mert több szobában voltunk a hotelban...

Letusoltam,megmostam a hajam,és ezeket a ruhákat kaptam magamra.Ki gondolta volna,hogy a 

póló tetszett a legjobban.Én,az örök GD-s...
Mikor már a többiek is végeztek,indulhattunk is a buliba.
Végre...
Belülről már kihallatszott a beszélgetés,de mivel még itt volt a kisbaba,ezért nem ment a zene.Az csak később...
Benyitottunk az ajtón,és már akkor nem volt kicsi a tömeg.
De persze,hogy őket láttam meg először...

~ 2.évad ~ 23. ~ Indulás!Érkezés... ~

A napok hamar elteltek,de amit tudtunk megnéztük.Körbejártuk Sydney-t,megnéztük a próbát,ami nekem tényleg nagyon tetszett.Viszont ma már indulnunk kellett.
Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam,hogy még sokat tudjak a bandával lenni.

~

-Gyere Nicole,indulnunk kell.-szólalt meg David,mikor én még mindig búcsúztam a bandától.Teljesen jogosan voltam szomorú,mert végre megismertem őket,és már mennünk is kell.

Úgy volt megbeszélve,hogy még hazamegyünk Kaliforniába,összeszedjük a Green Day és Emily's Army családot,és úgy megyünk tovább Magyarországra.

~

Mikor sikerült lekászálódni a gépről,már egyből indultunk is a bőröndjeinkért.Gyorsan megtaláltuk,és már fogtunk is egy taxit,hogy vigyen minket haza.

~

David fizetett,és már mentünk is be a kapun.Mojo mikor meglátott minket,egyből megrohamozott minket,és nem engedett elmenni minket,amíg meg nem simogattuk.Adrienne már az ablakból integetett,és szerintem szólt a többieknek is.

Mikor beléptünk az ajtón megcsapott az a jellegzetes "édes otthon" illatot árasztotta.
Senkit nem találtunk a házban,ami meg is lepett minket.Pedig Adie az előbb még itt volt...Furcsa. Leraktuk a cuccunkat a többi közé,és elindultunk megkeresni a ház lakóit.
Belül sehol nem volt senki,de mikor kimentünk...
Mindenki ott állt,két ember kivételével.
Billie Joe,és Joey hiányzott az összképből.Nem tudtam,hogy csak elmentek elintézni valamit,vagy nem is lesznek,és nem jönnek el velünk.
-Sziasztok!-ordították egyszerre,mikor megláttak.Jake,Adie,Brittney, Mike, Tré, Sarah, Ryan, Brix, Max, Cole, Travis, Seb, Jason, Jason és Jeff...
-Sziasztok!-köszöntem egyszerre,és beleugrottam Tré nyakába.Nem kellett volna sok,hogy beleboruljunk a medencébe...
A dobos után a kisgyerekeket öleltem át,mert olyan cukin néztek rám...A két kék szempár,és azzal a szőke hajukkal...Egyszerűen édesek.Nem lehet nekik ellenállni,mondjuk az apjuk és az anyjuk is ilyen.
Mikor már végigpusziltam,és öleltem az egész ott lévő társaságot,Tré elé léptem.Sejtelmesen elmosolyodtam,és közelebb léptem hozzá.
-Szia Tré.-integettem neki,és egy picit meglöktem.Hátrálni kezdett,csakhogy a talaj elfogyott a lába alatt,és szép ívben esett a vízbe.
Alig volt lenn a víz alatt,mert már jött is fel,és megrázta magát.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-mosolyodott el "angyalkásan".

~

Szerencsére nem sikerült belelöknie a medencébe,mert végig Ryan-nel,és Brixton-nal voltam.Őket meg ugye csak nem akarja a vízbe száműzni.

A repülőtéren vártunk,mert úgy volt,hogy BJ-ék még befutnak,de nem sikerült nekik.

Mikor már nagyon kevés idő volt a felszállásig,gyorsan becsekkoltunk,és már szálltunk is fel.Az út nagy részét végigaludtuk,és csak annyira emlékszem belőle,hogy Tré eszik...

Valaki elkezdte lökdösni a vállam,hogy keljek már fel.Gondolom megérkeztünk,és azért kell kelni.

Aha.

Csak azt hittem.Tré ébresztett,és amint kinyitottam a szemem,rám borított fél liter...valamit.

-Baszd meg Cool!-ordítottam fel,de el is röhögtem magam.-Szép volt.-pacsiztam le vele.-De kérem a pólód.Vagyis inkább...nem.Add a pólód.-nyújtottam felé a kezem,mire értetlen fejjel levette és átnyújtotta nekem.

-De miért?

-Mert át kell cserélnem a pólóm.-vontam meg a vállam,és átcseréltem. 

~

A repülő éjszaka szállt le,és mi már mentünk is hotelt keresni.Nem volt nehéz,mivel ismerem az összes helyet,és már indultunk is a szobánkba.

Mindenki elment aludni külön-külön szobába,de én csak forgolódtam az ágyamban.Nem tudtam elaludni,így kimentem az ajtón,és kimentem az utcára.

Egy órán keresztül sétálgattam a hidegben,mikor eszembe jutott a legegyszerűbb megoldás.

Egy ember,még mindenképpen fent van,mert hallottam,hogy megy nála a tévé.

Felosontam a szobája elé,és az ajtóra tapasztottam a fülem.Csak zenét hallottam,ezért bekopogtam az ajtón,amiben 5 másodperc múlva már engedett is be.

-Te ilyenkor még nem alszol?-nézett az órára a dobos.

-Te sem.-nevettem fel.-Nem vagyok álmos.-vontam meg a vállam.-De úgy várom a holnapot...

-Én is.-mondta.

Még egy órán keresztül beszélgettünk,aztán mindketten kidőltünk.Ott ahol voltunk...

Ez csak...

Boldog szülinapot Dookie!Ma lett húsz éves a Green Day egyik legjobb albuma,a Dookie,amivel ugye be is futottak...

BOLDOG SZÜLINAPOT DOOKIE! :D
(nemsokára jön az új rész)