Sziasztok! Úgy döntöttem elkezdem az új évadot - ahogy ez az előző bejegyzésnél is látszik - , viszont nem biztos, hogy be is fejezem. Mindegy jó olvasást
Jeff karjaiban értem be a suliba, hiszen még mindig nem tett le, de ezt nem is bántam, hiszen már 12 éves korom óta bele vagyok zúgva a srácba. Ő 17 éves míg én csak 15, de ez nem akadály.
-Tegyél le mennem kell tanulni - kezdtem el ütögetni a kezét, de persze csak felröhögött, eszébe sem volt, hogy végre újra a földre rakjon.
-Te? Tanulni? - ráncolta a szemöldökét, mire Sarah is nevetni kezdett, csak én szenvedtem fent, hiszen kezdte nyomni a bordája a hasam.
-Kemény a bordád - mérgelődtem, mire végre letett, és egy puszit nyomott a homlokomra. Lusta volt lejjebb hajolni. Mondjuk 30 centi volt közöttünk, én 165 centis, ő pedig 195.
-Nem csak a bordám kemény - célozgatott, én pedig a vállába bokszoltam. - Mi van? Ez bók. Valamilyen szinten - magyarázta, még akkor is, mikor csengettek. - Jó tanulást Vick.
-Neked is - nevettem, mikor már eltűnt. - Miért szeretnek úgy hívni a srácok, mintha egy kutya ugatna? - kérdeztem Sarah-tól, miközben futva közeledtünk a termünk felé. - Már bent van a tanár - jegyeztem meg, miután elhajoltam az ajtótól.
Sarah nyitotta ki az ajtót, és be is ment.
-Bocsánat a késésért tanárnő - mondtam, mikor becsuktam magam után a fát, és a helyemre siettem, Sarah mellé. Ő már ült.
-Még az utolsó nap is elkésnek az órámról? - kapta fel a vizet a tanár, akinek másfél év alatt még mindig nem jegyeztem meg a nevét. - Vegyék elő a könyveiket, tanulunk - mondta, mire mindketten fájdalmasan felsóhajtottunk.
A könyvvel együtt egy lapot is elővettem, hogy levelezni tudjunk.
V.: Milyen volt az éjszaka? ;)
S.: Tökéletes. Andy isten ;)
V.: Bővebben? :D
S.: Hogy érted? Lefeküdtünk, és Andy király volt. Na és ti? Voltatok már úgy együtt?
V.: Még nem. De imádom Jeff-et. Főleg hogy képes várni... Bármeddig...
S.: Andy is tudott volna.
V.: Hazakísérjelek suli után, hogy összepakolj a szünetre? De Jeff is jön, és hozzá is át kell ugrani elrakni pár cuccot. Andy meg csak később jön.
-Megtudhatnám miért nem rám figyelnek? - kapta ki Sarah kezéből a lapot, mire mindketten összeszorítottunk a szemünket, hogy ne is lássuk. - Ó! Mivel ez nem lyukasóra, ezért jogomban áll felolvasni az osztálynak. Biztosan érdekli őket.
A tanár képes volt tényleg felolvasni, az osztály pedig szakadt a röhögéstől. Megtudta mindenki, hogy Sarah és Andy már voltak együtt, és, hogy Jeff igazából nem egy bunkó faszkalap. Már akivel.
Egész nap padra hajtott fejjel ültünk, a fülhallgatónkkal a fülünkben, hiszen nem akartuk, hogy mindenki minket basztasson. Üzentünk Jeff-nek is, aki már mindenről tudott, hiszen az óra után már egyből ordítoztak.
-Gyertek csajok - húzott fel a székemről Jeff, aki mindenkire szikrázó szemekkel nézett, akik felénk indultak volna. - Ez azért durva, de nyugi, a szünet végére le fog csengeni. Nem érdekli ez annyira őket, meg amúgy is. Félnek tőlem.
-Még az a szerencsénk - néztem Sarah-ra, aki lehajtott fejjel baktatott mellettünk. Őt még úgy is basztatták, hogy a fülhallgató a fülében volt. Andy sem volt suliban, mert nem akart késni.
-Figyu Jeff, hazakísérem Sarah-t, hogy elpakoljon. Te is, és majd utána megyünk érted. Várj meg otthon.
-Jó. Derítsd jobb kedvre - biccentett a mellettem sétáló barátnőmre.
-Meglesz - vigyorodok el. - Szia - nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig lefordult balra, hogy gyorsabban hazaérjen.
-Sarah, figyelj. Ahogy Jeff is mondta, ezt a szünet végére el fogják felejteni. Nem olyan érdekes számukra. Ez volt a legszebb éjszakád, ne hagyd, hogy elrontsák.
-Igazad van - bólintott. - De ha valaki idegesít, akkor Andy leüti.
-Jeff meg segít neki - kacsintottam, és már nevetve igyekeztünk a lányhoz, aki nálunk fogja tölteni a karácsonyt.
2014. július 13., vasárnap
2014. július 9., szerda
~ 3. évad ~ 1. ~ Prológus ~
Korán reggel apa ébresztett, mire morogva forgolódni kezdtem az ágyban. Idegesítő, hogy mindig öt perccel a telefonomon beállított idő előtt rám töri az ajtót, és elkezd rázni. Szerinte ez vicces. Szerintem már kevésbé.
Miután sikeresen elkészültem lebaktattam a konyhába, ahol már nem csak anyáék, de a nálam később kelő húgom is várt.
Annyit tudni kell, hogy a húgommal egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Neki jég kék szeme van, pont olyan, mint apáé, és a haja is más. Az övé világosbarna, míg az enyém -az eredeti- szőkés barna. De még az arcformánk sem hasonló, sőt az alkatunk, a hangunk, a stílusunk sem. Azén hangom rajzfilmfigurás, míg Jennifer-é mélyebb, az övé tökéletesen hasonlít anyáéra. Sokszor elgondolkozok azon, hogy melyikünket cserélték el, bár mindig annál kötök ki, hogy egyikünket sem, mivel mindketten hasonlítunk valamiben anyához.
-Reggelt - köszöntem mindenkinek, felvettem a kabátomat, és a vállamra kapva a táskám elindultam Sarah-ért, hisz mindig én sürgetem, hogy időben elérjünk a sulihoz. Igaz, engem -és Sarah-t sem - érdekelné, ha késnénk, vagy esetleg nem is mennénk be, de mivel Jeff távolabb lakik, neki előre kéne szólni az ilyen ügyekről, hogy ne rohadjon egyedül a padban.
Amint odaértem, már nyílt is az ajtó, és Sarah pasija - Andy - lépett ki rajta.
-Mizu Vick? - mosolygott rám, én pedig megöleltem, hisz eléggé régen láttam már.
-Semmi - mondtam. - De látom ti élveztétek az éjszakát - céloztam a teljesen kócos hajára, és a szagára.
-Nem mondom, hogy nem - röhögött fel. - Visszaköltöztünk.
-Komolyan? - esett le az állam, amit kinevetett. - Miért nem tudtam róla?
-Ma jöttünk haza. Sarah-t akartam először meglepni - kacsintott, mire vigyorogva megcsóváltam a fejem.
-Úgy érzem, hogy sikerült - vágtam rá, mikor a barátnőm kilépett az ajtón, és egy puszit nyomott Andy arcára.
-Sikerült neki - mosolygott Sarah, és Andy kezét megfogva indult meg a suli felé. - Te nem jössz? - fordult vissza.
-Szerintem Andy menjen haza zuhanyozni - röhögtem el magam, mire a srác egyetértően bólogatott, Sarah pedig meglökte, így végre ő is elindult haza.
-Holnaptól szünet - sóhajtok fel, beszívva a levegőt, ami még így, decemberben sem volt hideg itt, Kaliforniában. - És holnapután jönnek Pete-ék, és BJ-ék is.
-Ugye tudod, hogy nálatok fogunk mi is csövezni? Anyáék nincsenek itthon, Andy-éknél nem látnak szívesen, Jeff meg úgyis veled lesz.
-Persze, hogy tudom, anyámék is tudják. Csak sajnos itt lesz Jen pasija is. 13 éves, és már pasija van - csóváltam a fejem.
-Neked is 13 évesen volt az első pasid - nevetett ki.
- Az tök más - grimaszoltam. - Neki ez nem az első.
-Úgy már más - komolyodott el. - Asszem keres valaki.
-Hé! - ordított utánunk valaki, én meg már a hangjából felismertem. - Sziasztok - lihegte, mikor mellénk ért. Amint kifújta magát, a derekamat átölelve húzott magához, egy rövid csókra.
-Új hajszín? - vontam fel a szemöldököm, titkolva, hogy tetszik a zöldeskék, punk haja.
-Mi az? Esetleg nem tetszik? - fordított hátat, játszva a sértődöttet, én meg csak hozzásimultam a hátához, hiszen végre rendesen találkozunk. Beteg volt, és ő kért meg, hogy ne nagyon menjek hozzá, hisz szünet lesz, és nem akarta, hogy lebetegedjek.
-Jó illatod van - suttogtam, mire vigyorogva megfordult, és a kezébe kapott. - Ugye tudod, hogy még mindig olyan jól nézel ki, mint eddig?
Miután sikeresen elkészültem lebaktattam a konyhába, ahol már nem csak anyáék, de a nálam később kelő húgom is várt.
Annyit tudni kell, hogy a húgommal egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Neki jég kék szeme van, pont olyan, mint apáé, és a haja is más. Az övé világosbarna, míg az enyém -az eredeti- szőkés barna. De még az arcformánk sem hasonló, sőt az alkatunk, a hangunk, a stílusunk sem. Azén hangom rajzfilmfigurás, míg Jennifer-é mélyebb, az övé tökéletesen hasonlít anyáéra. Sokszor elgondolkozok azon, hogy melyikünket cserélték el, bár mindig annál kötök ki, hogy egyikünket sem, mivel mindketten hasonlítunk valamiben anyához.
-Reggelt - köszöntem mindenkinek, felvettem a kabátomat, és a vállamra kapva a táskám elindultam Sarah-ért, hisz mindig én sürgetem, hogy időben elérjünk a sulihoz. Igaz, engem -és Sarah-t sem - érdekelné, ha késnénk, vagy esetleg nem is mennénk be, de mivel Jeff távolabb lakik, neki előre kéne szólni az ilyen ügyekről, hogy ne rohadjon egyedül a padban.
Amint odaértem, már nyílt is az ajtó, és Sarah pasija - Andy - lépett ki rajta.
-Mizu Vick? - mosolygott rám, én pedig megöleltem, hisz eléggé régen láttam már.
-Semmi - mondtam. - De látom ti élveztétek az éjszakát - céloztam a teljesen kócos hajára, és a szagára.
-Nem mondom, hogy nem - röhögött fel. - Visszaköltöztünk.
-Komolyan? - esett le az állam, amit kinevetett. - Miért nem tudtam róla?
-Ma jöttünk haza. Sarah-t akartam először meglepni - kacsintott, mire vigyorogva megcsóváltam a fejem.
-Úgy érzem, hogy sikerült - vágtam rá, mikor a barátnőm kilépett az ajtón, és egy puszit nyomott Andy arcára.
-Sikerült neki - mosolygott Sarah, és Andy kezét megfogva indult meg a suli felé. - Te nem jössz? - fordult vissza.
-Szerintem Andy menjen haza zuhanyozni - röhögtem el magam, mire a srác egyetértően bólogatott, Sarah pedig meglökte, így végre ő is elindult haza.
-Holnaptól szünet - sóhajtok fel, beszívva a levegőt, ami még így, decemberben sem volt hideg itt, Kaliforniában. - És holnapután jönnek Pete-ék, és BJ-ék is.
-Ugye tudod, hogy nálatok fogunk mi is csövezni? Anyáék nincsenek itthon, Andy-éknél nem látnak szívesen, Jeff meg úgyis veled lesz.
-Persze, hogy tudom, anyámék is tudják. Csak sajnos itt lesz Jen pasija is. 13 éves, és már pasija van - csóváltam a fejem.
-Neked is 13 évesen volt az első pasid - nevetett ki.
- Az tök más - grimaszoltam. - Neki ez nem az első.
-Úgy már más - komolyodott el. - Asszem keres valaki.
-Hé! - ordított utánunk valaki, én meg már a hangjából felismertem. - Sziasztok - lihegte, mikor mellénk ért. Amint kifújta magát, a derekamat átölelve húzott magához, egy rövid csókra.
-Új hajszín? - vontam fel a szemöldököm, titkolva, hogy tetszik a zöldeskék, punk haja.
-Mi az? Esetleg nem tetszik? - fordított hátat, játszva a sértődöttet, én meg csak hozzásimultam a hátához, hiszen végre rendesen találkozunk. Beteg volt, és ő kért meg, hogy ne nagyon menjek hozzá, hisz szünet lesz, és nem akarta, hogy lebetegedjek.
-Jó illatod van - suttogtam, mire vigyorogva megfordult, és a kezébe kapott. - Ugye tudod, hogy még mindig olyan jól nézel ki, mint eddig?
2014. március 4., kedd
~ 2.évad ~ Epilógus ~
Sziasztok! :D Mint látjátok itt van az epilógus. :D Elég zsúfolt rész lett,és nem is jó.Na mindegy is,jó olvasást :D
By: BJ72
*8 és fél hónap múlva*
Már elég régóta voltam terhes,és higgyétek el,nem a világ legkellemesebb dolga.Főleg úgy,hogy az egyik legjobb barátom nem is tud róla.Főleg úgy,hogy lehet,hogy ő a kislány apja...Ja,igen kislány lesz már a neve is megvan.
Victoria Parker.
Nekem nagyon tetszik,de ki,hogy van vele.Egyébként a keresztapja Pete lesz,annyit könyörgött,én meg meguntam már,szóval beleegyeztem...Egyébként én először Patrick-re gondoltam,de amikor Pete meghallotta,hogy kérdezem,nem engedte Patrick-nek,hogy válaszoljon,hanem könyörögni kezdett...
David viszont nem sejtett semmit arról,hogy lehet (hangsúlyozom LEHET) nem ő a gyerek apja.Nem tudom mire gondolna,de nem is akarom megtudni.
Mindegy is.
Viszont Csonginak már ideje tudnia,hogy terhes vagyok,mert azért megérdemli.Nem fogom hagyni,hogy megint annyi ideig ne beszéljünk egy kis félreértés miatt.Amúgy a nyaklánc mióta eljöttünk folyton a nyakamban lógott,sosem vettem le.Nem is szándékoztam,de mindegy.
Gyorsan bekapcsoltam a gépem,és végigfuttattam a szemem a Skype listán.Csongi neve mellett zöld cucc volt,szóval egy kicsit idegesen,de videóhívást kezdeményeztem.
Leraktam magam elé a gépet,és vártam,hogy elfogadja,majd amikor bejött a képe,és meglátott engem elkerekedett a szeme.
-Szia.-mosolyogtam zavartan.
-Szia...Te...Mi történt veled?-kérdezte furcsán,bár ez csak egy költői kérdés volt.
-Terhes vagyok...-motyogtam lesütött szemmel.-8 hónapja.
-És ezt miért csak most mondod?-húzta össze a szemét.
-Féltem,hogy mit fogsz reagálni.Most már összeszedtem magam.Egyébként kislány lesz,és Pete a keresztapja.Victoria Parker lesz a neve,és július 2.-ra van kiírva.Olyan furcsa lenne,ha pár héttel később születne...Mondjuk 16.-án...
-Na ja.Elcsórná a szülinapomat.-nevetett fel az énekes.-Nem tehetitek ezt velem.-mondta,mire én is felröhögtem.
-Akkor így járnál.Biztos másnak is van olyankor szülinapja,sőt úgy is,hogy abban az évben született.Ő nem csórja el?
-Olyanról nem tudok.Ameddig nem tudom,hogy ki addig nem csórja el.-felelte,és kihúzta magát.Ő és a logika...
-Gratulálok ember.-vigyorogtam rá.
-Köszönöm,van miért.
Még fél óráig beszéltünk,de aztán a srácnak mennie kellett,úgyhogy felléptem netre,és megnéztem a facebook-omat,instagram-omat,meg ezeket.
-Akkor így járnál.Biztos másnak is van olyankor szülinapja,sőt úgy is,hogy abban az évben született.Ő nem csórja el?
-Olyanról nem tudok.Ameddig nem tudom,hogy ki addig nem csórja el.-felelte,és kihúzta magát.Ő és a logika...
-Gratulálok ember.-vigyorogtam rá.
-Köszönöm,van miért.
Még fél óráig beszéltünk,de aztán a srácnak mennie kellett,úgyhogy felléptem netre,és megnéztem a facebook-omat,instagram-omat,meg ezeket.
*július 16.*
*David szemszöge*
Korán reggel indult meg Nicole-nál a szülés,ami nagyon megijesztett,de amint tudtam,már indítottam is a kocsit,és indultunk a kórházba.
Amikor odaértünk az orvos már jött is,szóval vihettem is be.Remegő kezekkel támogattam a lányt,aki eléggé ideges volt,de meg is tudom érteni.
~
Nagyon megkönnyebbültem,amikor megszületett a kislány,azaz Vicky bár rám még nem nézett,akkor sem,amikor a kezemben fogtam,de mindegy.
*Egy hónappal később*
Annyira furcsa nekem ez az egész.Az,hogy lett egy lányom,és Nicole nem nagyon hagy egyedül vele.Mármint nem nagyon engedi,hogy megnézzem,de ez most normális?Ennyire védi vagy csak...Meg furcsán viselkedik,amikor megfogom.
-Lemegyek a boltba.-szólt,és a kezében tartva Vicky-t,elindult az ajtó felé.
-Nicole,hagyd itt Vicky-t.Tudok vigyázni rá.-mondtam,mire visszafordult,és elgondolkozott.Feszengve indult el felém,és a kezembe adta a kicsit,majd kisietett az ajtón.
Törökülésben leültem a földre,a kislány pedig érdeklődve nézett engem.
Pici zöld szemeivel figyelt,szőkésbarna haja az égnek állt,de elől a szemébe lógott.Egy picit elfordította a fejét,és a szeme máris szürkének hatott.
A családban senkinek nincs ilyen szeme,sőt elég ritka is.De valahonnan ismerős.Nagyon ismerős...
Nem baj.
-Nicole,hagyd itt Vicky-t.Tudok vigyázni rá.-mondtam,mire visszafordult,és elgondolkozott.Feszengve indult el felém,és a kezembe adta a kicsit,majd kisietett az ajtón.
Törökülésben leültem a földre,a kislány pedig érdeklődve nézett engem.
Pici zöld szemeivel figyelt,szőkésbarna haja az égnek állt,de elől a szemébe lógott.Egy picit elfordította a fejét,és a szeme máris szürkének hatott.
A családban senkinek nincs ilyen szeme,sőt elég ritka is.De valahonnan ismerős.Nagyon ismerős...
Nem baj.
~
*Nicole szemszöge*
David el akarja vinni apasági tesztre Vicky-t...De nem akarok,menni...Nem jó ötlet egyáltalán szerintem,hiszen ki más lenne az apja,mint David?
Ezzel nyugtattam magam.
Korán reggel indultunk,mert David nem tudott várni,és mert ilyenkorra kaptunk időpontot is.Már most félek...
Megcsináltak mindent,majd az orvos mondta,hogy várjunk kint az ajtó előtt.Idegesen szorítottam magamhoz Vicky-t,aki ez miatt lehet,hogy nem épen fog hazajönni.
-Megvannak az eredmények.-jött ki az orvos,mire ijedten felkaptam a fejem.
-Igen,és?-kérdeztem.
-A kislány apja nem más,mint...
-Megvannak az eredmények.-jött ki az orvos,mire ijedten felkaptam a fejem.
-Igen,és?-kérdeztem.
-A kislány apja nem más,mint...
2014. március 2., vasárnap
~ 2.évad ~ 35. ~ Ne mond el! ~
-Mi van?-esett kétségbe a srác,és nem hitte el,hogy igazat mondtam.
-Terhes vagyok...-motyogtam.
Nem tudott megszólalni,én pedig őt átkarolva zokogtam.Lekönnyeztem az ingét,és próbáltam feldolgozni a hírt,aminek persze örültem is,csak egyenlőre...nem tudtam feldolgozni.
Fél óra kellett,mire le tudtam nyugodni,és David is feldolgozta a hírt.
-Akkor...gyerekünk lesz.-foglalta össze David.
-Lesz.-mosolyodtam el,de a szemembe újra könnyek gyűltek.És nem is voltam biztos a dolgomban.Lehet,hogy...hogy...nem David-é a gyerek?
Elhessegettem a kételyeket a fejemből,és csak arra koncentráltam,hogy David a gyerek apja nem más.Más nem lehet,csakis David.
-Örülök,ugye tudod?-nézett a szemembe.
-Én is.-vigyorogtam.-Csak furcsa nekem ez az egész.Nem akartam még terhes lenni,de ha már megtörtént örülök neki.
-Nekem is furcsa.-nevetett.-9 hónap és apa leszek.Ez nekem kevés felkészülni.Nem vagyok valami apa típus.Az nekem sok lenne...
-Én sem vagyok az a nagyon anyás.De fel kell készülni,ha egyszer terhes vagyok.Aztán majd belejövünk...
-Előbb-utóbb...
Felkaptam a telefonomat az éjjeli szekrényről,és tárcsáztam Billie Joe-t,mert ő ébresztett rá,és miatta derült ki.Vagyis miatta most derült ki.
Nem vette fel,így addig csörgettem,ameddig észre nem vette.Az ujjaimmal az éjjeli szekrény doboltam,és vártam,hogy vegye már fel.
És akkor végre felvették.
-Szia!-köszöntem.
-Szia.-szólt bele egy álmos hang.
-Jujj,felkeltettelek?-kérdeztem.
-Már vagy fél órája.-motyogta,de belenevetett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,csak várj 5 percet jó?
-Oki.
Bekapcsoltam a gépemet,és felléptem Skype-ra,és vártam,hogy BJ is fellépjen,mert minél előbb el akartam mondani neki a hírt.
-Szia.-kezdeményeztem egy videohívást.
-Neked is szia.-intett.-Mi volt ilyen nagyon fontos,hogy fél egykor zavarni kell???
-Fél egykor általában már nem alszanak az emberek.Másrészt elég fontos amit mondani akarok,egyrészt mert igazad volt...
-Mondtam!Miben is volt igazam?-ráncolta a szemöldökét értetlenkedve.
-Abban,hogy terhes vagyok.-mondtam ki.
-Mi vaaaaan?!-hallotta meg Joey a mondatomat,és odaült az apja mellé.-Nem biztos,hogy jól hallottam,elmondanád újra?
-Terhes vagyok.
-Mi??-na de jó...Akárhányszor elmondom mindig jönni fog valaki???
-Jól hallottad.-nevettem fel.-Terhes vagyok.
-Gratulálok.-lépett a többiek mellé Adrienne.
-Köszi.Végre valaki,aki nem úgy jön ide,hogy "mi van???".-vigyorogtam.-De szerintem én el is köszönök.Még Renit is zavarnom kell,meg még pár embert.Majd később beszélünk,jó?
-Az.-nevetett BJ.-Akkor szia.
-Sziasztok.-mosolyogtam,és már hívtam is Renit,aki egyből fel is vette.
-Szia!-köszöntem.
-Heló.Hogy vagy?
-Jól,csak picit furán érzem magam.Te?
-Én is.Lehetetlen kibírni ez mellett a négy hülye mellett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,pár perc.-mondta és letette.
Amint fellépett én már hívtam is,ő pedig természetesen elfogadta.Mellette Andy és Csongi állt,ami miatt eléggé meglepődtem,mert Csonginak pont nem akartam elmondani.
-Öhm...Beszélhetünk négyszemközt?-kérdeztem zavartan Renitől.-Utána majd beszélek veletek is,csak most valami fontosat akarok mondani Reninek.Ja és Pete-nek is szóval hívjátok ide légyszi!
-Jó.-bólintott Csongi,és elment a képből.-Pete,gyere!-hallottam meg a srác hangját.
-Megyek.-mondta a másik,majd már láttam is,ahogy közelít.-Ó,szia Nicole.Miért kellett idejönnöm?Vagy te hívtál?-nézett rám.
-Én.-feleltem.-Menjünk fel.Vagyis vigyétek fel a gépet.Reni és te Pete.-mondtam,mire felemelték a gépet,és felvittek az emeletre.Vagy valami ilyesmi...
-Na,akkor itt is vagyunk.-mondta Reni,majd leült az ágyra.Pete pedig mellé.-Mi volt ilyen fontos?
-Először is ígérjétek meg,hogy nem mondjátok el a Grenmásoknak,és a hozzájuk közel állóknak,mert lehet,hogy Csonginak is köze van a dologhoz.
-Mihez?-kíváncsiskodott Pete.-Egyébként megígérjük.
-Te is Reni?
-Én is.
-Pete igazad volt.
-De miben?-sürgetett.
-Terhes vagyok...-suttogtam,de közben mosolyogtam.Meg sem tudtak szólalni,csak várták,hogy elordítsam magam,hogy "Vicceltem!" és elröhögjem magamat.Legalábbis én biztosan ezt várnám ilyen helyzetben.
-Gratulálok.-reagált először Reni.
-Én megmondtam.-vonta meg a vállát Pete.-És ezt miért nem szabad elmondani Csonginak?-érdeklődött,mire elpirultam és lesütöttem a szemem.-Ja...Ó...Értem.-halkította le a hangját Pete.-De ha megkérdezi mit mondtál,akkor mit válaszoljunk neki?
-Mondjátok azt,hogy...Mindegy.-feleltem.-De semmiképpen ne mondjátok el neki...Se Dórinak,se Matyinak.Majd később megtudják...
-Oké.
-De megyek...Sziasztok.
-Szia.-köszöntek egyszerre én pedig kinyomtam az ablakot.
Ez le van rendezve...Csongi nem fog tudni róla,csak miután megszületik,vagy majd később, úgy, hogy nem tudja mikor lettem terhes.
-Terhes vagyok...-motyogtam.
Nem tudott megszólalni,én pedig őt átkarolva zokogtam.Lekönnyeztem az ingét,és próbáltam feldolgozni a hírt,aminek persze örültem is,csak egyenlőre...nem tudtam feldolgozni.
Fél óra kellett,mire le tudtam nyugodni,és David is feldolgozta a hírt.
-Akkor...gyerekünk lesz.-foglalta össze David.
-Lesz.-mosolyodtam el,de a szemembe újra könnyek gyűltek.És nem is voltam biztos a dolgomban.Lehet,hogy...hogy...nem David-é a gyerek?
Elhessegettem a kételyeket a fejemből,és csak arra koncentráltam,hogy David a gyerek apja nem más.Más nem lehet,csakis David.
-Örülök,ugye tudod?-nézett a szemembe.
-Én is.-vigyorogtam.-Csak furcsa nekem ez az egész.Nem akartam még terhes lenni,de ha már megtörtént örülök neki.
-Nekem is furcsa.-nevetett.-9 hónap és apa leszek.Ez nekem kevés felkészülni.Nem vagyok valami apa típus.Az nekem sok lenne...
-Én sem vagyok az a nagyon anyás.De fel kell készülni,ha egyszer terhes vagyok.Aztán majd belejövünk...
-Előbb-utóbb...
Felkaptam a telefonomat az éjjeli szekrényről,és tárcsáztam Billie Joe-t,mert ő ébresztett rá,és miatta derült ki.Vagyis miatta most derült ki.
Nem vette fel,így addig csörgettem,ameddig észre nem vette.Az ujjaimmal az éjjeli szekrény doboltam,és vártam,hogy vegye már fel.
És akkor végre felvették.
-Szia!-köszöntem.
-Szia.-szólt bele egy álmos hang.
-Jujj,felkeltettelek?-kérdeztem.
-Már vagy fél órája.-motyogta,de belenevetett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,csak várj 5 percet jó?
-Oki.
Bekapcsoltam a gépemet,és felléptem Skype-ra,és vártam,hogy BJ is fellépjen,mert minél előbb el akartam mondani neki a hírt.
-Szia.-kezdeményeztem egy videohívást.
-Neked is szia.-intett.-Mi volt ilyen nagyon fontos,hogy fél egykor zavarni kell???
-Fél egykor általában már nem alszanak az emberek.Másrészt elég fontos amit mondani akarok,egyrészt mert igazad volt...
-Mondtam!Miben is volt igazam?-ráncolta a szemöldökét értetlenkedve.
-Abban,hogy terhes vagyok.-mondtam ki.
-Mi vaaaaan?!-hallotta meg Joey a mondatomat,és odaült az apja mellé.-Nem biztos,hogy jól hallottam,elmondanád újra?
-Terhes vagyok.
-Mi??-na de jó...Akárhányszor elmondom mindig jönni fog valaki???
-Jól hallottad.-nevettem fel.-Terhes vagyok.
-Gratulálok.-lépett a többiek mellé Adrienne.
-Köszi.Végre valaki,aki nem úgy jön ide,hogy "mi van???".-vigyorogtam.-De szerintem én el is köszönök.Még Renit is zavarnom kell,meg még pár embert.Majd később beszélünk,jó?
-Az.-nevetett BJ.-Akkor szia.
-Sziasztok.-mosolyogtam,és már hívtam is Renit,aki egyből fel is vette.
-Szia!-köszöntem.
-Heló.Hogy vagy?
-Jól,csak picit furán érzem magam.Te?
-Én is.Lehetetlen kibírni ez mellett a négy hülye mellett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,pár perc.-mondta és letette.
Amint fellépett én már hívtam is,ő pedig természetesen elfogadta.Mellette Andy és Csongi állt,ami miatt eléggé meglepődtem,mert Csonginak pont nem akartam elmondani.
-Öhm...Beszélhetünk négyszemközt?-kérdeztem zavartan Renitől.-Utána majd beszélek veletek is,csak most valami fontosat akarok mondani Reninek.Ja és Pete-nek is szóval hívjátok ide légyszi!
-Jó.-bólintott Csongi,és elment a képből.-Pete,gyere!-hallottam meg a srác hangját.
-Megyek.-mondta a másik,majd már láttam is,ahogy közelít.-Ó,szia Nicole.Miért kellett idejönnöm?Vagy te hívtál?-nézett rám.
-Én.-feleltem.-Menjünk fel.Vagyis vigyétek fel a gépet.Reni és te Pete.-mondtam,mire felemelték a gépet,és felvittek az emeletre.Vagy valami ilyesmi...
-Na,akkor itt is vagyunk.-mondta Reni,majd leült az ágyra.Pete pedig mellé.-Mi volt ilyen fontos?
-Először is ígérjétek meg,hogy nem mondjátok el a Grenmásoknak,és a hozzájuk közel állóknak,mert lehet,hogy Csonginak is köze van a dologhoz.
-Mihez?-kíváncsiskodott Pete.-Egyébként megígérjük.
-Te is Reni?
-Én is.
-Pete igazad volt.
-De miben?-sürgetett.
-Terhes vagyok...-suttogtam,de közben mosolyogtam.Meg sem tudtak szólalni,csak várták,hogy elordítsam magam,hogy "Vicceltem!" és elröhögjem magamat.Legalábbis én biztosan ezt várnám ilyen helyzetben.
-Gratulálok.-reagált először Reni.
-Én megmondtam.-vonta meg a vállát Pete.-És ezt miért nem szabad elmondani Csonginak?-érdeklődött,mire elpirultam és lesütöttem a szemem.-Ja...Ó...Értem.-halkította le a hangját Pete.-De ha megkérdezi mit mondtál,akkor mit válaszoljunk neki?
-Mondjátok azt,hogy...Mindegy.-feleltem.-De semmiképpen ne mondjátok el neki...Se Dórinak,se Matyinak.Majd később megtudják...
-Oké.
-De megyek...Sziasztok.
-Szia.-köszöntek egyszerre én pedig kinyomtam az ablakot.
Ez le van rendezve...Csongi nem fog tudni róla,csak miután megszületik,vagy majd később, úgy, hogy nem tudja mikor lettem terhes.
~ 2.évad ~ 34. ~ Baj van! ~
-Lehet,hogy terhes vagy.-halkította le a hangját a basszista.
-Mi?!-háborodtam fel.-Én nem!-ez volt az utolsó mondatom,és kiikszeltem az ablakot.
Eltettem a laptopomat,és mivel bántott,hogy így ráförmedtem Pete-re,aki csak jót akart,és csak feltételezte.Elszomorodtam,és legördült pár könnycsepp az arcomon,majd álomba sírtam magam.
-Mi?!-háborodtam fel.-Én nem!-ez volt az utolsó mondatom,és kiikszeltem az ablakot.
Eltettem a laptopomat,és mivel bántott,hogy így ráförmedtem Pete-re,aki csak jót akart,és csak feltételezte.Elszomorodtam,és legördült pár könnycsepp az arcomon,majd álomba sírtam magam.
***
Billie Joe keltett fel,azét,mert nemsokára leszállunk,és nem kéne már aludnom.Engem keltett először,a többieket a segítségemmel szándékozta,de amikor felálltam,hogy felrázzak mást is,Billie megállt velem szemben,és halkan felém fordult.
-Figyelj Nicole...
-Figyelek...
-Mostanában elég furcsa vagy.Hangulatingadozások,többet eszel,mint mi és ez nagy szó,úgy láttam egyik reggel hánytál is...
-Igen,és?-kérdeztem már-már idegesen.
-Nem lehet,hogy terhes vagy?-mondta szinte suttogva.
-Miért hiszi ezt mindenki?!-kaptam fel a vizet.-Elegem van belőletek...
-Ki mondta még?-ráncolta a szemöldökét.
-Pete.-válaszoltam,és hátat fordítottam neki,hogy felkeltsem a többi hülyét,de BJ megállított azzal,hogy a vállamra támaszkodott.
-Azért,ha hazaérünk csinálj egy tesztet.-motyogta,és ráugrott a még alvó Trére.Aki persze közel volt ahhoz,hogy leüsse,csak nem találta el szegényt.Én nevetve figyeltem a két hülyét,akik egymást ütötték (műbunyó),csak aztán Tré véletlenül rágurította az énekest Joey-ra,aki persze rögtön fejbe vágta mindkettőt.Az apját,és a keresztapját.Milyen kis kedves,nem?
Na mindegy.
Az idősebbik Armstrong fiú vállba bokszolta Mike-ot,hogy keljen fel,az öccsét,meg egyetlen mozdulattal lerántotta a székről.Armstrong-ok és kedvesség.Néha két külön világ.Általában pedig ők maguk jelképezik a kedvességet.
De ez így van rendjén.
Miközben ők ütötték egymást (Billlie vs. Tré vs. Mike és Jake vs. Joey) én elmentem,hogy felkeltsem David-et, Brittney-t, Adie-t, és a két kicsit is.Persze azért Ryan-t,és Brix-et hagytam utoljára,akik rögtön az apjukhoz szaladtak.Ő éppen rájuk figyelt,mikor Tré oldalba bökte,és mivel eléggé csikis,így hátradőlt.Csakhogy nem a puha székbe,hanem BJ fejébe verte be a fejét.Áú.
-Nem lehet,hogy terhes vagy?-mondta szinte suttogva.
-Miért hiszi ezt mindenki?!-kaptam fel a vizet.-Elegem van belőletek...
-Ki mondta még?-ráncolta a szemöldökét.
-Pete.-válaszoltam,és hátat fordítottam neki,hogy felkeltsem a többi hülyét,de BJ megállított azzal,hogy a vállamra támaszkodott.
-Azért,ha hazaérünk csinálj egy tesztet.-motyogta,és ráugrott a még alvó Trére.Aki persze közel volt ahhoz,hogy leüsse,csak nem találta el szegényt.Én nevetve figyeltem a két hülyét,akik egymást ütötték (műbunyó),csak aztán Tré véletlenül rágurította az énekest Joey-ra,aki persze rögtön fejbe vágta mindkettőt.Az apját,és a keresztapját.Milyen kis kedves,nem?
Na mindegy.
Az idősebbik Armstrong fiú vállba bokszolta Mike-ot,hogy keljen fel,az öccsét,meg egyetlen mozdulattal lerántotta a székről.Armstrong-ok és kedvesség.Néha két külön világ.Általában pedig ők maguk jelképezik a kedvességet.
De ez így van rendjén.
Miközben ők ütötték egymást (Billlie vs. Tré vs. Mike és Jake vs. Joey) én elmentem,hogy felkeltsem David-et, Brittney-t, Adie-t, és a két kicsit is.Persze azért Ryan-t,és Brix-et hagytam utoljára,akik rögtön az apjukhoz szaladtak.Ő éppen rájuk figyelt,mikor Tré oldalba bökte,és mivel eléggé csikis,így hátradőlt.Csakhogy nem a puha székbe,hanem BJ fejébe verte be a fejét.Áú.
~
Mikor leszálltunk a gépről,már külön is váltunk,úgyhogy egy jó hosszú búcsú után indultunk David-hez.
Messzebb lakik,mint Billie Joe,de még Berkeley-ben.A legszélén.Na nem baj,bármikor meglátogathatjuk akármelyik hülyét,ha ahhoz van kedvünk éppen.
De most nem volt.
David körbevezetett a házban,ha már egyszer oda készülök költözni.Két emelet volt,alul a nappali,a konyha és az étkező,ja és egy vendégszoba,felül 3 hálószoba volt.Gyönyörű volt minden.Az egyik kisebb szoba zöld,a másik piros volt.A legnagyobb pedig fekete-fehér,nagyon jó elosztásban.És akkor még a gitárokat,és a hátsó udvart nem is láttam.
De először a gitárokhoz vezetett,és persze volt dob is.
Az első gitár amit megláttam...egy teljesen átlátszó volt,ami kurva jól nézett ki.Milyen klipben is van átlátszó gitár?Ja igen.The Grenma - Enyém az utolsó szó...
Na szóval ilyen.Kurva jól néz ki...Mármint a gitár.Jó,a klip sem rossz,a zene meg király...Mindegy.
Kiemeltem a többi közül,és az egyik pengetőt (Green Day-es) és a nyakamba akasztottam,majd gondoltam egyet és az Enyém az utolsó szót kezdtem el játszani.Ha már ugyanolyan gitár,legyen ugyanaz a szám is.Odaléptem az egyik mikrofon elé,és énekelni kezdtem,egy kicsit vékonyabb hanggal,vagy hogyan mondják,szóval próbáltam utánozni az eredeti számot.
Mikor vége lett,David elismerően biccentett,majd odajött és átkarolt.
-Mi volt ez?-érdeklődött.
-The Grenma-Enyém az utolsó szó.-feleltem.-Abban is pont ilyen gitár van Csonginál.Igen állat.
-Miért pont ezt vetted el?-nézett rám,egy picit talán féltékenyen.
-Mert ez tetszett meg.-vontam meg a vállam,egy picit begurultam,mert azért nem kell mindig rosszra gondolni!
-Mutatsz egy számot,amit ők játszanak?-kérdezte,mivel (gondolom) észrevette rajtam,hogy picit ideges vagyok.
-Persze!-mosolyodtam el,és előkotortam a zsebemből a telefonomat,hogy meg tudjam mutatni neki legalább az egyik számukat.
Most éppen a Mindenki mellett döntöttem,mert úgyis úgy éreztem,hogy mindenki bekaphatja...Na mindegy.És az a kislány benne nagyon cuki...Csongi unokahúga.
-Nem rossz.-vigyorgott.-Kivételesen olyan zenét is meghallgatok,amiből egy szót sem értek.
-Tankcsapda?-néztem rá.
-Mi van vele?
-Tessék.
Benyomtam az egyik számukat (Félre a tréfát) és halkan énekelni kezdtem.Imádom ezt a számot,de mondjuk a többit is.Mindegyik nagyon jó,és már koncerten is voltam,még Londonban.Mert olyan híresek,hogy körbejárták Európát.
-Ez nagyon jó!-bólogatott.
-Az legnagyobb ma zenélő magyar banda,Londonban is koncerteztek,meg körbejárták egész Európát.
Messzebb lakik,mint Billie Joe,de még Berkeley-ben.A legszélén.Na nem baj,bármikor meglátogathatjuk akármelyik hülyét,ha ahhoz van kedvünk éppen.
De most nem volt.
David körbevezetett a házban,ha már egyszer oda készülök költözni.Két emelet volt,alul a nappali,a konyha és az étkező,ja és egy vendégszoba,felül 3 hálószoba volt.Gyönyörű volt minden.Az egyik kisebb szoba zöld,a másik piros volt.A legnagyobb pedig fekete-fehér,nagyon jó elosztásban.És akkor még a gitárokat,és a hátsó udvart nem is láttam.
De először a gitárokhoz vezetett,és persze volt dob is.
Az első gitár amit megláttam...egy teljesen átlátszó volt,ami kurva jól nézett ki.Milyen klipben is van átlátszó gitár?Ja igen.The Grenma - Enyém az utolsó szó...
Kiemeltem a többi közül,és az egyik pengetőt (Green Day-es) és a nyakamba akasztottam,majd gondoltam egyet és az Enyém az utolsó szót kezdtem el játszani.Ha már ugyanolyan gitár,legyen ugyanaz a szám is.Odaléptem az egyik mikrofon elé,és énekelni kezdtem,egy kicsit vékonyabb hanggal,vagy hogyan mondják,szóval próbáltam utánozni az eredeti számot.
Mikor vége lett,David elismerően biccentett,majd odajött és átkarolt.
-Mi volt ez?-érdeklődött.
-The Grenma-Enyém az utolsó szó.-feleltem.-Abban is pont ilyen gitár van Csonginál.Igen állat.
-Miért pont ezt vetted el?-nézett rám,egy picit talán féltékenyen.
-Mert ez tetszett meg.-vontam meg a vállam,egy picit begurultam,mert azért nem kell mindig rosszra gondolni!
-Mutatsz egy számot,amit ők játszanak?-kérdezte,mivel (gondolom) észrevette rajtam,hogy picit ideges vagyok.
-Persze!-mosolyodtam el,és előkotortam a zsebemből a telefonomat,hogy meg tudjam mutatni neki legalább az egyik számukat.
Most éppen a Mindenki mellett döntöttem,mert úgyis úgy éreztem,hogy mindenki bekaphatja...Na mindegy.És az a kislány benne nagyon cuki...Csongi unokahúga.
-Nem rossz.-vigyorgott.-Kivételesen olyan zenét is meghallgatok,amiből egy szót sem értek.
-Tankcsapda?-néztem rá.
-Mi van vele?
-Tessék.
Benyomtam az egyik számukat (Félre a tréfát) és halkan énekelni kezdtem.Imádom ezt a számot,de mondjuk a többit is.Mindegyik nagyon jó,és már koncerten is voltam,még Londonban.Mert olyan híresek,hogy körbejárták Európát.
-Ez nagyon jó!-bólogatott.
-Az legnagyobb ma zenélő magyar banda,Londonban is koncerteztek,meg körbejárták egész Európát.
~
Másnap reggel eszembe jutott az,amit Billie-nek ígértem.Hogy elvégzem a terhességi tesztet,hátha tényleg terhes vagyok.De kétlem.
David még aludt,én pedig csendben elkészültem,felvettem a pulcsim,beleléptem a cipőmbe,és a pénztárcámmal együtt kimentem az ajtón.Megkerestem a legközelebbi gyógyszertárat,vettem egy terhességi tesztet,és amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem.
Elvégeztem a tesztet,de nem mertem megnézni,mert féltem,hogy mi lesz az eredmény.
Fél órája ültem a fal mellett,mikor David bekopogott,hogy bejöhet-e,de én nem válaszoltam,csak ültem.
-Nicole!-kiáltotta aggódva.-Bent vagy?
Nem válaszoltam,inkább a kezembe vettem a tesztet.
-Jól vagy?-ordította most már.
Pozitív...
Felpattantam a földről,és kinyitottam az ajtót,majd zokogva a átöleltem.Megszólalni sem tudtam,ő pedig nem értett semmit,csak megnyugodott,hogy nincs semmi bajom.Vagyis nem csináltam semmi hülyeséget.
-Mi a baj?-nézett rám.
-Te...te...terhes vagyok...
2014. február 28., péntek
~ 2.évad ~ 33. ~ Beszélgetés ~
Mikor hazaértünk,már nem voltam annyira álmos,így csendben bementünk a szobánkba,hogy senkit ne ébresszünk fel (igen már aludtak).
-Tessék,aludj.-mutatott David az ágyra.
-Nem vagyok álmos.-feleltem,mire nézett egyet.
-Egész eddig nyafogtál,hogy mindjárt elalszol!-hitetlenkedett.
-De a séta felébresztett.-vontam meg a vállam,és leültem az ágyra.David mellém telepedett,majd mikor egy-két percet nem beszéltünk,a nyaka köré fontam a karom,és lágyan megcsókoltam.
David persze vette a lapot,és visszacsókolt,majd fekve folytattuk tovább...
A srác felettem térdelt,a kezét a pólóm alá vezette,és lehúzta rólam...
-Tessék,aludj.-mutatott David az ágyra.
-Nem vagyok álmos.-feleltem,mire nézett egyet.
-Egész eddig nyafogtál,hogy mindjárt elalszol!-hitetlenkedett.
-De a séta felébresztett.-vontam meg a vállam,és leültem az ágyra.David mellém telepedett,majd mikor egy-két percet nem beszéltünk,a nyaka köré fontam a karom,és lágyan megcsókoltam.
David persze vette a lapot,és visszacsókolt,majd fekve folytattuk tovább...
A srác felettem térdelt,a kezét a pólóm alá vezette,és lehúzta rólam...
***
Reggel mikor felébredtem,rögtön eszembe jutott,hogy mi történt az éjjel...
A ruhák szét voltak dobálva az ágy mellett,David pedig a takaró felét magára húzva aludt.Olyan aranyos volt!
Kimentem a fürdőbe,hogy letusoljak.20 perc alatt ki is kerültem onnan,és meglepődve láttam,hogy a srác a szemét dörzsölve,ült fel az ágyban.
Gyorsan feltűnt neki,hogy szét vannak dobálva a ruhák,mire vagányan elmosolyodott én pedig teljesen elpirultam.
-Öhm...jó reggelt!-vigyorogtam pirultan,és lesütöttem a szemem.
-Neked is.-mosolygott,majd a fürdőbe sietett.
Elpakoltam a ruháit,és indultam volna ki,ha nem fogja meg a kezem.
-Engem itt hagysz?-nézett rám kiskutyaszemekkel,úgyhogy megvártam amíg végez,és együtt mentünk át a többiekhez.
-Sziasztok!-intettem körbe mosolyogva.
-Sziasztok.-vigyorgott ránk BJ,én pedig leültem az asztalhoz,ahol már tálalva volt a finom reggeli.
Adie elém rakott egy tál pirítóst,ami még BJ-nek is sok volt,nem nekem!
De attól függetlenül megettem.
-Úgy ennék csokit!Van csoki?-néztem körbe remémykedve,de csak megrázták a fejüket.-David!Hozol nekem csokit?-néztem rá bociszemmel.
-Hozok...-nevetett,és kiment az ajtón.
Billie összehúzott szemmel nézett,de mikor felé fordultam,rögtön elkapta a fejét.Nem értettem,hogy mi a baja,de nem is érdekelt.
-Meghoztam a csokit!-jött be David,és nekem adta.
-Köszi,de most nem kell.-vontam meg a vállam,de azért nyomtam egy puszit az arcára.
-Este indul haza a gépünk.-jött be az ajtón Joey.
-Haza megyünk?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Wííí!-pattantam fel a két srác mellől,akik csak fejcsóválva figyeltek.
Elővettem a laptopomat,mert jobb nem jutott eszembe,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra,ahol csak egy-két ember volt fent,ők is csak azért mert nem éjszaka volt náluk.
Egy ember kivételével.
Pete is fent volt,viszont ott is hajnali egy-kettő óra felé járhatott az idő,szóval egyáltalán nem értettem.
Egyből rákattintottam a videóhívásra,ő pedig fel is vette természetesen.
-Szia!-suttogta.
-Szia.-köszöntem én is.-Hogyhogy ébren vagy?
-Nem tudok aludni.-vonta meg a vállát.-És te?
-Én sem.-szomorodtam el.
-És mi lesz azután,miután megérkeztetek?Vagyis hova mész?David-hez költözöl?Vagy esetleg máshova?-kérdezősködött.
-Nem tudom...-szomorodtam el.-Mert én hozzátok is,Billie-ékhez is és természetesen David-hez is közel szeretnék lenni,de nem tudom,hogy hova menjek,csak azt,hogy David-hez költözök,aki nagyon közel lakik BJ-ékhez,de én hozzátok is közel akarok lenni!Mert...mert...mert ott a gyerek,ti meg szerencsétlenek vagytok,de én így szeretlek,Billie-ékkel is így vagyok.-zokogtam.
-Nyugi Nicole!-nyugtatott,majd mondani akart valamit,csak a kisfiú felsírt.
-Ez Adam volt?-csillant fel a szemem,és már teljesen nyugodt voltam.
-Igen.Nagyon könnyen változik a hangulatod...-jegyezte meg.
-Nem is igaz!-háborodtam fel.-Csak rosszul vagyok,hányingerem van...És bármennyit tudnék enni.
-Akkor...lehet,hogy valamit meg kéne nézni...
-Mit?
-Azt,hogy...
-Neked is.-mosolygott,majd a fürdőbe sietett.
Elpakoltam a ruháit,és indultam volna ki,ha nem fogja meg a kezem.
-Engem itt hagysz?-nézett rám kiskutyaszemekkel,úgyhogy megvártam amíg végez,és együtt mentünk át a többiekhez.
-Sziasztok!-intettem körbe mosolyogva.
-Sziasztok.-vigyorgott ránk BJ,én pedig leültem az asztalhoz,ahol már tálalva volt a finom reggeli.
Adie elém rakott egy tál pirítóst,ami még BJ-nek is sok volt,nem nekem!
De attól függetlenül megettem.
-Úgy ennék csokit!Van csoki?-néztem körbe remémykedve,de csak megrázták a fejüket.-David!Hozol nekem csokit?-néztem rá bociszemmel.
-Hozok...-nevetett,és kiment az ajtón.
Billie összehúzott szemmel nézett,de mikor felé fordultam,rögtön elkapta a fejét.Nem értettem,hogy mi a baja,de nem is érdekelt.
-Meghoztam a csokit!-jött be David,és nekem adta.
-Köszi,de most nem kell.-vontam meg a vállam,de azért nyomtam egy puszit az arcára.
-Este indul haza a gépünk.-jött be az ajtón Joey.
-Haza megyünk?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Wííí!-pattantam fel a két srác mellől,akik csak fejcsóválva figyeltek.
***
Hajnali két óra,mindenki alszik,egyedül én nem tudok.Álmatlanul fészkelődök a székben egy pici hányingerrel,de nagy nehezen kibírom.David kezét szorongatom,és várom,hogy végre megérkezzünk Kaliforniába,mert összepakolok,és költözök David-hez.Elővettem a laptopomat,mert jobb nem jutott eszembe,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra,ahol csak egy-két ember volt fent,ők is csak azért mert nem éjszaka volt náluk.
Egy ember kivételével.
Pete is fent volt,viszont ott is hajnali egy-kettő óra felé járhatott az idő,szóval egyáltalán nem értettem.
Egyből rákattintottam a videóhívásra,ő pedig fel is vette természetesen.
-Szia!-suttogta.
-Szia.-köszöntem én is.-Hogyhogy ébren vagy?
-Nem tudok aludni.-vonta meg a vállát.-És te?
-Én sem.-szomorodtam el.
-És mi lesz azután,miután megérkeztetek?Vagyis hova mész?David-hez költözöl?Vagy esetleg máshova?-kérdezősködött.
-Nem tudom...-szomorodtam el.-Mert én hozzátok is,Billie-ékhez is és természetesen David-hez is közel szeretnék lenni,de nem tudom,hogy hova menjek,csak azt,hogy David-hez költözök,aki nagyon közel lakik BJ-ékhez,de én hozzátok is közel akarok lenni!Mert...mert...mert ott a gyerek,ti meg szerencsétlenek vagytok,de én így szeretlek,Billie-ékkel is így vagyok.-zokogtam.
-Nyugi Nicole!-nyugtatott,majd mondani akart valamit,csak a kisfiú felsírt.
-Ez Adam volt?-csillant fel a szemem,és már teljesen nyugodt voltam.
-Igen.Nagyon könnyen változik a hangulatod...-jegyezte meg.
-Nem is igaz!-háborodtam fel.-Csak rosszul vagyok,hányingerem van...És bármennyit tudnék enni.
-Akkor...lehet,hogy valamit meg kéne nézni...
-Mit?
-Azt,hogy...
2014. február 27., csütörtök
~ 2.évad ~ 32. ~ Séta ~
Mi is kimentünk a kávézóból,és folytattuk az utunkat...hova is?
Fogalmam sincs.
Elmentünk Reni háza előtt,mire beugrott a tegnap éjszaka.Azon belül pedig amikor kint keveregtünk az utcán,mint a hülye gyerekek.
-Most akkor hol is vagyunk?-kérdeztem értetlenkedve.
-Pontosan...itt!-állt meg Csongi határozottan,mire felnevettem.
-De...hol van az az itt?
-Magyarországon.
-Azon belül.
-Budán.-felelte.
-És azon belül?
-Valamelyik utcában.-vonta meg a vállát,és tovább trappolt a sötétségben.Vigyorogva követtem,de nem tudtam,hogy pontosan hova.Ott és akkor nem is zavart annyira.
Valahogy elbotorkáltunk az utca végéig,bár nem teljesen egyenesen,majd mikor megálltunk, elgondolkozva néztünk körül.
-Most merre?-nézett rám a srác.
-Balra.-mondtam,és már indultam is volna meg,ha meg nem állít.
-Arra nem jó,előbb is arra mentünk.
-Akkor menjünk jobbra.-válaszoltam,és már ugráltam is a másik irányba.-Kettesben kézen fogva mezítláb a fűben...-énekeltem,mire odajött hozzám,megfogta a kezem,a fűre húzott és levette a cipőjét.-Ezt most miért?
-Nem te akartad?-értetlenkedett.
-Én csak énekeltem.-vihogtam,de azért belementem a hülyeségbe.Levettem a cipőm,és rendületlenül mentem előre,magam után húzva a fiút.
Fogalmam sincs.
Elmentünk Reni háza előtt,mire beugrott a tegnap éjszaka.Azon belül pedig amikor kint keveregtünk az utcán,mint a hülye gyerekek.
-Most akkor hol is vagyunk?-kérdeztem értetlenkedve.
-Pontosan...itt!-állt meg Csongi határozottan,mire felnevettem.
-De...hol van az az itt?
-Magyarországon.
-Azon belül.
-Budán.-felelte.
-És azon belül?
-Valamelyik utcában.-vonta meg a vállát,és tovább trappolt a sötétségben.Vigyorogva követtem,de nem tudtam,hogy pontosan hova.Ott és akkor nem is zavart annyira.
Valahogy elbotorkáltunk az utca végéig,bár nem teljesen egyenesen,majd mikor megálltunk, elgondolkozva néztünk körül.
-Most merre?-nézett rám a srác.
-Balra.-mondtam,és már indultam is volna meg,ha meg nem állít.
-Arra nem jó,előbb is arra mentünk.
-Akkor menjünk jobbra.-válaszoltam,és már ugráltam is a másik irányba.-Kettesben kézen fogva mezítláb a fűben...-énekeltem,mire odajött hozzám,megfogta a kezem,a fűre húzott és levette a cipőjét.-Ezt most miért?
-Nem te akartad?-értetlenkedett.
-Én csak énekeltem.-vihogtam,de azért belementem a hülyeségbe.Levettem a cipőm,és rendületlenül mentem előre,magam után húzva a fiút.
***
-Bassza meg!-ordított fel Csongi.
-Mi van?-kezdtem el röhögni,mert már akkor éreztem,hogy valami baj van.Nem komoly,csak valami hülyeség.Nem is tévedtem nagyot...
-Beleléptem egy kikúrt kutyaszarba.-nevetett már ő is.
-Te szerencsétlen!-csaptam a fejemre,és annyira nevettem,hogy leültem a fűbe.Nem volt éppen kellemes,mert pont egy nagyobb kődarab volt alattam.
-Áúúúú!-visítottam fel.
Ilyen szerencsétlenek is csak mi lehetünk...
Hangosan felnevettem,majd mikor David rám nézett,de én csak legyintettem.Mostanában egyre kevesebbet beszélek vele,pedig amikor hozzám ér,valamilyen furcsa érzés keletkezik a gyomromban,mintha pillangók repkednének benne.
Mikor Reni háza elé értünk,én berángattam David-et az ajtón,és annak a nyakába ugrottam,akit először megláttam.
Az pedig Pete volt.
-Szia!-visítottam,és két puszit nyomtam az arcára.
-Szia.-hámozott le magáról a gitáros,és értetlenkedve David-re nézett,aki csak mosolyogva megvonta a vállát,és Patrick-et maga után rángatva felment az emeletre.
-Annyira régen láttalak!-ugrálgattam.
-Ma reggel.-nézett rám furán.-Jól érzed magad?
-Tökéletesen.-álltam le.-Le akarok ülni.
-Ott a kanapé...
-Gyere!-húztam magam után,és leültem volna a kanapéra,de megtorpantam.Ott ültek mind velem szemben,én pedig mindegyiküket megöleltem,külön-külön.
És ott volt a pici Adam is.
-Wááá,de aranyos!-tapsolgattam,és kikaptam szegény gyereket az apja kezéből.-Szia pici Adam!-simogattam meg a haját.-Igen,és vagyok az Nicole.Nicole néni.-nevetgéltem.
Olyan voltam,mint aki beszívott.
Visszaadtam a kicsit az apjának,és szóltam Reninek,hogy felmegyek,mert azt hiszem,hogy fent hagytam valamit az éjszaka.
Boldogan felugráltam a lépcsőn,de egy ajtó mellett megálltam,mert beszélgetést hallottam,és kíváncsi voltam,hogy mit beszélhetnek.Patrick és David,akik nemrég még egy légtérben sem bírtak ellenni...
-Tegnap óta nagyon furcsa,és nem is beszélt velem,pedig együtt jöttünk sétálni...
-Figyelj...mondtad,hogy azt mondta reggel,hogy lefeküdt Csongival.
-Igen.
-Akkor az a baja,hogy szégyelli magát,és nem mer feléd közeledni,mert azt hiszi,hogy elutasítanád.Ő nem tudja,hogy te ezt soha nem tennéd meg vele,ezért csinálja ezt.De pár nap múlva megint olyan lesz,mint régen.
-Köszi.-sóhajtott fel David megkönnyebbülten.
-Semmi.-felelte Patrick (gondolom) egy szerény mosoly kíséretében.
Hallottam,hogy az ajtó felé indultak,én pedig elspuriztam a mellette lévő ajtó felé,és mikor nyílt az ajtó,én már máshol voltam.
Körbenéztem a szobában,de nem találtam meg azt amit kerestem,de sejtettem,hogy akkor Csonginál hagytam...
Na mindegy.
Mikor Reni háza elé értünk,én berángattam David-et az ajtón,és annak a nyakába ugrottam,akit először megláttam.
Az pedig Pete volt.
-Szia!-visítottam,és két puszit nyomtam az arcára.
-Szia.-hámozott le magáról a gitáros,és értetlenkedve David-re nézett,aki csak mosolyogva megvonta a vállát,és Patrick-et maga után rángatva felment az emeletre.
-Annyira régen láttalak!-ugrálgattam.
-Ma reggel.-nézett rám furán.-Jól érzed magad?
-Tökéletesen.-álltam le.-Le akarok ülni.
-Ott a kanapé...
-Gyere!-húztam magam után,és leültem volna a kanapéra,de megtorpantam.Ott ültek mind velem szemben,én pedig mindegyiküket megöleltem,külön-külön.
És ott volt a pici Adam is.
-Wááá,de aranyos!-tapsolgattam,és kikaptam szegény gyereket az apja kezéből.-Szia pici Adam!-simogattam meg a haját.-Igen,és vagyok az Nicole.Nicole néni.-nevetgéltem.
Olyan voltam,mint aki beszívott.
Visszaadtam a kicsit az apjának,és szóltam Reninek,hogy felmegyek,mert azt hiszem,hogy fent hagytam valamit az éjszaka.
Boldogan felugráltam a lépcsőn,de egy ajtó mellett megálltam,mert beszélgetést hallottam,és kíváncsi voltam,hogy mit beszélhetnek.Patrick és David,akik nemrég még egy légtérben sem bírtak ellenni...
-Tegnap óta nagyon furcsa,és nem is beszélt velem,pedig együtt jöttünk sétálni...
-Figyelj...mondtad,hogy azt mondta reggel,hogy lefeküdt Csongival.
-Igen.
-Akkor az a baja,hogy szégyelli magát,és nem mer feléd közeledni,mert azt hiszi,hogy elutasítanád.Ő nem tudja,hogy te ezt soha nem tennéd meg vele,ezért csinálja ezt.De pár nap múlva megint olyan lesz,mint régen.
-Köszi.-sóhajtott fel David megkönnyebbülten.
-Semmi.-felelte Patrick (gondolom) egy szerény mosoly kíséretében.
Hallottam,hogy az ajtó felé indultak,én pedig elspuriztam a mellette lévő ajtó felé,és mikor nyílt az ajtó,én már máshol voltam.
Körbenéztem a szobában,de nem találtam meg azt amit kerestem,de sejtettem,hogy akkor Csonginál hagytam...
Na mindegy.
***
Estig maradtunk Reninél,majd amikor már annyira álmos voltam,elkezdtem nyafogni,hogy menjünk már,mert itt fogok elaludni...
2014. február 26., szerda
~ 2.évad ~ 31. ~ A "ház" ~
Amint végeztem a fürdőben (megmostam az arcomat,és valahogy értelmes fejet varázsoltam magamnak),már mentem is ki Hozzá.
-Mehetünk.-fogtam meg a kezét,és kirángattam az ajtón.-Tré,te pedig ne kutass.-mentem vissza, mert láttam ahogy a dobos elindul a bőröndök felé.-Inkább menj át a saját szobádba...-tereltem ki a szobánkból,majd bezártam az ajtót.-Szia!
-Sziasztok!-csoszogott el "sértődötten".
Vigyorogva ugrálgattam ki az utcára,és elindultam...nem tudom hova.David fejét csóválva követett, és annyit röhögött rajtam,hogy az már nekem is fájt...
Miközben róttuk az utcákat és utakat,egyre több emlék ugrott be még gyerekkoromból.
Éppen egy régi düledező ház felé értünk,mikor megtorpantam.David nyaggatott,hogy menjünk.De meg sem hallottam amit mondott.
7 éves voltam.
-Add vissza a labdámat!-kiáltottam könnyes szemmel Csongi után.
Már vagy fél órája üldöztem a fiút,és nagyon elkeseredtem.Ő volt az a fiú,aki mindig piszkál,és sosem hagyott békén.
Egyszer miatta tévedtem el,és most is.
-Vedd el!-nevetett ki.-De nem vagy olyan ügyes...
Ez miatt még idegesebb lettem,és elkezdtem teljes erőmből futni utána.
Ő csak (mivel elkényeztetett kölyök volt) a telefonját nyomkodta.
Ráugrottam a hátára,ami miatt összerezzent,kiejtette kezéből a telefonját és bedobta a labdámat a ház ablakán.
-Menj be érte!-utasítottam sértődötten,és az ijesztő házra mutattam.
-Nem.-állt szembe velem.
-Te dobtad be,hozd is ki.-húztam ki magam.
-De nem merek bemenni...-sütötte le a szemét a srác.
-Hah!-nevettem fel lenézően.-Menjünk be együtt.
-Jó.
Én mentem előre,és benyitottam a rozoga ház ajtaján.Az nyikorgott és nagyon ijesztő volt.Lassan lépkedtem be,és a fiút is ráncigáltam magammal.
Megnyikordult a padló a lábam alatt,ami miatt mindketten ugrottunk egyet.
Egy árny suhant el mellettünk,de nem láttuk tisztán,viszont mindketten nagyon megijedtünk.
-Gyere!-ragadta meg a kezem a srác,és berángatott egy nagy szekrény mögé.
10 perce guggolhattunk ott,mikor Csongi felállt,és kiment a búvóhelyünkről.
-Maradj itt,megkeresem a labdádat.
Bólintottam,mire halkan elosont az egyik irányba,ahonnan nem sokkal később egy ordítást hallottam.Nagyon féltem,főleg az miatt,mert egy két méteres fekete ruhába öltözött alak közelített felém.
Amikor odaért hozzám,megragadta a csuklóm és rángatni kezdett.
Felsikítottam,aminek következtében egyszerre több dolog is történt.
Az egyik,hogy az alakról leesett a köpeny,és megláttam az alatta rejtőző valakit.Vagyis valakiket,mert ketten voltak egymás nyakába ülni.
A másik,hogy Csongi kilépett egy nyílásból,és röhögni kezdett rajtam.
Ő találta ki az egészet.
-Szemét vagy Csongor!-mutattam rá,és folytak a könnyeim.-Utállak!-kiáltottam,és zokogva kirontottam a szabadba.
Hát igen.
Így kezdődött az ismertségünk.
-Hé Nicole!-kiáltotta valaki,aki éppen akkor lépett ki a "lakásból".
Arra néztem,és Csongit láttam meg.Mellette ugyanaz a fekete ruhába öltözött valaki volt,akikről még mindig nem tudtam,hogy kik.
A srác mosolyogva a kezében dobálta a labdámat.Baseball sapkáját a szemébe húzta, napszemüvege rajta virított,piercing-jén csillogott a napfény.
Mögötte levették a már kicsi köpenyt,ami alatt Matyi és Dóri rejtőzött.
-Itt a labdád.-passzolta oda nekem.-Bocsi mindenért,ami...itt történt.-biccentett az épület felé.-Meg ami tegnap,vagyis ma történt.
-Semmi baj.-mosolyogtam.-De tudod,hogy hogyan beszartam?
-Láttuk.-nevettek össze.
-Tudtam,hogy ti voltatok!-mutattam vigyorogva a dobosra,és a basszistára.-Nem is tagadhattátok volna.Már akkor is ismerősök voltatok,amikor először találkoztam veletek.
-Nem megyünk be egy kávéra?-kérdezte Dóri,de már indultunk is.-Legalább bemutatod a barátodat...-nézett végig rajta vigyorogva.
-Szia,Arany Dóri vagyok.Vagyis Dóri Arany.-mutatkozott be,David pedig úgyszintén.
-Csongor Szalay.-méregette a srác.
-Matyi Botlik.-ismertette a nevét Matyi is,David pedig mindegyikükkel illedelmesen kezet rázott.
Érezhető volt azért Csongi és David között a feszültség,hiszen...mindegyikük féltékeny volt a másikra.Legalábbis szerintem...
-Mehetünk.-fogtam meg a kezét,és kirángattam az ajtón.-Tré,te pedig ne kutass.-mentem vissza, mert láttam ahogy a dobos elindul a bőröndök felé.-Inkább menj át a saját szobádba...-tereltem ki a szobánkból,majd bezártam az ajtót.-Szia!
-Sziasztok!-csoszogott el "sértődötten".
Vigyorogva ugrálgattam ki az utcára,és elindultam...nem tudom hova.David fejét csóválva követett, és annyit röhögött rajtam,hogy az már nekem is fájt...
Miközben róttuk az utcákat és utakat,egyre több emlék ugrott be még gyerekkoromból.
Éppen egy régi düledező ház felé értünk,mikor megtorpantam.David nyaggatott,hogy menjünk.De meg sem hallottam amit mondott.
7 éves voltam.
-Add vissza a labdámat!-kiáltottam könnyes szemmel Csongi után.
Már vagy fél órája üldöztem a fiút,és nagyon elkeseredtem.Ő volt az a fiú,aki mindig piszkál,és sosem hagyott békén.
Egyszer miatta tévedtem el,és most is.
-Vedd el!-nevetett ki.-De nem vagy olyan ügyes...
Ez miatt még idegesebb lettem,és elkezdtem teljes erőmből futni utána.
Ő csak (mivel elkényeztetett kölyök volt) a telefonját nyomkodta.
Ráugrottam a hátára,ami miatt összerezzent,kiejtette kezéből a telefonját és bedobta a labdámat a ház ablakán.
-Menj be érte!-utasítottam sértődötten,és az ijesztő házra mutattam.
-Nem.-állt szembe velem.
-Te dobtad be,hozd is ki.-húztam ki magam.
-De nem merek bemenni...-sütötte le a szemét a srác.
-Hah!-nevettem fel lenézően.-Menjünk be együtt.
-Jó.
Én mentem előre,és benyitottam a rozoga ház ajtaján.Az nyikorgott és nagyon ijesztő volt.Lassan lépkedtem be,és a fiút is ráncigáltam magammal.
Megnyikordult a padló a lábam alatt,ami miatt mindketten ugrottunk egyet.
Egy árny suhant el mellettünk,de nem láttuk tisztán,viszont mindketten nagyon megijedtünk.
-Gyere!-ragadta meg a kezem a srác,és berángatott egy nagy szekrény mögé.
10 perce guggolhattunk ott,mikor Csongi felállt,és kiment a búvóhelyünkről.
-Maradj itt,megkeresem a labdádat.
Bólintottam,mire halkan elosont az egyik irányba,ahonnan nem sokkal később egy ordítást hallottam.Nagyon féltem,főleg az miatt,mert egy két méteres fekete ruhába öltözött alak közelített felém.
Amikor odaért hozzám,megragadta a csuklóm és rángatni kezdett.
Felsikítottam,aminek következtében egyszerre több dolog is történt.
Az egyik,hogy az alakról leesett a köpeny,és megláttam az alatta rejtőző valakit.Vagyis valakiket,mert ketten voltak egymás nyakába ülni.
A másik,hogy Csongi kilépett egy nyílásból,és röhögni kezdett rajtam.
Ő találta ki az egészet.
-Szemét vagy Csongor!-mutattam rá,és folytak a könnyeim.-Utállak!-kiáltottam,és zokogva kirontottam a szabadba.
Hát igen.
Így kezdődött az ismertségünk.
-Hé Nicole!-kiáltotta valaki,aki éppen akkor lépett ki a "lakásból".
Arra néztem,és Csongit láttam meg.Mellette ugyanaz a fekete ruhába öltözött valaki volt,akikről még mindig nem tudtam,hogy kik.
A srác mosolyogva a kezében dobálta a labdámat.Baseball sapkáját a szemébe húzta, napszemüvege rajta virított,piercing-jén csillogott a napfény.
Mögötte levették a már kicsi köpenyt,ami alatt Matyi és Dóri rejtőzött.
-Itt a labdád.-passzolta oda nekem.-Bocsi mindenért,ami...itt történt.-biccentett az épület felé.-Meg ami tegnap,vagyis ma történt.
-Semmi baj.-mosolyogtam.-De tudod,hogy hogyan beszartam?
-Láttuk.-nevettek össze.
-Tudtam,hogy ti voltatok!-mutattam vigyorogva a dobosra,és a basszistára.-Nem is tagadhattátok volna.Már akkor is ismerősök voltatok,amikor először találkoztam veletek.
-Nem megyünk be egy kávéra?-kérdezte Dóri,de már indultunk is.-Legalább bemutatod a barátodat...-nézett végig rajta vigyorogva.
-Szia,Arany Dóri vagyok.Vagyis Dóri Arany.-mutatkozott be,David pedig úgyszintén.
-Csongor Szalay.-méregette a srác.
-Matyi Botlik.-ismertette a nevét Matyi is,David pedig mindegyikükkel illedelmesen kezet rázott.
Érezhető volt azért Csongi és David között a feszültség,hiszen...mindegyikük féltékeny volt a másikra.Legalábbis szerintem...
*David szemszöge*
Amikor a baseball sapkás srác bemutatkozott,valami furcsa érzés járta át a testemet.Talán féltékenység,vagy nem is tudom.
Teljesen jó hangulatban beszélgettek meg minden,mintha meg sem történt volna az előző este...
Egyébként Nicole-nak is van olyan nyaklánca,mint az énekesmadárnak...Most vagy egy régi emlék,vagy csak a srác majmolja.
Csongor nekem nagyon nem szimpatikus,mert látszik rajta,hogy nem csak barátként gondol Nicole-ra,és ez engem nagyon zavar.
De neki ez nem tűnik fel.
Viszont Dóri és Matyi jó arcok,megtaláltam velük a közös hangot elég gyorsan.Csongor ezen nézett is,talán irigy volt vagy féltékeny.
Nem érdekel.
Mert pont ő fog zavarni engem!
*Csongi szemszöge*
Egész úton Nicole-lal beszéltem,és féltékenyen pislogtam fel a srácra,aki végig a lány kezét fogta.Zavart voltam ez miatt,és próbáltam csak kettőnkre koncentrálni,de ez nehéz úgy,hogy végig engem néznek!
Végül,mikor David le tudta venni rólam a szemét,teljes mértékben a lányra figyeltem.
Megforgattam az ujjaim között a gitármedált,amit a barátságunk jeléül kaptam tőle,és mosolyogva gondoltam vissza a tegnap éjszakára.
David fürkészően nézni kezdett mikor a kezem "véletlenül" találkozott Nicole-éval,én pedig rögtön elkaptam,mind a tekintetem,mind a karom onnan.
Mikor a kávézóba értünk,mindketten mellém telepedtek le,ami miatt kicsit fusztrálva éreztem magam.Idegesek voltak egymás közelében,ezt le sem tagadhatták volna.
Mindenki kért egy kávét,és csendben kortyolgatni kezdtünk.Három ember figyelte egyszerre David-et,Csongi,Dóri és én.Matyi ijedten bámult valamit,de az is kiderült,hogy mit.
Egy kisebb csapat futott oda hozzánk.Fiúk,lányok egyaránt.
-The Grenma!-sikított az egyik.-Kaphatunk autogramot?
-Persze.-kezdett el kutatni Dóri a táskájában,és előhúzott belőle 20 képet róluk.
-Milyen névre?-kacsintott az énekes a lányokra,akik ez miatt majdnem elolvadtak.Hát igen...
Ilyen hatással van Csongi a lányokra.
-Emese.-ugrált a lány.-Köszönöm!-ujjongott,és megölelte a srácot.
Az aláírás után még kértek egy-egy képet,megölelték a bandát,és már mentek is el.
Mosolyogva ültek le,és megitták a maradék kávéjukat.
-Mennünk kell.-állt fel Matyi,és megvárta,amíg Csongi kifizet mindent.
-Nem kellett volna.-mosolyogtam rá.
-Semmiség.-vonta meg a vállát.-Sziasztok.-köszönt el és elindult az ajtó felé.
-Hali.-intett Matyi is.
-Figyelj!-ölelt meg Dóri.-Csongi féltékeny David-re de nagyon.Egész úton őt nézte,de olyan tekintettel,mintha fel akarná égetni.Sziasztok!-vigyorgott.David-et is átölelte,és a többiek után ment.
Végül,mikor David le tudta venni rólam a szemét,teljes mértékben a lányra figyeltem.
Megforgattam az ujjaim között a gitármedált,amit a barátságunk jeléül kaptam tőle,és mosolyogva gondoltam vissza a tegnap éjszakára.
David fürkészően nézni kezdett mikor a kezem "véletlenül" találkozott Nicole-éval,én pedig rögtön elkaptam,mind a tekintetem,mind a karom onnan.
*Nicole szemszöge*
Nagyon furcsán viselkedett a két fiú,egész végig egymást figyelték.Mikor a kávézóba értünk,mindketten mellém telepedtek le,ami miatt kicsit fusztrálva éreztem magam.Idegesek voltak egymás közelében,ezt le sem tagadhatták volna.
Mindenki kért egy kávét,és csendben kortyolgatni kezdtünk.Három ember figyelte egyszerre David-et,Csongi,Dóri és én.Matyi ijedten bámult valamit,de az is kiderült,hogy mit.
Egy kisebb csapat futott oda hozzánk.Fiúk,lányok egyaránt.
-The Grenma!-sikított az egyik.-Kaphatunk autogramot?
-Persze.-kezdett el kutatni Dóri a táskájában,és előhúzott belőle 20 képet róluk.
-Milyen névre?-kacsintott az énekes a lányokra,akik ez miatt majdnem elolvadtak.Hát igen...
Ilyen hatással van Csongi a lányokra.
-Emese.-ugrált a lány.-Köszönöm!-ujjongott,és megölelte a srácot.
Az aláírás után még kértek egy-egy képet,megölelték a bandát,és már mentek is el.
Mosolyogva ültek le,és megitták a maradék kávéjukat.
-Mennünk kell.-állt fel Matyi,és megvárta,amíg Csongi kifizet mindent.
-Nem kellett volna.-mosolyogtam rá.
-Semmiség.-vonta meg a vállát.-Sziasztok.-köszönt el és elindult az ajtó felé.
-Hali.-intett Matyi is.
-Figyelj!-ölelt meg Dóri.-Csongi féltékeny David-re de nagyon.Egész úton őt nézte,de olyan tekintettel,mintha fel akarná égetni.Sziasztok!-vigyorgott.David-et is átölelte,és a többiek után ment.
2014. február 25., kedd
~ 2.évad ~ 30. ~ Beszélgetés ~
Fellépkedtem a hotelszobáinkhoz,vagy lakosztályainkhoz,az nekem most tökmindegy,és beléptem David-hez.
Tré ült benn vele,és röhögtek valamin.
-Sziasztok.-ültem le melléjük,mire csak intettek.
Megszólalni ugye meg nem tudtak annyira nevettek.Vagy inkább fulladoztak.Tré legalábbis.De ő úgy,hogy lefordult az ágról,és a földön maradt.
-Szia.-nyögte ki David nagy nehezen.
Felállt,és felhúzta a dobost a padlóról,hogy ne ott fulladjon meg.Inkább az ágyban.
Milyen kis kedves,nem?
De így kell őket szeretni.
-Szi...a.-nyöszörögte nagy nehezen.
-Mizu?-ölelt át David.
-Semmi.-mosolyogtam.-Mi volt a téma?
-Nem tudom...-vigyorgott Tré teljesen komolyan.Pedig ő egyáltalán nem jó színész...
-Ti is zsenik vagytok...-motyogtam fejcsóválva.
-Tudjuk.-húzta ki magát Frankie.-Álmos vagyok...-morogta,és bedőlt az ágyba.-Jó éjszakát emberek!
-Na,ez is elaludt.-mosolyogtam.-Milyen volt tegnap a buli?-érdeklődtem.
-Fárasztó.Tré teljesen lefárasztott agyilag,majd valaki elkezdett velem magyarul kötekedni,amiből nem értettem semmit.Billie és Adie már korán leléptek,Britt is,de Mike maradt velünk.Olyan hajnali kettő körül indultunk hazafelé,vagyis a hotel felé.Ja és mindketten énekeltek...Fel is vettem videóra,nagyon röhejes...
-Mutasd!-csaptam le rá azonnal.
Az arcom elé tartotta,én pedig csak röhögtem.
Röhögtem azon a két elmebetegen,hogy ilyen hanggal (érdekes,de aranyos),hogyan tudnak színpadra állni.
Tré,mint az aranyos kisgyerek,Mike pedig...Ő pedig,mint Mike.
Jó magyarázat,nem?
Én is értelmes vagyok,az biztos.
Megvakartam a tarkóm,és idegesen néztem ki a fejemből.Mivel ugye én éjszaka Csongival voltam...
Nem érdemlem meg David-et,soha nem fogom...Mégis velem van.Mi a baja?!Nem veszi észre,hogy...hogy...nem vagyok hozzá való?!Nem engem kéne szeretnie!Sok olyan ember van akit igen.Viszont engem nem!
Láthatta,hogy valami bajom van,de nem kérdezett semmit.Én is láttam rajta,hogy agyal valamin,de nekem is elég nagy problémám volt.
Épp meg akartam szólalni,de David belém folytotta a szót.
-Öhm...-kezdte-Tegnap a bulin...miután te elmentél...-itt megakadt.-Nagyon sajnálom,csak a fejembe szállt a pia,és nem tudtam gondolkozni sem.Én komolyan nem akartam...
-Mit?-értetlenkedtem,de akkor már sejtettem.
-Hát...ööö...lefeküdtem egy csajjal.-hajtotta le a fejét.-Nem jelentett semmit,esküszöm!-tartotta fel a kezét.
-Semmi baj.Én...én... Csongival voltam.-sírtam el magam.-De...nem akartam!Gitároztunk,amikor hívtalak dühösen kifutott a zeneteremből...Én utánamentem a szobájába,beszéltem vele,megcsókolt...és megtörtént.-zokogtam.
-Ó...-suttogta.-Nyugi.
-De...megcsaltalak,és bűntudatom van.
-Semmi baj...-nyugtatott.
-De én nem érdemellek meg téged!Miért pont velem vagy,amikor a világon van még száz nálam sokkal rendesebb lány?!
-Hülye vagy!Te teljesen hülye vagy!-ölelt magához nevetve.-Igen.Lehet,hogy van nálad sok rendesebb lány.De nekem te kellesz...-suttogta.
Lassan felnéztem,Ő meg közelebb csúszott hozzám,és megcsókolt.Mesébe illő jelenetünket Tré (ki más???) szakította meg.
-Ki az a Csongi?-nézett rám értetlenül.
-Egy régi ismerősöm.-mondtam.
-Értem.Vannak képek a tegnap estéről?
-Lehet...-motyogtam,mire felcsillant a szeme.
Előkotortam a telefonomat,és megnyitottam a fényképeket.Legalább 100 db új kép volt,olyanok is,amikre nem is emlékszem.Mondjuk ez nem csoda,csomó dologra nem emlékszem...
Az is meg lett örökítve,amikor éneklek,amikor Csongit felrángatom a színpadra,ketten énekelünk, Csongi nyakába ugrok,lerángatom a színpadról,David énekel,David mellé felfut valamilyen csaj, a csaj ölelgeti,Tré énekel,Mike és Britt énekel,Billie Joe a színpadon pózol...és még sorolhatnám.
Mindegy is.
-David!Nem megyünk el sétálni?-kérdeztem.
-Menjünk!-mondta,majd felállt.
-Akkor...5 perc!-jelentettem ki,és bementem a fürdőbe.
Tré ült benn vele,és röhögtek valamin.
-Sziasztok.-ültem le melléjük,mire csak intettek.
Megszólalni ugye meg nem tudtak annyira nevettek.Vagy inkább fulladoztak.Tré legalábbis.De ő úgy,hogy lefordult az ágról,és a földön maradt.
-Szia.-nyögte ki David nagy nehezen.
Felállt,és felhúzta a dobost a padlóról,hogy ne ott fulladjon meg.Inkább az ágyban.
Milyen kis kedves,nem?
De így kell őket szeretni.
-Szi...a.-nyöszörögte nagy nehezen.
-Mizu?-ölelt át David.
-Semmi.-mosolyogtam.-Mi volt a téma?
-Nem tudom...-vigyorgott Tré teljesen komolyan.Pedig ő egyáltalán nem jó színész...
-Ti is zsenik vagytok...-motyogtam fejcsóválva.
-Tudjuk.-húzta ki magát Frankie.-Álmos vagyok...-morogta,és bedőlt az ágyba.-Jó éjszakát emberek!
-Na,ez is elaludt.-mosolyogtam.-Milyen volt tegnap a buli?-érdeklődtem.
-Fárasztó.Tré teljesen lefárasztott agyilag,majd valaki elkezdett velem magyarul kötekedni,amiből nem értettem semmit.Billie és Adie már korán leléptek,Britt is,de Mike maradt velünk.Olyan hajnali kettő körül indultunk hazafelé,vagyis a hotel felé.Ja és mindketten énekeltek...Fel is vettem videóra,nagyon röhejes...
-Mutasd!-csaptam le rá azonnal.
Az arcom elé tartotta,én pedig csak röhögtem.
Röhögtem azon a két elmebetegen,hogy ilyen hanggal (érdekes,de aranyos),hogyan tudnak színpadra állni.
Tré,mint az aranyos kisgyerek,Mike pedig...Ő pedig,mint Mike.
Jó magyarázat,nem?
Én is értelmes vagyok,az biztos.
Megvakartam a tarkóm,és idegesen néztem ki a fejemből.Mivel ugye én éjszaka Csongival voltam...
Nem érdemlem meg David-et,soha nem fogom...Mégis velem van.Mi a baja?!Nem veszi észre,hogy...hogy...nem vagyok hozzá való?!Nem engem kéne szeretnie!Sok olyan ember van akit igen.Viszont engem nem!
Láthatta,hogy valami bajom van,de nem kérdezett semmit.Én is láttam rajta,hogy agyal valamin,de nekem is elég nagy problémám volt.
Épp meg akartam szólalni,de David belém folytotta a szót.
-Öhm...-kezdte-Tegnap a bulin...miután te elmentél...-itt megakadt.-Nagyon sajnálom,csak a fejembe szállt a pia,és nem tudtam gondolkozni sem.Én komolyan nem akartam...
-Mit?-értetlenkedtem,de akkor már sejtettem.
-Hát...ööö...lefeküdtem egy csajjal.-hajtotta le a fejét.-Nem jelentett semmit,esküszöm!-tartotta fel a kezét.
-Semmi baj.Én...én... Csongival voltam.-sírtam el magam.-De...nem akartam!Gitároztunk,amikor hívtalak dühösen kifutott a zeneteremből...Én utánamentem a szobájába,beszéltem vele,megcsókolt...és megtörtént.-zokogtam.
-Ó...-suttogta.-Nyugi.
-De...megcsaltalak,és bűntudatom van.
-Semmi baj...-nyugtatott.
-De én nem érdemellek meg téged!Miért pont velem vagy,amikor a világon van még száz nálam sokkal rendesebb lány?!
-Hülye vagy!Te teljesen hülye vagy!-ölelt magához nevetve.-Igen.Lehet,hogy van nálad sok rendesebb lány.De nekem te kellesz...-suttogta.
Lassan felnéztem,Ő meg közelebb csúszott hozzám,és megcsókolt.Mesébe illő jelenetünket Tré (ki más???) szakította meg.
-Ki az a Csongi?-nézett rám értetlenül.
-Egy régi ismerősöm.-mondtam.
-Értem.Vannak képek a tegnap estéről?
-Lehet...-motyogtam,mire felcsillant a szeme.
Előkotortam a telefonomat,és megnyitottam a fényképeket.Legalább 100 db új kép volt,olyanok is,amikre nem is emlékszem.Mondjuk ez nem csoda,csomó dologra nem emlékszem...
Az is meg lett örökítve,amikor éneklek,amikor Csongit felrángatom a színpadra,ketten énekelünk, Csongi nyakába ugrok,lerángatom a színpadról,David énekel,David mellé felfut valamilyen csaj, a csaj ölelgeti,Tré énekel,Mike és Britt énekel,Billie Joe a színpadon pózol...és még sorolhatnám.
Mindegy is.
-David!Nem megyünk el sétálni?-kérdeztem.
-Menjünk!-mondta,majd felállt.
-Akkor...5 perc!-jelentettem ki,és bementem a fürdőbe.
2014. február 24., hétfő
~ 2.évad ~ 29. ~ Újra rövid haj ~
Szomorúan ballagtam Reni háza felé,és elhatároztam,hogy akkor sem fogom hagyni,hogy megint az legyen,mint régen...
Csak az nem olyan egyszerű.
Benyitottam az ajtón,de senkit nem találtam sehol,így csak leültem a kanapéra,és vártam,hogy valaki lejöjjön végre.
Unalmamban elkezdtem kapcsolgatni a tévét,de nem találtam semmi érdekeset.Vagyis de,csak annak is már csak a végét láttam.
-A Green Day Magyarországon van,bár ez nem volt benne a turné helyszíneiben.A Fall Out Boy is ott szállt meg,és elég nagy bulit csaphattak együtt...A The Grenma is jelen volt a házban,de az énekesük egy idő után lelépett a helyszínről,Nicole Johnson-nal együtt.
-Jóó reggelt.-ült le mellém Pete.
-Neked is.-nevettem fel.-Az enyém annyira nem volt jó,de nem baj.
-Mi történt?
-Belementem az ajtófélfába.-hazudtam.
-Az nem kedves.-jelentette ki,és meg sem szólalt többször.Vagy bealudt,vagy csak nagyon gondolkozik...
-Pete!-fordultam felé.
-Hm?-nézett fel.
-Csak azt akartam kérdezni,hogy élsz-e még.
-Persze,hogy élek.-nevetett.-Legalábbis én úgy tudom...
-Akkor jó.-mosolyogtam,és ahogy voltam el is aludtam.
Csak az nem olyan egyszerű.
Benyitottam az ajtón,de senkit nem találtam sehol,így csak leültem a kanapéra,és vártam,hogy valaki lejöjjön végre.
Unalmamban elkezdtem kapcsolgatni a tévét,de nem találtam semmi érdekeset.Vagyis de,csak annak is már csak a végét láttam.
-A Green Day Magyarországon van,bár ez nem volt benne a turné helyszíneiben.A Fall Out Boy is ott szállt meg,és elég nagy bulit csaphattak együtt...A The Grenma is jelen volt a házban,de az énekesük egy idő után lelépett a helyszínről,Nicole Johnson-nal együtt.
-Jóó reggelt.-ült le mellém Pete.
-Neked is.-nevettem fel.-Az enyém annyira nem volt jó,de nem baj.
-Mi történt?
-Belementem az ajtófélfába.-hazudtam.
-Az nem kedves.-jelentette ki,és meg sem szólalt többször.Vagy bealudt,vagy csak nagyon gondolkozik...
-Pete!-fordultam felé.
-Hm?-nézett fel.
-Csak azt akartam kérdezni,hogy élsz-e még.
-Persze,hogy élek.-nevetett.-Legalábbis én úgy tudom...
-Akkor jó.-mosolyogtam,és ahogy voltam el is aludtam.
~
Mikor felébredtem,éppen akkor szambázott ki Matyi a házból.Egyébként a lakók,és a Green Day is ébren voltak,a kisgyerekek meg ugye elmentek Adam-mel.
Egyértelmű volt,hogy nem maradhatnak a sok beteges ember és állat között.
Mindegy.
Kimentem a konyhába,de amikor beléptem az ajtón valaki egy üveg vizet öntött a nyakamba.
Hát.Nekik is jó reggelt!
-Rohadjatok meg!-kiáltottam fel.
Mindenki megállt ott ahol volt,és ijedten néztek.Nagyon dühös voltam rájuk,szóval meg tudom érteni őket.
Joe-ra néztem,aki a kezében szorongatta az üveget,de amikor látta,hogy ránézek,maga mögé dobta.
-Meghalsz.-húztam össze a szemem,és lassan felé indultam.
Hátrálni kezdett,de beleütközött a hűtőbe,én pedig egyre közelebb értem hozzá.Nyugodtan kivettem a fiókból az ollót,és Pete-ék felé biccentettem,mivel előttük állt a jómadár.
Megfogták a karjait,mert kíváncsiak voltak,hogy mit akarok csinálni,Joe pedig a kezét rángatva próbált kiszabadulni.
Rémült arcot vágott,majd mikor odaértem hozzá,megmarkoltam a haját (nem húztam meg,hogy ne fájjon neki),és levágtam a hajából egy tincset.
Aztán még egyet,és még egyet.
2 perc múlva abbahagytam a fodrászosdit,és elégedetten raktam el a hajvágó eszközt.
-Kész vagyok.-néztem rá,az érdekes kinézetű gitárosra.
A fiúk elengedték Joe-t,aki rögtön a hajához kapott.
-Most...te...elbasztad a hajamat!-ordított fel.-Szemét!
-Bocs,muszáj volt.-nevettem,és kimentem.-Később,majd visszajövök,de most sziasztok.-köszöntem el,és már ki is lépkedtem az ajtón.
Mindenki megállt ott ahol volt,és ijedten néztek.Nagyon dühös voltam rájuk,szóval meg tudom érteni őket.
Joe-ra néztem,aki a kezében szorongatta az üveget,de amikor látta,hogy ránézek,maga mögé dobta.
-Meghalsz.-húztam össze a szemem,és lassan felé indultam.
Hátrálni kezdett,de beleütközött a hűtőbe,én pedig egyre közelebb értem hozzá.Nyugodtan kivettem a fiókból az ollót,és Pete-ék felé biccentettem,mivel előttük állt a jómadár.
Megfogták a karjait,mert kíváncsiak voltak,hogy mit akarok csinálni,Joe pedig a kezét rángatva próbált kiszabadulni.
Rémült arcot vágott,majd mikor odaértem hozzá,megmarkoltam a haját (nem húztam meg,hogy ne fájjon neki),és levágtam a hajából egy tincset.
Aztán még egyet,és még egyet.
2 perc múlva abbahagytam a fodrászosdit,és elégedetten raktam el a hajvágó eszközt.
-Kész vagyok.-néztem rá,az érdekes kinézetű gitárosra.
A fiúk elengedték Joe-t,aki rögtön a hajához kapott.
-Most...te...elbasztad a hajamat!-ordított fel.-Szemét!
-Bocs,muszáj volt.-nevettem,és kimentem.-Később,majd visszajövök,de most sziasztok.-köszöntem el,és már ki is lépkedtem az ajtón.
2014. február 23., vasárnap
~ 2.évad ~ 28. ~ Másnap ~
*Csongi szemszöge*
Korán reggel keltem fel,és már akkor furcsa érzésem volt.Oldalra fordítottam a fejem,és megláttam Nicole kócos haját,mire egyre több dolog jött elő az estéből.
Először a szép pillanatok,majd az,hogy azt mondta: "A barátom."
Nagyon dühös lettem magamra,mert Nicole velem csalta meg a pasiját.Nagyon rossz érzés,ezt elhihetitek nekem.
Lelkifurdalásom volt,de durván.
Kiszálltam az ágyból,és magamra kaptam a tegnapi ruhámat,majd szép lassan és halkan lesétáltam a lépcsőn.
Tudtam,hogy Nicole még egy jó ideig nem fog felkelni.
Kimentem a bejárati ajtón,majd bezártam magam után,és kilépdeltem az utcára.
Messziről elkerültem Reni házát,inkább Dórihoz indultam,mert utoljára is ő segített feldolgozni,hogy mit tettem.Persze csak szavakkal.
Alig értem oda,a lány már ajtót is nyitott,és beengedett.
Látva a búskomor fejemet (ami,valljuk be,ritkán van),ő is elkomolyodott,és leült a kanapéra.
-Mesélj.-sürgetett Dóri.
Ezt szeretem benne.Mindig tudja,hogy mit kell mondani,és tudja,hogy mikor kell siettetni,hogy kimondjam a dolgaimat.
-Megint.-motyogtam,és beletúrtam a hajamba.-Megint megtörtént!Érted?!Nagyrészt sikerül elfelejtenem,majd megjelenik még sexybben,mint ahogy elment,és feljön hozzám!És tudod,hogy milyen vagyok...Nem bírtam ellenállni,mert hozzámért,és engem kellemesen kirázott a hideg,pedig előtte még el is mondta,hogy van pasija.És megint nem fog megbocsájtani,megint elmegy,és 15 évig nem fogok találkozni vele...-pánikoltam.
-Csongi!-rázta meg a vállam.-Nyugodj meg,fogd fel úgy,hogy nem történt semmi.Mármint az nem fog menni...azaz...na mindegy.Gondolj bele,hogy milyen érzés lenne,ha veled csinálnának ilyet.
-Megvan.-motyogtam.
-Képzeld el,hogy te vagy az,aki megcsalta a srácot.
-Megvan.
-Oké.
-Ennek mi értelme volt?-néztem rá kétségbeesetten.
-Semmi.
-Akkor?
-Szalay Csongor!-emelte fel a hangját.-Most hazamész,felébreszted Nicole-t,megbeszélsz vele mindent,azt, hogy mit érzel,és mit éreztél,várd meg mire feldolgozza,és hagy reagáljon úgy,ahogy szeretne.Aztán magyarázd el neki megint,és addigra már lenyugszik,és fel fogja fogni.Hidd el nekem.
-Elhiszem.És köszönöm.Szia.
-Szia.
Kimentem az utcára,és elindultam hazafelé,hogy mindent elmondjak Neki,mert már egyre jobban fáj.
Ezért szakított az előző pasijával is,de nem akarom,hogy David-del is ez legyen.Ismerem Nicole-t,és még soha nem mondta ekkora örömmel,hogy valaki -jelen esetben David- a pasija.
Szomorúan,nyitottam be a szobám ajtaján,és leültem a lány mellé.Még egyszer utoljára végigvezettem a szemem rajta,és beleböktem az oldalába.
-Nicole!-szólítgattam.-Kelj fel!
-Jó reggelt.-nyitotta ki a szemét.-Csongi?!
Nagyon dühös lettem magamra,mert Nicole velem csalta meg a pasiját.Nagyon rossz érzés,ezt elhihetitek nekem.
Lelkifurdalásom volt,de durván.
Kiszálltam az ágyból,és magamra kaptam a tegnapi ruhámat,majd szép lassan és halkan lesétáltam a lépcsőn.
Tudtam,hogy Nicole még egy jó ideig nem fog felkelni.
Kimentem a bejárati ajtón,majd bezártam magam után,és kilépdeltem az utcára.
Messziről elkerültem Reni házát,inkább Dórihoz indultam,mert utoljára is ő segített feldolgozni,hogy mit tettem.Persze csak szavakkal.
Alig értem oda,a lány már ajtót is nyitott,és beengedett.
Látva a búskomor fejemet (ami,valljuk be,ritkán van),ő is elkomolyodott,és leült a kanapéra.
-Mesélj.-sürgetett Dóri.
Ezt szeretem benne.Mindig tudja,hogy mit kell mondani,és tudja,hogy mikor kell siettetni,hogy kimondjam a dolgaimat.
-Megint.-motyogtam,és beletúrtam a hajamba.-Megint megtörtént!Érted?!Nagyrészt sikerül elfelejtenem,majd megjelenik még sexybben,mint ahogy elment,és feljön hozzám!És tudod,hogy milyen vagyok...Nem bírtam ellenállni,mert hozzámért,és engem kellemesen kirázott a hideg,pedig előtte még el is mondta,hogy van pasija.És megint nem fog megbocsájtani,megint elmegy,és 15 évig nem fogok találkozni vele...-pánikoltam.
-Csongi!-rázta meg a vállam.-Nyugodj meg,fogd fel úgy,hogy nem történt semmi.Mármint az nem fog menni...azaz...na mindegy.Gondolj bele,hogy milyen érzés lenne,ha veled csinálnának ilyet.
-Megvan.-motyogtam.
-Képzeld el,hogy te vagy az,aki megcsalta a srácot.
-Megvan.
-Oké.
-Ennek mi értelme volt?-néztem rá kétségbeesetten.
-Semmi.
-Akkor?
-Szalay Csongor!-emelte fel a hangját.-Most hazamész,felébreszted Nicole-t,megbeszélsz vele mindent,azt, hogy mit érzel,és mit éreztél,várd meg mire feldolgozza,és hagy reagáljon úgy,ahogy szeretne.Aztán magyarázd el neki megint,és addigra már lenyugszik,és fel fogja fogni.Hidd el nekem.
-Elhiszem.És köszönöm.Szia.
-Szia.
Kimentem az utcára,és elindultam hazafelé,hogy mindent elmondjak Neki,mert már egyre jobban fáj.
Ezért szakított az előző pasijával is,de nem akarom,hogy David-del is ez legyen.Ismerem Nicole-t,és még soha nem mondta ekkora örömmel,hogy valaki -jelen esetben David- a pasija.
Szomorúan,nyitottam be a szobám ajtaján,és leültem a lány mellé.Még egyszer utoljára végigvezettem a szemem rajta,és beleböktem az oldalába.
-Nicole!-szólítgattam.-Kelj fel!
-Jó reggelt.-nyitotta ki a szemét.-Csongi?!
*Nicole szemszöge*
Nagyon meglepődtem,hogy Csongi ül mellettem az ágyon,és...és a ruháim az ágy köré voltak dobálva.
-Már megint,érted?!-kiáltottam el magam.-Nem fogok szakítani emiatt David-del,nehogy azt hidd!És nem is fogja megtudni!-szegeztem rá a szemem,miután,már -fogjuk rá- felöltöztem.
-Nem is kell,hogy szakíts vele,és nem fogja megtudni.-mondta a srác bűnbánóan.-Csak...figyelj rám,légyszíves.
-Jó.-ültem le még mindig dühösen mellé.-Mond.
-Oké.-felelte,és beletúrt a hajába.-Csak nehéz.Dóri azt mondta,hogy...hogy beszéljek veled.Arról,hogy mit érzek.
És elmondta a tegnapot a saját szemszögéből...
*Csongi szemszöge*
Mi már előbb jöttük,mint a többiek,hogy tudjunk segíteni Reninek,és Andy-nek.A többiek valahova elmentek,mert nem akartak egész nap egy házban lenni.
Én meg még tegnap felajánlottam nekik,hogy menjenek el nyugodtan hozzám zenélgetni,mert attól legalább megnyugszanak.Csak dobosuk nem volt,így Matyi utánuk ment.
Össz-vissz 4-en voltunk meg ugye a kis Adam,és összehoztunk mindent a bulira,és mire végeztünk már fogadhattuk is a vendégeket.
-Csongi!Mondanom kell valamit.-rángatott el Reni az egyik sarokba.
-Mit?-néztem rá érdeklődve.
-Nem tudom,hogy örülni fogsz-e...
-Minek?
-Nicole is jönni fog.-motyogta,én pedig lehajtottam a fejem.
-Nem baj.-mosolyodtam el kínosan,és visszasétáltam a tömegbe.
~
Éppen röhögtem valamilyen hülyeségen,mikor megakadt a szemem,egy régi ismerősömön.Tudtam, hogy itt lesz,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar megtalálom. Reni is mondta,hogy elhívja,ami persze természetes,mert ha ő nincs,akkor most Adam sem lenne. Nem mertem odamenni hozzá,mert tudtam,hogy még mindig haragszik rám az incidens miatt...
-Hallod!Itt vagy?-kérdezte tőlem Matyi,mire megráztam a fejem.
-Persze.-mosolyodtam el.
Visszanéztem oda,ahol előbb még ő állt,de csak annyit láttam,hogy odamegy hozzá egy srác,és egy puszit nyom a szájára.
Mi???
-Hallod!Itt vagy?-kérdezte tőlem Matyi,mire megráztam a fejem.
-Persze.-mosolyodtam el.
Visszanéztem oda,ahol előbb még ő állt,de csak annyit láttam,hogy odamegy hozzá egy srác,és egy puszit nyom a szájára.
Mi???
~
Amikor a színpadon Nicole a nyakamba ugrott,kellemesen kirázott a hideg,és lementünk a színpadról,hogy megbeszéljük azokat,amik miatt...nem beszéltünk.
Utána bementünk a házba inni pár pohár piát,pont annyit,hogy berúgjunk,és újra kimentünk az udvarra gitározni.
Mikor meguntuk felvetettem azt az ötletet,hogy menjünk fel hozzám,mert ott dob is van,meg zongora,meg még több gitár...
Nicole bele is egyezett,és máris indultunk.
Jó pár percig keringtünk az utcákon,mikor végre megtaláltuk a házamat.Egyből bementünk,de én még (mivel elterültem a padlón) lenn fetrengtem,a lány pedig felment a zeneszobába.
10 perc múlva mentem utána,mikor bejelentette,hogy fel kéne hívnia BJ-éket,de David-nél maradt a telefonja.Akkor tudtam meg,hogy van pasija.
Odaadtam neki a mobilomat,és kiviharzottam a szobából.
Megint nincs semmi esélyem...
Nicole utánam jött a szobába úgy 20 perc múlva,és leült mellém.
-Miért rohantál el?-nézett a szemembe.
-Csak mert...hülyeség,mindegy.-sóhajtottam,és messzebb csúsztam tőlem.
-Mondd el...-kért,és a combomra helyezte a kezét.
Nagyon rosszul éreztem ez miatt magam,de azért nem volt rossz érzés,hogy hozzám ért...
-Ne csináld ezt...-motyogtam,és felemeltem a kezét.
-Látom még megvan a nyakláncod.-vette a kezébe a medálomat.Véletlenül hozzáért a mellkasomhoz,mire a kezére kaptam a tekintetem,de nem nézett fel.
Egyre közelebb kerültem hozzá,és mikor felnézett,az ajkaira helyeztem az enyémeket...
-Csak mert...hülyeség,mindegy.-sóhajtottam,és messzebb csúsztam tőlem.
-Mondd el...-kért,és a combomra helyezte a kezét.
Nagyon rosszul éreztem ez miatt magam,de azért nem volt rossz érzés,hogy hozzám ért...
-Ne csináld ezt...-motyogtam,és felemeltem a kezét.
-Látom még megvan a nyakláncod.-vette a kezébe a medálomat.Véletlenül hozzáért a mellkasomhoz,mire a kezére kaptam a tekintetem,de nem nézett fel.
Egyre közelebb kerültem hozzá,és mikor felnézett,az ajkaira helyeztem az enyémeket...
*Nicole szemszöge*
-Értem...-motyogtam.-Bocsi azért,amit tettem.-álltam fel.
-Ne menj!-kért a fiú.
-Muszáj.-néztem rá,és átöleltem.-Szia.
-Szia.-suttogta,én pedig kimentem az ajtón...
2014. február 22., szombat
~ 2.évad ~ 27. ~ Csonginál ~
Nem kellett (volna) sokat sétálnunk,mert közel lakik Renihez,de annyira azért mégsem.
Csak ugye nem voltunk teljesen józanok,így persze eltévedtünk.
-Megint itt vagyunk.-mutattam Reni házára,mire felröhögött.
-Gyere.-húzott maga után.
Körbe-körbe mentünk,míg végül félúton Csongi meg nem állt.Körbenézett,majd megállapodott a tekintete egy házon.Mellesleg az nekem is ismerős volt.
-Nézd!-bökött oldalba,mire megugrottam.-Itthon vagyunk.
Elindult a kapu felé,majd mikor beengedett,elővette a kulcsát,és befurakodott a házba.Beleszagolt a levegőbe és körbenézett.
-Édes otthon...-sóhajtotta,és elterült a padlón.
-Hülye vagy.-léptem át rajta,és már mentem is meg megkeresni a többi gitárját.Meg a dobot.
Mondjuk nem volt nehéz,mert van egy konkrét zeneszobája,és ott van basszusgitár, dob, akusztikus, elektromos, és egyéb gitárok.
Felvettem a nekem legjobban tetsző gitárt,amit Csongi csak itthon használ,de már vagy 15 éve...
Mondjuk tényleg nem néz ki rosszul sem a gitár,sem a gazdája...De az már lényegtelen.
Csak Dórinak,Matyinak és nekem engedi meg,hogy hozzáérjünk,annyira a szívéhez nőtt.
Nekem is.
Van egy ugyanilyen medálom,ami mostanában,már nincs a nyakamban.
Csongiéban viszont láttam a sajátját.
Mert kettő volt,és "barátságnyakláncként" adtuk egymásnak.
Régebben elalvás előtt mindig azt nézegettem,és reménykedtem,hogy egyszer kibékülünk,és megint legjobb barátok leszünk.
Ezeken gondolkoztam,miközben csendben játszottam a gitáron,azt,ami éppen eszembe jutott.
Ami per pillanat a Pont így volt.
Ekkor Csongi toppant be a szobába,és énekelni kezdte a dalt,de én hirtelen befejeztem.
-Pedig még nem is volt vége...-mondta Csongi és leült velem szemben.
-Tudom.-mosolyodtam el,majd egyből el is komolyodtam.-Nem kellett volna ide jönnöm.-mondtam ki,ami a lelkemet nyomta.
-Miért?-értetlenkedett a srác,mire én belenéztem a gyönyörű szemeibe...
-Mert még a srácoknak sem szóltam.És meg is ígértem nekik,hogy szólok,ha elmegyek,akárhol is legyünk.Mert bármi történhet,én meg gyorsan felkapom a vizet,és előbb ütök,utána kérdezek.Az meg nem mindenkinek kellemes.-magyaráztam.
-Hívd fel őket?-mondta.Vagyis inkább kérdezte...
-David-nél maradt a telefonom.-tapogattam meg a zsebeimet.
-Az ki?-nézett rám Csongi.
-A barátom.
-Ó...-motyogta,és átnyújtotta a telefonját.-Hívd csak fel.-váltott furcsa hangnemre,és felállt.
Kiment a szobából,én meg értetlen fejjel néztem utána.Majd megvontam a vállam,és felhívtam David-et.
-Szia!-köszöntem neki.
-Hol vagy?!-szólt bele.
-Csonginál.-nevetgéltem.-Persze,hogy jól vagyok.Hát...Csongi most begurult,szóval nem tudsz vele beszélni,de én éppen gitározok.-mondtam.-Majd megmondom neki.Jó bulit.Szia.
Letettem a telefont,leraktam a gitárt,és elindultam megkeresni a rajzfilmfigurámat.Először a konyhába mentem,de mivel ott nem volt,körbejártam az egész házat.Az utolsó ajtón már be sem kopogtam,csak bementem rajta,és csendben leültem Csongi mellé.
-Miért rohantál el?-néztem a szemébe.
-Csak mert...hülyeség,mindegy.-sóhajtott,és messzebb csúszott tőlem.
-Mondd el...-kértem,és rátettem a combjára a kezem.
Azt viszont akkor még nem tudtam,hogy ez neki szenvedés...
-Ne csináld ezt...-motyogta,és felemelte a kezem.
-Látom még megvan a nyakláncod.-vettem a kezembe a medálját.Véletlenül hozzáértem a mellkasához,mire a kezemre kapta a tekintetét,de én nem néztem fel.
Egyre közelebb került hozzám,és mikor felnéztem,az ajkaimra helyezte az övéit...
Csak ugye nem voltunk teljesen józanok,így persze eltévedtünk.
-Megint itt vagyunk.-mutattam Reni házára,mire felröhögött.
-Gyere.-húzott maga után.
Körbe-körbe mentünk,míg végül félúton Csongi meg nem állt.Körbenézett,majd megállapodott a tekintete egy házon.Mellesleg az nekem is ismerős volt.
-Nézd!-bökött oldalba,mire megugrottam.-Itthon vagyunk.
Elindult a kapu felé,majd mikor beengedett,elővette a kulcsát,és befurakodott a házba.Beleszagolt a levegőbe és körbenézett.
-Édes otthon...-sóhajtotta,és elterült a padlón.
-Hülye vagy.-léptem át rajta,és már mentem is meg megkeresni a többi gitárját.Meg a dobot.
Mondjuk nem volt nehéz,mert van egy konkrét zeneszobája,és ott van basszusgitár, dob, akusztikus, elektromos, és egyéb gitárok.
Felvettem a nekem legjobban tetsző gitárt,amit Csongi csak itthon használ,de már vagy 15 éve...
Csak Dórinak,Matyinak és nekem engedi meg,hogy hozzáérjünk,annyira a szívéhez nőtt.
Nekem is.
Van egy ugyanilyen medálom,ami mostanában,már nincs a nyakamban.
Csongiéban viszont láttam a sajátját.
Mert kettő volt,és "barátságnyakláncként" adtuk egymásnak.
Régebben elalvás előtt mindig azt nézegettem,és reménykedtem,hogy egyszer kibékülünk,és megint legjobb barátok leszünk.
Ezeken gondolkoztam,miközben csendben játszottam a gitáron,azt,ami éppen eszembe jutott.
Ami per pillanat a Pont így volt.
Ekkor Csongi toppant be a szobába,és énekelni kezdte a dalt,de én hirtelen befejeztem.
-Pedig még nem is volt vége...-mondta Csongi és leült velem szemben.
-Tudom.-mosolyodtam el,majd egyből el is komolyodtam.-Nem kellett volna ide jönnöm.-mondtam ki,ami a lelkemet nyomta.
-Miért?-értetlenkedett a srác,mire én belenéztem a gyönyörű szemeibe...
-Mert még a srácoknak sem szóltam.És meg is ígértem nekik,hogy szólok,ha elmegyek,akárhol is legyünk.Mert bármi történhet,én meg gyorsan felkapom a vizet,és előbb ütök,utána kérdezek.Az meg nem mindenkinek kellemes.-magyaráztam.
-Hívd fel őket?-mondta.Vagyis inkább kérdezte...
-David-nél maradt a telefonom.-tapogattam meg a zsebeimet.
-Az ki?-nézett rám Csongi.
-A barátom.
-Ó...-motyogta,és átnyújtotta a telefonját.-Hívd csak fel.-váltott furcsa hangnemre,és felállt.
Kiment a szobából,én meg értetlen fejjel néztem utána.Majd megvontam a vállam,és felhívtam David-et.
-Szia!-köszöntem neki.
-Hol vagy?!-szólt bele.
-Csonginál.-nevetgéltem.-Persze,hogy jól vagyok.Hát...Csongi most begurult,szóval nem tudsz vele beszélni,de én éppen gitározok.-mondtam.-Majd megmondom neki.Jó bulit.Szia.
Letettem a telefont,leraktam a gitárt,és elindultam megkeresni a rajzfilmfigurámat.Először a konyhába mentem,de mivel ott nem volt,körbejártam az egész házat.Az utolsó ajtón már be sem kopogtam,csak bementem rajta,és csendben leültem Csongi mellé.
-Miért rohantál el?-néztem a szemébe.
-Csak mert...hülyeség,mindegy.-sóhajtott,és messzebb csúszott tőlem.
-Mondd el...-kértem,és rátettem a combjára a kezem.
Azt viszont akkor még nem tudtam,hogy ez neki szenvedés...
-Ne csináld ezt...-motyogta,és felemelte a kezem.
-Látom még megvan a nyakláncod.-vettem a kezembe a medálját.Véletlenül hozzáértem a mellkasához,mire a kezemre kapta a tekintetét,de én nem néztem fel.
Egyre közelebb került hozzám,és mikor felnéztem,az ajkaimra helyezte az övéit...
2014. február 21., péntek
~ 2.évad ~ 26. ~ Buli ~
Miután a Adam,és a nagyszülei elmentek,elkezdődött a buli.Elkezdett bömbölni a zene,és előkerültek a piák is.
Valaki csengetett,és én mentem ajtót nyitni.
Velem szemben pedig...Lukács Laci,Fejes Tomi,és Sidlovics Gábor,azaz Sidi.Pontosítok.A Tankcsapdával néztem farkasszemet...
Köszöntem nekik és beengedtem őket.
-Sziasztok emberek!-állt fel egy kisebb emelvényre Reni.-Nemsokára kezdődik a karaoke parti,szóval nálam lehet jelentkezni!-nevetett bele a mikrofonba.
Egyből felé vettem az irányt,mert egész nap most láttam először,és jelentkezni akartam karaokezni is.
David volt a közelemben,így őt rángattam magammal.Röhögve jött utánam,és várta,hogy neki is énekelnie kell-e.Persze,hogy kell neki...Hülyének néz?
Természetesen igen.
Se gáz...
Legalább 10 emberbe botlottunk bele,de még mindig nem láttam azt,akit kerestem.A régi legjobb barátomat.Aki miatt szakítottam...
Mindegy.
-Bocsi.-szabadkoztam,mikor belefutottam egy elég mogorva srácba.
-Nézzél már a lábad elé te szerencsétlen!-nevetett fel lenézően.-Még egyszer belém futsz a "gyönyörű"-formált idézőjelet az ujjaiból-pasiddal,akkor esküszöm pofán váglak...
-Már bocs,de megkérdezhetem,hogy mit keresel itt?-vágtam rá.-Mert szerintem egy ilyen bunkót senki nem hív el normálisak közé.-tettem csípőre a kezem.
-Pont te mondod,ugye?Csak nézz magadra...Úgy nézel ki,mint egy mocskos rocker...
-Figyelj...-hajoltam közelebb hozzá.-Gyere velem.-kértem,mire követni kezdett.Odamentem,és kinyitottam az ajtót,majd az utcára mutattam.-Arra kell kimenni.Szia.-csuktam rá az ajtót.
David felé vettem az utat,aki lepacsizott velem,és mentünk tovább Reni felé.
-Reni!-szólítottam meg már távolról.-Szeretnék feliratkozni.-nevettem.
-Jó.Mit akartok énekelni?-kérdezte,miután megölelt.
-Én a The Grenmától az Ahol a part szakadot.-mondtam.
-Tudtad,hogy Csongi itt van?
-Most már igen...-feleltem.-David válassz valamit.
-Akkor...legyen...Green Day-Basket Case.-nézte végig a dallistát.-Megyek,beszervezem BJ-t.-fordult meg,és már ott sem volt.
-7.-nek írtalakbe,előtted van Csongi is.A Tudommal...
-Nem baj.-vontam meg a vállam.-De kezdjük el.-mosolyogtam.
-Oké.-vágta rá,és a szájához emelte a mikijét.-Hahó!Kezdődik a karaoke!Az első ember jöjjön ide,kezdheti is!
Pete tolakodott előre a tömegben,és büszkén kihúzta magát.
-Én vagyok az első.-jelentette ki,és kért egy mikrofont.
A Thnks fr th Mmrs-t énekelte,majd mikor vége lett röhögve jött le.
-Jó voltam?
-Az voltál.-röhögtem.
-7.!-kiáltotta Reni,mire arra vettem az irányt,de csak azután,miután meggyőződtem arról,hogy Csongi nincs a közelben.
Felsétáltam a "színpadra",és a zene már el is kezdett szólni.
-A szél fúj,de a tenyered izzad,szegezd a szemed az égre,a belső hang egyre csak biztat,hogy elrugaszkodj végre...-énekeltem,és...
És megláttam Csongit.
Rámosolyogtam,és egy másik mikrofont dobtam neki,mire egyből énekelni kezdett,és feljött mellém.Együtt énekeltük végig a számot,majd utána egyből a nyakába ugrottam.
-Csongi!-sikítottam (még bele a mikrofonba).
-Nicole!-utánozott azzal a kisgyerek hangjával.-Menjünk le a színpadról.
-Oké!-nevettem,majd megfogtam a kezét és magam után húztam.-Csak ezt a számot még nézzük meg,és utána menjünk beszélgetni.-mondtam.
-Jó.-vigyorgott megkönnyebbülten.
Valaki csengetett,és én mentem ajtót nyitni.
Velem szemben pedig...Lukács Laci,Fejes Tomi,és Sidlovics Gábor,azaz Sidi.Pontosítok.A Tankcsapdával néztem farkasszemet...
Köszöntem nekik és beengedtem őket.
-Sziasztok emberek!-állt fel egy kisebb emelvényre Reni.-Nemsokára kezdődik a karaoke parti,szóval nálam lehet jelentkezni!-nevetett bele a mikrofonba.
Egyből felé vettem az irányt,mert egész nap most láttam először,és jelentkezni akartam karaokezni is.
David volt a közelemben,így őt rángattam magammal.Röhögve jött utánam,és várta,hogy neki is énekelnie kell-e.Persze,hogy kell neki...Hülyének néz?
Természetesen igen.
Se gáz...
Legalább 10 emberbe botlottunk bele,de még mindig nem láttam azt,akit kerestem.A régi legjobb barátomat.Aki miatt szakítottam...
Mindegy.
-Bocsi.-szabadkoztam,mikor belefutottam egy elég mogorva srácba.
-Nézzél már a lábad elé te szerencsétlen!-nevetett fel lenézően.-Még egyszer belém futsz a "gyönyörű"-formált idézőjelet az ujjaiból-pasiddal,akkor esküszöm pofán váglak...
-Már bocs,de megkérdezhetem,hogy mit keresel itt?-vágtam rá.-Mert szerintem egy ilyen bunkót senki nem hív el normálisak közé.-tettem csípőre a kezem.
-Pont te mondod,ugye?Csak nézz magadra...Úgy nézel ki,mint egy mocskos rocker...
-Figyelj...-hajoltam közelebb hozzá.-Gyere velem.-kértem,mire követni kezdett.Odamentem,és kinyitottam az ajtót,majd az utcára mutattam.-Arra kell kimenni.Szia.-csuktam rá az ajtót.
David felé vettem az utat,aki lepacsizott velem,és mentünk tovább Reni felé.
-Reni!-szólítottam meg már távolról.-Szeretnék feliratkozni.-nevettem.
-Jó.Mit akartok énekelni?-kérdezte,miután megölelt.
-Én a The Grenmától az Ahol a part szakadot.-mondtam.
-Tudtad,hogy Csongi itt van?
-Most már igen...-feleltem.-David válassz valamit.
-Akkor...legyen...Green Day-Basket Case.-nézte végig a dallistát.-Megyek,beszervezem BJ-t.-fordult meg,és már ott sem volt.
-7.-nek írtalakbe,előtted van Csongi is.A Tudommal...
-Nem baj.-vontam meg a vállam.-De kezdjük el.-mosolyogtam.
-Oké.-vágta rá,és a szájához emelte a mikijét.-Hahó!Kezdődik a karaoke!Az első ember jöjjön ide,kezdheti is!
Pete tolakodott előre a tömegben,és büszkén kihúzta magát.
-Én vagyok az első.-jelentette ki,és kért egy mikrofont.
A Thnks fr th Mmrs-t énekelte,majd mikor vége lett röhögve jött le.
-Jó voltam?
-Az voltál.-röhögtem.
~
A többieket akik voltak,nem ismertem,de még a számokat sem.
Kivéve a 6.embert,és a 6.számot.
Csongi sétált fel a színpadra,de én akkor már eltűntem a látóköréből,hogy még véletlenül se vegyen észre.Féltem,hogy mit fog szólni...mindenhez.Az életemhez.
-Már messziről láttalak,de te nem is néztél rám (...) Én tudom,hogy haragszol,de tudom,hogy szeretsz még,Talán valamit tehetnénk,mert nekem annyira hiányzol!-énekelte,én pedig boldogan hallgattam végig.-7.!-kiáltotta Reni,mire arra vettem az irányt,de csak azután,miután meggyőződtem arról,hogy Csongi nincs a közelben.
Felsétáltam a "színpadra",és a zene már el is kezdett szólni.
-A szél fúj,de a tenyered izzad,szegezd a szemed az égre,a belső hang egyre csak biztat,hogy elrugaszkodj végre...-énekeltem,és...
És megláttam Csongit.
Rámosolyogtam,és egy másik mikrofont dobtam neki,mire egyből énekelni kezdett,és feljött mellém.Együtt énekeltük végig a számot,majd utána egyből a nyakába ugrottam.
-Csongi!-sikítottam (még bele a mikrofonba).
-Nicole!-utánozott azzal a kisgyerek hangjával.-Menjünk le a színpadról.
-Oké!-nevettem,majd megfogtam a kezét és magam után húztam.-Csak ezt a számot még nézzük meg,és utána menjünk beszélgetni.-mondtam.
-Jó.-vigyorgott megkönnyebbülten.
~
David nagyon jól megcsinálta a számot,és amint vége lett,már rángattam is ki az udvarra a gyerekhangú legjobb barátomat.
-Utólag is sajnálom,hogy miattam szakítottatok Joe-val.Nem akartam,hogy szakítsatok,csak...csak...hülye voltam.Azóta már nagyon megbántam.Csak féltem,hogy mit fogsz szólni,ha felhívlak,vagy írok neked...
-Már sokat gondolkoztam ezen,és semmi baj.-vigyorogtam.-Egyébként igen.Én is így voltam vele.-hajtottam le a fejem.
-Utólag is sajnálom,hogy miattam szakítottatok Joe-val.Nem akartam,hogy szakítsatok,csak...csak...hülye voltam.Azóta már nagyon megbántam.Csak féltem,hogy mit fogsz szólni,ha felhívlak,vagy írok neked...
-Már sokat gondolkoztam ezen,és semmi baj.-vigyorogtam.-Egyébként igen.Én is így voltam vele.-hajtottam le a fejem.
~
Miután visszamentünk a házba,egyből a piák felé vettük az irányt,és ittunk rendesen,amennyit csak tudtunk.Na jó,azért nem,de sokat ittunk.
Azaz berúgtunk.
~
Mikor már meguntuk a benti levegőt,menekültünk ki az udvarra,és röhögve elkezdtünk gitározni.(Csongi elhozta a sajátját.)Nekem nem ment annyira,de a srác nagyon jól tolta,és amikor elrontotta,nevetni kezdtünk.
-Menjünk már el hozzám!-vetette fel az ötletet.-Ott van dob is.
-Menjünk.-álltam fel a földről,és elindultam feléjük...
2014. február 20., csütörtök
~ 2.évad ~ 25. ~ Előbuli ~
Nahát heló! :D itt az új rész,és mivel nem tudok mit írni (most kész van a 2.évad) 3.évadnak a második évad lesz az utolsó...De mivel megvannak naponta rakok fel új részt,de az utolsó kettő vagy egy befejezés még nincs meg.Jó olvasást!
-Szia Nicole.-ölelt meg nevetve.-Őrült vagy.
-Láttad volna,hogy mit művelt az állatkertben...-jött oda Mike.
-Mi?!Engem kihagytatok?!-háborodott fel az énekes.-Szemetek!
-Nem tudjátok hol van a gyerek?-néztem rá BJ-re.
-A hálószobában.-jött oda Adie is.
-Köszi.-mosolyogtam,és elindultam a szoba felé.
Bekopogtam,hogy biztosan ne zavarjak,és belülről meghallottam Andy hangját.Benyitottam,és csendben odalépkedtem hozzájuk.
-Sziasztok.-köszöntem Andy-nek,és a picinek.-Ideadod?
-Tessék.-adta a kezembe Adam-et.
-Olyan édes.-olvadoztam,amikor végignéztem rajta.A kis zöld szemei csillogtak,a száját mosolyra húzta,és elkezdte piszkálni a hajam.-És milyen apának lenni?-fordultam a dobos felé.
-Hát...fura,de jó.-mondta tömören.-Csak félek,hogy mi lesz,ha el kell mennünk.Mert nem akarom Renit egyedül hagyni ezzel a csöppséggel,mert nem olyan könnyű bánni vele.És én már teljesen beleszerettem Adam-ba,vagy hogy szokták mondani,és...nem fogom tudni itt hagyni.
-Megértem.-veregettem vállon.-De figyu...szerintem az sem lenne baj,ha elvinnéd magadhoz.Sőt még örülne is neki.A gyerek az apja mellett nőne fel,és nem apa nélkül.
-Köszi a tippet.-ölelt meg.-Gyere,keressük meg a többieket.Adam-et hagyd csak benn nyugodtan.Majd később visszajövünk,meg biztos a nagyszülei is meg akarják nézni.-mosolygott.
-Menjünk.-álltam fel,és a helyére tettem a picit.A nagyszülei éppen akkor jöttek fel a lépcsőn,és mikor megláttam őket elmosolyodtam.
-Sziasztok!-öleltem meg őket.-Rég láttalak titeket.
-Nicole!-mosolyodott el Andi.-Mi van veled mostanában?
-Megvagyok.-vigyorogtam.-És veletek?Reni ritkán mesélt mostanság rólatok.
-Élünk és virulunk.-felelte Laci is.-Itt van Adam ugye?
-Igen.De mi megyünk,mert megkeressük a többieket.
-Menjetek csak.-nevetett fel Andi.
Csendben sétáltunk le a lépcsőn,és már akkor a szemünkkel kerestük az ismerős arcokat.Nem találtunk senkit,így bementünk a tömegbe.
Valaki ráugrott a vállamra,ami miatt felsikítottam,és megfordultam.
Pete állt velem szemben.Fültől fülig vigyorral,ártatlan tekintettel figyelte,ahogy próbáltam a szívverésemet rendezni.
-Szerencsétlen!-kiáltottam most már nevetve.-Tudod,hogy megijedtem?Bassza meg...
by: BJ72
-Billie!-ugrottam a mosómedve nyakába.Komolyan azt hittem,hogy nem jönnek el.-Szia Nicole.-ölelt meg nevetve.-Őrült vagy.
-Láttad volna,hogy mit művelt az állatkertben...-jött oda Mike.
-Mi?!Engem kihagytatok?!-háborodott fel az énekes.-Szemetek!
-Nem tudjátok hol van a gyerek?-néztem rá BJ-re.
-A hálószobában.-jött oda Adie is.
-Köszi.-mosolyogtam,és elindultam a szoba felé.
Bekopogtam,hogy biztosan ne zavarjak,és belülről meghallottam Andy hangját.Benyitottam,és csendben odalépkedtem hozzájuk.
-Sziasztok.-köszöntem Andy-nek,és a picinek.-Ideadod?
-Tessék.-adta a kezembe Adam-et.
-Olyan édes.-olvadoztam,amikor végignéztem rajta.A kis zöld szemei csillogtak,a száját mosolyra húzta,és elkezdte piszkálni a hajam.-És milyen apának lenni?-fordultam a dobos felé.
-Hát...fura,de jó.-mondta tömören.-Csak félek,hogy mi lesz,ha el kell mennünk.Mert nem akarom Renit egyedül hagyni ezzel a csöppséggel,mert nem olyan könnyű bánni vele.És én már teljesen beleszerettem Adam-ba,vagy hogy szokták mondani,és...nem fogom tudni itt hagyni.
-Megértem.-veregettem vállon.-De figyu...szerintem az sem lenne baj,ha elvinnéd magadhoz.Sőt még örülne is neki.A gyerek az apja mellett nőne fel,és nem apa nélkül.
-Köszi a tippet.-ölelt meg.-Gyere,keressük meg a többieket.Adam-et hagyd csak benn nyugodtan.Majd később visszajövünk,meg biztos a nagyszülei is meg akarják nézni.-mosolygott.
-Menjünk.-álltam fel,és a helyére tettem a picit.A nagyszülei éppen akkor jöttek fel a lépcsőn,és mikor megláttam őket elmosolyodtam.
-Sziasztok!-öleltem meg őket.-Rég láttalak titeket.
-Nicole!-mosolyodott el Andi.-Mi van veled mostanában?
-Megvagyok.-vigyorogtam.-És veletek?Reni ritkán mesélt mostanság rólatok.
-Élünk és virulunk.-felelte Laci is.-Itt van Adam ugye?
-Igen.De mi megyünk,mert megkeressük a többieket.
-Menjetek csak.-nevetett fel Andi.
Csendben sétáltunk le a lépcsőn,és már akkor a szemünkkel kerestük az ismerős arcokat.Nem találtunk senkit,így bementünk a tömegbe.
Valaki ráugrott a vállamra,ami miatt felsikítottam,és megfordultam.
Pete állt velem szemben.Fültől fülig vigyorral,ártatlan tekintettel figyelte,ahogy próbáltam a szívverésemet rendezni.
-Szerencsétlen!-kiáltottam most már nevetve.-Tudod,hogy megijedtem?Bassza meg...
*Egy vendég szemszöge*
Éppen röhögtem valamilyen hülyeségen,mikor megakadt a szemem,egy régi ismerősömön.Tudtam, hogy itt lesz,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar megtalálom.
Reni is mondta,hogy elhívja,ami persze természetes,mert ha ő nincs,akkor most Adam sem lenne.
Nem mertem odamenni hozzá,mert tudtam,hogy még mindig haragszik rám az incidens miatt...
-Hallod!Itt vagy?-kérdezte tőlem Matyi,mire megráztam a fejem.
-Persze.-mosolyodtam el.
Visszanéztem oda,ahol előbb még ő állt,de csak annyit láttam,hogy odamegy hozzá egy srác,és egy puszit nyom a szájára.
Mi???
Imádom,amikor ilyeneket csinál...
-Beszéltél már valakivel?-néztem rá,mire bólogatni kezdett.
-Volt egy srác aki téged keresett,meg BJ-ékkel és Renivel.Majd keresd meg,mert vár...
-Oké.-gondolkoztam el.
Vajon ki lehet az a srác?
-Hogy nézett ki,aki keresett?-kérdeztem.
-Baseball sapi volt rajta,ajakpc-je is volt,meg szőkésbarna haja.Volt vele egy srác meg egy csaj,de őket nem tudtam megnézni,mert folyton röhögtek.
-Basszus...-motyogtam,de már tudtam,hogy ki az.
Nem volt vele bajom.Igazából örültem is neki.Végre meg tudjuk beszélni a dolgokat,mert úgy váltunk el egymástól a sráccal,hogy teljesen összevesztünk előtte.És nem is beszéltünk azóta...
-Köszi.Megkeresem...-mondtam és elindultam az emberek felé.
-Hallod!Itt vagy?-kérdezte tőlem Matyi,mire megráztam a fejem.
-Persze.-mosolyodtam el.
Visszanéztem oda,ahol előbb még ő állt,de csak annyit láttam,hogy odamegy hozzá egy srác,és egy puszit nyom a szájára.
Mi???
*Nicole szemszöge*
Egy kis idő múlva David jött oda hozzám,és egy puszit nyomott a számra.Imádom,amikor ilyeneket csinál...
-Beszéltél már valakivel?-néztem rá,mire bólogatni kezdett.
-Volt egy srác aki téged keresett,meg BJ-ékkel és Renivel.Majd keresd meg,mert vár...
-Oké.-gondolkoztam el.
Vajon ki lehet az a srác?
-Hogy nézett ki,aki keresett?-kérdeztem.
-Baseball sapi volt rajta,ajakpc-je is volt,meg szőkésbarna haja.Volt vele egy srác meg egy csaj,de őket nem tudtam megnézni,mert folyton röhögtek.
-Basszus...-motyogtam,de már tudtam,hogy ki az.
Nem volt vele bajom.Igazából örültem is neki.Végre meg tudjuk beszélni a dolgokat,mert úgy váltunk el egymástól a sráccal,hogy teljesen összevesztünk előtte.És nem is beszéltünk azóta...
-Köszi.Megkeresem...-mondtam és elindultam az emberek felé.
~
Még mindig nem találtam semmi ismerős arcot,de a gyereket,éppen akkor készültek elvinni Adam-at,így odamentem és elköszöntem tőlük.
A gyerek és a nagyszülők elmentek,és már kezdődött is a buli...
2014. február 11., kedd
~ 2.évad ~ 24. ~ Buli előtt ~
Arra ébredtem,hogy valaki dörömböl az ajtón.Álmos fejjel másztam ki Tré alól,és kinyitottam az
ajtót.Mike amikor meglátott röhögni kezdett,és megszólalni sem tudott.
-Hallod David,itt van!-mutatott rám a basszista.
-Oké.-mondta,de ő is nevetni kezdett.
Kimentem Dirnt mellett,és becsaptam magam mögött az ajtót.Elkezdtem kotorászni a bőröndömben,mire megtaláltam a mai cuccomat.
A póló tetszett a legjobban,ez már csak természetes.A hajamat visszatért időközben a természetes színébe,most csak zöld csíkok voltak benne.
Bementem a fürdőbe,és elvégeztem a dolgaimat,majd frissen és üdén ugrálgattam ki a többiekhez.
-Na és most?-kérdezte meg tőlem Mike.
-Megyünk várost nézni!-kezdtem el pattogni.Nem baj.
Rajtam kívül összesen 3-an voltak,Mike,Tré és David.Billie-ék még mindig nem érkeztek meg,és szerintem nem is fognak még egy jó ideig.
Bezártuk az ajtókat,és már mentünk is ki az utcára.
-Hova menjünk először?-gondolkoztam hangosan,de ötletem sem volt.Na jó volt egy,de vele már egy jó ideje nem beszéltem,szóval azt az ötletet ejtettem.
De akkor legyen az,amikor az FOB-vel voltunk itt.
-Megyünk az állatkertbe!-kiáltottam fel,és el is indultam.Igaz,jó messze van a hoteltől az állatkert,de nekik sem árt a séta.
Én mentem elől,és néztem,hogy van-e valaki ismerős az utcán,de senkit nem láttam.
Az egész utat végigugráltam,hogy azért ne haladjak olyan lassan,mint gyalog,és ebbe volt is valami.Egyedül Tré tartotta velem a tempót,mert őt kaptam el húztam magam után...
-Na és most?-kérdezte meg tőlem Mike.
-Megyünk várost nézni!-kezdtem el pattogni.Nem baj.
Rajtam kívül összesen 3-an voltak,Mike,Tré és David.Billie-ék még mindig nem érkeztek meg,és szerintem nem is fognak még egy jó ideig.
Bezártuk az ajtókat,és már mentünk is ki az utcára.
-Hova menjünk először?-gondolkoztam hangosan,de ötletem sem volt.Na jó volt egy,de vele már egy jó ideje nem beszéltem,szóval azt az ötletet ejtettem.
De akkor legyen az,amikor az FOB-vel voltunk itt.
-Megyünk az állatkertbe!-kiáltottam fel,és el is indultam.Igaz,jó messze van a hoteltől az állatkert,de nekik sem árt a séta.
Én mentem elől,és néztem,hogy van-e valaki ismerős az utcán,de senkit nem láttam.
Az egész utat végigugráltam,hogy azért ne haladjak olyan lassan,mint gyalog,és ebbe volt is valami.Egyedül Tré tartotta velem a tempót,mert őt kaptam el húztam magam után...
~
-Mit nézzünk meg először?-ugrálgattam egyik lábamról a másikra,miután már megvettük a jegyeket,és bementünk.
-Nem tudom.Állatsimogató?-vetette fel az ötletet Mike.Mind közül a legnormálisabb...
És ha már neki is csillogott a szeme az állatsimogató említése miatt,akkor a többiekre mit mondjak?Mondjuk én rosszabb vagyok ilyen téren még Trénél is,ami valljuk be nagy szó.Trénél nehéz betegesebbnek lenni...
Futva indultam el felé,mert már most jó volt belegondolni,hogy milyen lesz az állatok között.
Én már odaértem,utánam pedig Tré ért oda,de nem mentünk be ameddig a többiek nem jöttek ide,mert valakinek ugye le kell állítania minket,ha bekattanunk...
David és Mike röhögve (és lassan!!!) közeledtek felénk,mi pedig egyik lábunkról a másikra ugráltunk.Mint a retardáltak,komolyan...
-Gyertek már!-ordítottam nekik oda,mire a mellettem lévő kisgyerek összerezzent.Az anyja kezét húzva futott el mellőlünk,egyszóval nem kicsit ijedhetett meg.
-Megyünk.-sóhajtott nevetve David,és már mentünk is be az állatok közé.Állatok az állatok között part 1.
A kecskék amikor meglátták a két őrültet (esetünkben engem és Trét) menekültek is el a tőlünk legmesszebb eső sarokba.Csakhogy mi akkor is elkapjuk őket.
Muhaha.
Kegyetlen vagyok.
Mindketten egy-egy kisállatkát kezdtünk el simogatni,akik (szerintem) elkezdtek sírni.Csak a hangjuk utalt erre legalábbis...
-Little Goat,little goat why are you crying?-énekelgette Tré.Elmebeteg...
Mondjuk pont én beszélek?
Aki ugyan azt csinálta mint az elvetemült dobos.Szegény kecskék...
póló tetszett a legjobban.Én,az örök GD-s...
Mikor már a többiek is végeztek,indulhattunk is a buliba.
Végre...
Belülről már kihallatszott a beszélgetés,de mivel még itt volt a kisbaba,ezért nem ment a zene.Az csak később...
Benyitottunk az ajtón,és már akkor nem volt kicsi a tömeg.
De persze,hogy őket láttam meg először...
-Nem tudom.Állatsimogató?-vetette fel az ötletet Mike.Mind közül a legnormálisabb...
És ha már neki is csillogott a szeme az állatsimogató említése miatt,akkor a többiekre mit mondjak?Mondjuk én rosszabb vagyok ilyen téren még Trénél is,ami valljuk be nagy szó.Trénél nehéz betegesebbnek lenni...
Futva indultam el felé,mert már most jó volt belegondolni,hogy milyen lesz az állatok között.
Én már odaértem,utánam pedig Tré ért oda,de nem mentünk be ameddig a többiek nem jöttek ide,mert valakinek ugye le kell állítania minket,ha bekattanunk...
David és Mike röhögve (és lassan!!!) közeledtek felénk,mi pedig egyik lábunkról a másikra ugráltunk.Mint a retardáltak,komolyan...
-Gyertek már!-ordítottam nekik oda,mire a mellettem lévő kisgyerek összerezzent.Az anyja kezét húzva futott el mellőlünk,egyszóval nem kicsit ijedhetett meg.
-Megyünk.-sóhajtott nevetve David,és már mentünk is be az állatok közé.Állatok az állatok között part 1.
A kecskék amikor meglátták a két őrültet (esetünkben engem és Trét) menekültek is el a tőlünk legmesszebb eső sarokba.Csakhogy mi akkor is elkapjuk őket.
Muhaha.
Kegyetlen vagyok.
Mindketten egy-egy kisállatkát kezdtünk el simogatni,akik (szerintem) elkezdtek sírni.Csak a hangjuk utalt erre legalábbis...
-Little Goat,little goat why are you crying?-énekelgette Tré.Elmebeteg...
Mondjuk pont én beszélek?
Aki ugyan azt csinálta mint az elvetemült dobos.Szegény kecskék...
~
Mikor már nagyon meguntam a kecskék kínzását,kirángattam Trét,hogy nézzünk meg mást is.Ne csak a kecskéket kínozzuk,hanem idegesítsük mondjuk az...oroszlánokat. :)
~
Este felé elindultunk lemosni a sárt magunkról,és átöltözni mielőtt még elmegyünk a buliba.
Én futottam be az egyik fürdőbe,de szerencsére több is volt.Mondjuk ezt nem nehéz kitalálni,mert több szobában voltunk a hotelban...
Letusoltam,megmostam a hajam,és ezeket a ruhákat kaptam magamra.Ki gondolta volna,hogy a
Mikor már a többiek is végeztek,indulhattunk is a buliba.
Végre...
Belülről már kihallatszott a beszélgetés,de mivel még itt volt a kisbaba,ezért nem ment a zene.Az csak később...
Benyitottunk az ajtón,és már akkor nem volt kicsi a tömeg.
De persze,hogy őket láttam meg először...
2014. február 2., vasárnap
~ 2.évad ~ 23. ~ Indulás!Érkezés... ~
A napok hamar elteltek,de amit tudtunk megnéztük.Körbejártuk Sydney-t,megnéztük a próbát,ami nekem tényleg nagyon tetszett.Viszont ma már indulnunk kellett.
Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam,hogy még sokat tudjak a bandával lenni.
Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam,hogy még sokat tudjak a bandával lenni.
~
-Gyere Nicole,indulnunk kell.-szólalt meg David,mikor én még mindig búcsúztam a bandától.Teljesen jogosan voltam szomorú,mert végre megismertem őket,és már mennünk is kell.
Úgy volt megbeszélve,hogy még hazamegyünk Kaliforniába,összeszedjük a Green Day és Emily's Army családot,és úgy megyünk tovább Magyarországra.
~
Mikor sikerült lekászálódni a gépről,már egyből indultunk is a bőröndjeinkért.Gyorsan megtaláltuk,és már fogtunk is egy taxit,hogy vigyen minket haza.
~
David fizetett,és már mentünk is be a kapun.Mojo mikor meglátott minket,egyből megrohamozott minket,és nem engedett elmenni minket,amíg meg nem simogattuk.Adrienne már az ablakból integetett,és szerintem szólt a többieknek is.
Mikor beléptünk az ajtón megcsapott az a jellegzetes "édes otthon" illatot árasztotta.
Senkit nem találtunk a házban,ami meg is lepett minket.Pedig Adie az előbb még itt volt...Furcsa. Leraktuk a cuccunkat a többi közé,és elindultunk megkeresni a ház lakóit.
Belül sehol nem volt senki,de mikor kimentünk...
Mindenki ott állt,két ember kivételével.
Billie Joe,és Joey hiányzott az összképből.Nem tudtam,hogy csak elmentek elintézni valamit,vagy nem is lesznek,és nem jönnek el velünk.
-Sziasztok!-ordították egyszerre,mikor megláttak.Jake,Adie,Brittney, Mike, Tré, Sarah, Ryan, Brix, Max, Cole, Travis, Seb, Jason, Jason és Jeff...
-Sziasztok!-köszöntem egyszerre,és beleugrottam Tré nyakába.Nem kellett volna sok,hogy beleboruljunk a medencébe...
A dobos után a kisgyerekeket öleltem át,mert olyan cukin néztek rám...A két kék szempár,és azzal a szőke hajukkal...Egyszerűen édesek.Nem lehet nekik ellenállni,mondjuk az apjuk és az anyjuk is ilyen.
Mikor már végigpusziltam,és öleltem az egész ott lévő társaságot,Tré elé léptem.Sejtelmesen elmosolyodtam,és közelebb léptem hozzá.
-Szia Tré.-integettem neki,és egy picit meglöktem.Hátrálni kezdett,csakhogy a talaj elfogyott a lába alatt,és szép ívben esett a vízbe.
Alig volt lenn a víz alatt,mert már jött is fel,és megrázta magát.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-mosolyodott el "angyalkásan".
Senkit nem találtunk a házban,ami meg is lepett minket.Pedig Adie az előbb még itt volt...Furcsa. Leraktuk a cuccunkat a többi közé,és elindultunk megkeresni a ház lakóit.
Belül sehol nem volt senki,de mikor kimentünk...
Mindenki ott állt,két ember kivételével.
Billie Joe,és Joey hiányzott az összképből.Nem tudtam,hogy csak elmentek elintézni valamit,vagy nem is lesznek,és nem jönnek el velünk.
-Sziasztok!-ordították egyszerre,mikor megláttak.Jake,Adie,Brittney, Mike, Tré, Sarah, Ryan, Brix, Max, Cole, Travis, Seb, Jason, Jason és Jeff...
-Sziasztok!-köszöntem egyszerre,és beleugrottam Tré nyakába.Nem kellett volna sok,hogy beleboruljunk a medencébe...
A dobos után a kisgyerekeket öleltem át,mert olyan cukin néztek rám...A két kék szempár,és azzal a szőke hajukkal...Egyszerűen édesek.Nem lehet nekik ellenállni,mondjuk az apjuk és az anyjuk is ilyen.
Mikor már végigpusziltam,és öleltem az egész ott lévő társaságot,Tré elé léptem.Sejtelmesen elmosolyodtam,és közelebb léptem hozzá.
-Szia Tré.-integettem neki,és egy picit meglöktem.Hátrálni kezdett,csakhogy a talaj elfogyott a lába alatt,és szép ívben esett a vízbe.
Alig volt lenn a víz alatt,mert már jött is fel,és megrázta magát.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-mosolyodott el "angyalkásan".
~
Szerencsére nem sikerült belelöknie a medencébe,mert végig Ryan-nel,és Brixton-nal voltam.Őket meg ugye csak nem akarja a vízbe száműzni.
A repülőtéren vártunk,mert úgy volt,hogy BJ-ék még befutnak,de nem sikerült nekik.
Mikor már nagyon kevés idő volt a felszállásig,gyorsan becsekkoltunk,és már szálltunk is fel.Az út nagy részét végigaludtuk,és csak annyira emlékszem belőle,hogy Tré eszik...
Valaki elkezdte lökdösni a vállam,hogy keljek már fel.Gondolom megérkeztünk,és azért kell kelni.
Aha.
Csak azt hittem.Tré ébresztett,és amint kinyitottam a szemem,rám borított fél liter...valamit.
-Baszd meg Cool!-ordítottam fel,de el is röhögtem magam.-Szép volt.-pacsiztam le vele.-De kérem a pólód.Vagyis inkább...nem.Add a pólód.-nyújtottam felé a kezem,mire értetlen fejjel levette és átnyújtotta nekem.
-De miért?
-Mert át kell cserélnem a pólóm.-vontam meg a vállam,és átcseréltem.
~
A repülő éjszaka szállt le,és mi már mentünk is hotelt keresni.Nem volt nehéz,mivel ismerem az összes helyet,és már indultunk is a szobánkba.
Mindenki elment aludni külön-külön szobába,de én csak forgolódtam az ágyamban.Nem tudtam elaludni,így kimentem az ajtón,és kimentem az utcára.
Egy órán keresztül sétálgattam a hidegben,mikor eszembe jutott a legegyszerűbb megoldás.
Egy ember,még mindenképpen fent van,mert hallottam,hogy megy nála a tévé.
Felosontam a szobája elé,és az ajtóra tapasztottam a fülem.Csak zenét hallottam,ezért bekopogtam az ajtón,amiben 5 másodperc múlva már engedett is be.
-Te ilyenkor még nem alszol?-nézett az órára a dobos.
-Te sem.-nevettem fel.-Nem vagyok álmos.-vontam meg a vállam.-De úgy várom a holnapot...
-Én is.-mondta.
Még egy órán keresztül beszélgettünk,aztán mindketten kidőltünk.Ott ahol voltunk...
2014. február 1., szombat
Ez csak...
Boldog szülinapot Dookie!Ma lett húsz éves a Green Day egyik legjobb albuma,a Dookie,amivel ugye be is futottak...
BOLDOG SZÜLINAPOT DOOKIE! :D
(nemsokára jön az új rész)
(nemsokára jön az új rész)
2014. január 28., kedd
~ 2.évad ~ 22. ~ Adam Andrew Hurley ~
Ma két részt hoztam,ennek az az oka,hogy Tré Cool megihletett...Na jó nem,csak miatta vagyis miattuk mivel TRÉ COOL ELJEGYEZTE SARA ROSE-T!Nagyon örülök nekik,mivel nagyon jó páros...Gratulálok nekik innen is,bár kétlem,hogy olvasni fogják valaha is,de...Nagyon-nagyon örülök nekik. <3
-Jó reggelt.-mentem be a konyhába,ahol Angus és Ellen már vártak.
-Neked is.-köszöntek egyszerre.
-Jól aludtál?-tett le elém Ellen egy tányér pirítóst.
-Igen...-bólintottam.
-Valaki küldött egy gyerekről egy képet.-adta a kezembe a telefonomat Angus.-Valamilyen Pete.Szabad tudnom ki az?
-Egy barátom.-nevettem.-Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen udvarias vagy.Meg a többiekről sem.Mindig azt hittem,hogy röhögtök mindenen,és nem érdekel titeket semmi.
-Azóta már felnőttünk.-vigyorgott a gitáros.-Régen tényleg ilyenek voltunk,de már feleségem is van.-ölelte át Ellen vállát.
Elvettem tőle a mobilomat,és megnéztem a képet.Nagyon cuki gyerek volt!A szeme az apjáé,az arca pedig Renire hajazott...
Egyből felhívtam Andy-t,hogy milyen apának lenni,meg kíváncsi is voltam,mit fog reagálni,arra,hogy tegnap született meg a fia...
-Szia Nicole!-köszönt boldogan.-Miért hívsz?
-Szia Andy!Van a közelben laptop,vagy valami ilyesmi?
-Persze,miért?
-Skype?-vetettem fel az ötletet,amibe bele is ment.Letettem a telefonomat,és már mentem is el a laptopomért.
Amint bekapcsolt az első dolgom az volt,hogy megnéztem az időt,majd elérhetővé tettem magam Skype-n,hogy tudjunk beszélni.
-Sziasztok!-fogadtam el a videohívást.Enyhén meglepődtem,hogy a kórházban ülnek,bár mondjuk nem is hülyeség,hogy ott vannak...
-Szia.-köszöntek egyszerre.
-Miért is hívtál?-kérdezte vigyorogva Andy.
-Csak azért,hogy megkérdezzem milyen apának lenni.Mert ugye már az vagy.
-Hát...annyira még nem tapasztaltam,de jó.-mosolygott.-Bár mondjuk egy ideig biztos nem lesz nyugis estém,mert felkelt,pelenkázni kell meg ilyenek.De nagyon aranyos!
-Tudom,Pete küldött róla át képet.Mi a neve?
-Adam Andrew Hurley.Most éppen Reninél van,de...
-Beszélhetek vele?
-Persze.-emelte fel a gépet,és elindult valahova.-Reni!-hallottam meg,hogy Andy suttog.-Itt van Nicole.Beszélsz vele?
-Igen!-válaszolt az unokatesóm.-Szia Nicole.-mondta halkan.
-Szia.-halkítottam le a hangom én is.-Adam?
-Alszik.De itt van.-fogta a kezébe a kisfiút.
-De édes!-pillantottam rá.-A kis Adam.Mikor lesz a buli?
-Hát...nemsokára hazaengednek.Vagyis holnap,és majd egy hét múlva...azaz...29-én.
Hát akkor 29-ére hazamegyünk Magyarországra.Már annyira várom,mert sok régi ismerősöm is ott lesz.Mondjuk azt nem tudom,hogy kik,de ott lesznek.Szóval...na igen.
-Kik lesznek ott?
-Hát ott leszel ugye te,a Fall Out Boy,a Green Day,ha szeretnéd,de akkor szólj nekik,David,Ákos és a barátnője,anyáék,lesznek sztárfellépők is,bár már két banda is jön,de azon kívül még jönnek magyarok is.Már le vannak beszélve.Meg még lesznek páran,akiket nem ismersz.
-Értem.-mosolyodtam el.
-Mi van itt?-ült mellém David.
-Reni.És Adam.
-Sziasztok.-integetett David,és figyelte,hogyan beszélünk.És figyelte a kisfiút.
Egy ideig még beszéltünk,amikor valaki szó szerint ráfeküdt a csengőre.Angus ment ajtót nyitni,ami előtt Malcolm állt.
-Mennem kell Reni.-mondtam.-Szia.
-Szia.-köszönt el,és kinyomtuk az ablakot.
-Hali Malcolm.-adtam neki két puszit.
-Sziasztok.-köszönt körbe majd leült a kanapéra.-30.-án lesz egy koncertünk,és Brian mondta,hogy szóljak be,mert ő nem ér rá.Szóval akkor majd össze kell állítani egy számlistát,meg egyszer el kell próbálni mindent.
-Mikor?-kérdeztem szomorúan.
-30.-án.Miért?
-Mert 29.-ére el kell mennem Magyarországra az unokatesóm bababulijára...
Jó,ennyi izé elég volt,de...nem bírom,fél óráig ugráltam örömömben.Mindegy.Jó olvasást,remélem tetszeni fog a rész! :)
Még egyszer GRATULÁLOK TRÉ ÉS SARA!
By: BJ72
Ébredés után egyből futottam a fürdőbe,hogy rendbe szedjem magam.Amint végeztem siettem ki a többiekhez,mivel már éhes voltam.-Jó reggelt.-mentem be a konyhába,ahol Angus és Ellen már vártak.
-Neked is.-köszöntek egyszerre.
-Jól aludtál?-tett le elém Ellen egy tányér pirítóst.
-Igen...-bólintottam.
-Valaki küldött egy gyerekről egy képet.-adta a kezembe a telefonomat Angus.-Valamilyen Pete.Szabad tudnom ki az?
-Egy barátom.-nevettem.-Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen udvarias vagy.Meg a többiekről sem.Mindig azt hittem,hogy röhögtök mindenen,és nem érdekel titeket semmi.
-Azóta már felnőttünk.-vigyorgott a gitáros.-Régen tényleg ilyenek voltunk,de már feleségem is van.-ölelte át Ellen vállát.
Elvettem tőle a mobilomat,és megnéztem a képet.Nagyon cuki gyerek volt!A szeme az apjáé,az arca pedig Renire hajazott...
Egyből felhívtam Andy-t,hogy milyen apának lenni,meg kíváncsi is voltam,mit fog reagálni,arra,hogy tegnap született meg a fia...
-Szia Nicole!-köszönt boldogan.-Miért hívsz?
-Szia Andy!Van a közelben laptop,vagy valami ilyesmi?
-Persze,miért?
-Skype?-vetettem fel az ötletet,amibe bele is ment.Letettem a telefonomat,és már mentem is el a laptopomért.
Amint bekapcsolt az első dolgom az volt,hogy megnéztem az időt,majd elérhetővé tettem magam Skype-n,hogy tudjunk beszélni.
-Sziasztok!-fogadtam el a videohívást.Enyhén meglepődtem,hogy a kórházban ülnek,bár mondjuk nem is hülyeség,hogy ott vannak...
-Szia.-köszöntek egyszerre.
-Miért is hívtál?-kérdezte vigyorogva Andy.
-Csak azért,hogy megkérdezzem milyen apának lenni.Mert ugye már az vagy.
-Hát...annyira még nem tapasztaltam,de jó.-mosolygott.-Bár mondjuk egy ideig biztos nem lesz nyugis estém,mert felkelt,pelenkázni kell meg ilyenek.De nagyon aranyos!
-Tudom,Pete küldött róla át képet.Mi a neve?
-Adam Andrew Hurley.Most éppen Reninél van,de...
-Beszélhetek vele?
-Persze.-emelte fel a gépet,és elindult valahova.-Reni!-hallottam meg,hogy Andy suttog.-Itt van Nicole.Beszélsz vele?
-Igen!-válaszolt az unokatesóm.-Szia Nicole.-mondta halkan.
-Szia.-halkítottam le a hangom én is.-Adam?
-Alszik.De itt van.-fogta a kezébe a kisfiút.
-De édes!-pillantottam rá.-A kis Adam.Mikor lesz a buli?
-Hát...nemsokára hazaengednek.Vagyis holnap,és majd egy hét múlva...azaz...29-én.
Hát akkor 29-ére hazamegyünk Magyarországra.Már annyira várom,mert sok régi ismerősöm is ott lesz.Mondjuk azt nem tudom,hogy kik,de ott lesznek.Szóval...na igen.
-Kik lesznek ott?
-Hát ott leszel ugye te,a Fall Out Boy,a Green Day,ha szeretnéd,de akkor szólj nekik,David,Ákos és a barátnője,anyáék,lesznek sztárfellépők is,bár már két banda is jön,de azon kívül még jönnek magyarok is.Már le vannak beszélve.Meg még lesznek páran,akiket nem ismersz.
-Értem.-mosolyodtam el.
-Mi van itt?-ült mellém David.
-Reni.És Adam.
-Sziasztok.-integetett David,és figyelte,hogyan beszélünk.És figyelte a kisfiút.
Egy ideig még beszéltünk,amikor valaki szó szerint ráfeküdt a csengőre.Angus ment ajtót nyitni,ami előtt Malcolm állt.
-Mennem kell Reni.-mondtam.-Szia.
-Szia.-köszönt el,és kinyomtuk az ablakot.
-Hali Malcolm.-adtam neki két puszit.
-Sziasztok.-köszönt körbe majd leült a kanapéra.-30.-án lesz egy koncertünk,és Brian mondta,hogy szóljak be,mert ő nem ér rá.Szóval akkor majd össze kell állítani egy számlistát,meg egyszer el kell próbálni mindent.
-Mikor?-kérdeztem szomorúan.
-30.-án.Miért?
-Mert 29.-ére el kell mennem Magyarországra az unokatesóm bababulijára...
~ 2.évad ~ 21. ~ A szobornál ~
Kinyomtam az ablakot,és kikapcsoltam a gépem.Felálltam a kanapéról,és kimentem a többiekhez a konyhába.
-Na?-nézett rám David.
-Csak megint igazam volt.-nyomtam egy puszit az arcára.-Mehetünk várost nézni?Úúúú nagyon kíváncsi vagyok!Annyira várom már!-ugráltam.
-Mint egy ötéves...-jegyezte meg Phil fejcsóválva.
-Ugye?-kérdezett vissza David.
-Aha.-bólogatott az éppen konyhába érkező gitáros.-Na de nemsokára hazaér Ellen is,és mondta,hogy várjam meg.
-Akkor mi megyünk is.-húztam fel David-et.-Ugye?Úúúú olyan nagyon jó lesz!Úgy várom!Először menjünk a szoborhoz!Lécci,először a szoborhoz menjünk!-rángattam a kezét.
-Menjünk.-röhögött fel.
Felvettük a kabátunkat és a cipőnket,és kisiettünk az ajtón.
-Mikor érünk már oda?-löktem meg.
-Nemsokára.Nyugi.
Csendben sétáltunk tovább,semelyikünknek nem jutott eszébe beszélni.Egyedül én ugráltam folyamatosan,viszont akkor sem szólaltam meg.
Fél órája mehettünk már,mikor újra felhívtam magamra a drága figyelmét.
-Hé,David,itt egyszer már voltunk.
-Dehogy!-ellenkezett.
-Na?-nézett rám David.
-Csak megint igazam volt.-nyomtam egy puszit az arcára.-Mehetünk várost nézni?Úúúú nagyon kíváncsi vagyok!Annyira várom már!-ugráltam.
-Mint egy ötéves...-jegyezte meg Phil fejcsóválva.
-Ugye?-kérdezett vissza David.
-Aha.-bólogatott az éppen konyhába érkező gitáros.-Na de nemsokára hazaér Ellen is,és mondta,hogy várjam meg.
-Akkor mi megyünk is.-húztam fel David-et.-Ugye?Úúúú olyan nagyon jó lesz!Úgy várom!Először menjünk a szoborhoz!Lécci,először a szoborhoz menjünk!-rángattam a kezét.
-Menjünk.-röhögött fel.
Felvettük a kabátunkat és a cipőnket,és kisiettünk az ajtón.
-Mikor érünk már oda?-löktem meg.
-Nemsokára.Nyugi.
Csendben sétáltunk tovább,semelyikünknek nem jutott eszébe beszélni.Egyedül én ugráltam folyamatosan,viszont akkor sem szólaltam meg.
Fél órája mehettünk már,mikor újra felhívtam magamra a drága figyelmét.
-Hé,David,itt egyszer már voltunk.
-Dehogy!-ellenkezett.
~
Már vagy 2 órája mentünk szüntelenül,én pedig kezdtem fáradni.Nem is kicsit.
-David!Már vagy tízszer elmentünk ez mellett a bolt mellett!
-Nem tévedtünk el!
Még egy fél órát bolyongtunk,amikor David elengedte a kezem.
-Eltévedtünk...-röhögött fel kínosan,és leült egy padra.
-Na nem mondod!-tettem csípőre a kezem.-Már 2 órával ezelőtt is mondtam,hogy eltévedtünk,de te azt mondtad,hogy nem!Hideg van,fázom,és álmos vagyok!És még haza sem találunk!-hadartam.
-Jó,nyugi!
-Ne mondd nekem,hogy nyugi!Hogy tudnék megnyugodni?!Eltévedtünk!Érted?!És már kezdd sötétedni is!Soha nem fogjuk megtalálni az a kibaszott szobrot!
-Tudom,tudom.
-Ne tudd,inkább kérdezz meg valakit,hogy hol van.-duzzogtam
-Jól van na!-állt fel,mosolyogva,és odament egy öreg nénihez.
Nem hallottam,hogy mit beszélnek,csak annyit láttam,hogy a néni mutogat.David csak bólogatott,majd elköszönt,és visszajött hozzám.
-Na,csak egyenesen kell elmenni arra.-mutatott egy fák között lévő sötét útra.
-De az ijesztő...-borzongtam meg.-Tuti,hogy csak arra lehet menni?
-Nem,de innen csak arra.Onnan már gyorsan visszaérünk a házhoz,csak az az út hosszú picit...-mondta.
-Mennyire?-kérdeztem.
-Hát...2 kilométer.
-Ne...-nyöszörögtem.-Nem akaroom!
-Muszáj,ha meg akarod nézni a szobrot.
-Akkor menjünk.-adtam be a derekam.-De gyorsan!
-Oké.-bólintott,és maga után húzott.
~
Amint átértünk az úton,a telefonom rögtön megcsörrent.Meg se néztem,hogy ki az,csak felvettem a telefont.
-Szia!-szólt bele Andy,eléggé ideges hangon.-Baj van,de nagyon nagy...
-Szia Andy,mi a baj?-kérdeztem bele vidáman.-Képzeld itt vagyok a Bon Scott szobornál!-csevegtem,és odafutottam a szoborhoz.
-Reninél beindult a szülés...-motyogta Andy,mire lehervadt a mosoly az arcomról.
-Hogy?Mi?
-Jól hallottad.-vette át a telefont Pete.-Andy nagyon ideges,és most megyünk a reptérre.Repülünk Magyarba,és onnan pedig egyből húzunk a kórházba.Nagyon szarul van Andy,nem tudja mit csináljon.
-Nyugtassátok meg,jó?
-Aha.De mennünk kell becsekkolni.Mikor leszállunk hívlak,és küldök képet a kicsiről.
-Várom.-mosolyodtam el.-Szia.
-Szia.
-Na?-ölelte át a derekam David.
-Reninél megindult a szülés.A srácok már úton vannak.Szóval nemsokára lesz a buli,és én zúzok Renihez.Te maradhatsz,ha akarsz.
-Nem.Nem hagyom,hogy egyedül repülj,a végén még valaki beléd kötne.Tudom,hogy meg tudod védeni magad,de inkább ne verekedj senkivel.
-Oké...-simítottam meg a karját,majd közelebb mentem Bon Scott szobrához,és végighúztam rajta a kezem.-Bárcsak élne még...-motyogtam,és lehajtottam a fejem.
Egy könnycsepp folyt le az arcomon,és visszanéztem Bon Scott arcára.A szoborarcára.Nem tudtam elhinni,hogy nincs köztünk,pedig már jó ideje tudom,hogy meghalt.
-Akkor a temetős ötlet elvetve.-simogatta a hajam David.
-Mi?-kérdeztem feldobódva.-Megnézzük Bon Scott sírját?
-Ezek szerint igen.-röhögött fel.-Na gyere.Nem akarsz fotózkodni a szoborral? -De!Tessék.-nyomtam a kezébe a mobilom. -Kész.-mondta,majd húzni kezdett. Futva indultam el a már látszódó temető felé,ahol Bon Scott sírja áll.Szóval az első napon a városnézés Bon-ból állt. ~ -A házát nem lehet véletlenül megnézni?-érdeklődtem,de David megrázta a fejét. -A cuccok a bandatagoknál vannak,a ház pedig el lett adva.De mehetünk arra,ha akarod. -Jó! ~ Fáradtan estünk be a házba,és miután megismertem Angus feleségét,futottam a fürdőbe. Utána pedig be az ágyba,és kezdődhet,a jól megérdemelt alvás...
-Na?-ölelte át a derekam David.
-Reninél megindult a szülés.A srácok már úton vannak.Szóval nemsokára lesz a buli,és én zúzok Renihez.Te maradhatsz,ha akarsz.
-Nem.Nem hagyom,hogy egyedül repülj,a végén még valaki beléd kötne.Tudom,hogy meg tudod védeni magad,de inkább ne verekedj senkivel.
-Oké...-simítottam meg a karját,majd közelebb mentem Bon Scott szobrához,és végighúztam rajta a kezem.-Bárcsak élne még...-motyogtam,és lehajtottam a fejem.
Egy könnycsepp folyt le az arcomon,és visszanéztem Bon Scott arcára.A szoborarcára.Nem tudtam elhinni,hogy nincs köztünk,pedig már jó ideje tudom,hogy meghalt.
-Akkor a temetős ötlet elvetve.-simogatta a hajam David.
-Mi?-kérdeztem feldobódva.-Megnézzük Bon Scott sírját?
-Ezek szerint igen.-röhögött fel.-Na gyere.Nem akarsz fotózkodni a szoborral? -De!Tessék.-nyomtam a kezébe a mobilom. -Kész.-mondta,majd húzni kezdett. Futva indultam el a már látszódó temető felé,ahol Bon Scott sírja áll.Szóval az első napon a városnézés Bon-ból állt. ~ -A házát nem lehet véletlenül megnézni?-érdeklődtem,de David megrázta a fejét. -A cuccok a bandatagoknál vannak,a ház pedig el lett adva.De mehetünk arra,ha akarod. -Jó! ~ Fáradtan estünk be a házba,és miután megismertem Angus feleségét,futottam a fürdőbe. Utána pedig be az ágyba,és kezdődhet,a jól megérdemelt alvás...
2014. január 24., péntek
~ 2.évad ~ 20. ~ El...el...Angus Young! ~
Sziasztok!Itt is van az új rész.És 2000 látogató! :O Köszönöm!Nagyon-nagyon! :)Jó olvasást! :D
-Megérkeztünk?
-Tíz perc van leszállásig.-vigyorgott a képembe.-Angus már vár minket,nem is kicsit.Lehet,hogy koncerttel köszönt.
-Mi?!-kérdeztem vissza.-Koncert?Nekünk?Az AC/DC-től?
-Angus-ból bármi kitelik...-mondta sejtelmesen.
-Annyira várom már!-tapsikoltam.
-Tudom.-adott egy puszit az arcomra.
By: BJ72
***
David lökdöste a vállam,nekem pedig rögtön kipattant a szemem.-Megérkeztünk?
-Tíz perc van leszállásig.-vigyorgott a képembe.-Angus már vár minket,nem is kicsit.Lehet,hogy koncerttel köszönt.
-Mi?!-kérdeztem vissza.-Koncert?Nekünk?Az AC/DC-től?
-Angus-ból bármi kitelik...-mondta sejtelmesen.
-Annyira várom már!-tapsikoltam.
-Tudom.-adott egy puszit az arcomra.
~
A gép szép lassan leszállt,én meg boldogan ugráltam le a szilárd talajra.Azért boldogan,mert ugye Angus Young,és,hogy elmúlik a hányingerem.Nem szeretek repülni.
-Olyan vagy,mint egy ötéves.-ölelte át a derekamat David.
-Megeshet...-adtam egy puszit a szájára.
Összeszedtük a cuccokat,és elindultunk kifelé a reptérről.Úgy volt megbeszélve,hogy nem a legnagyobb tömegben találkozunk,hanem egy kicsit távolabb kell mennünk.Ugrálgatva mentem a megbeszélt helyre (David már elmondta,hogy hova megyünk),és mikor odaértem olyan nagy vigyorra húztam a szám,hogy az már nekem fájt.
Amikor meglátták,hogy David befordul a sarkon,rázendítettek a Highway to Hell-re,amit persze végigénekeltem.Nem lehetett kihagyni,na!
Mikor vége lett a számnak,odajöttek hozzánk,bár rólam nem tudták,hogy ki vagyok,ezért picit feszengve álltam meg David mellett.
-Szia...sztok.-köszönt Angus és végigmért.Elmosolyodott és kezet nyújtott.-Angus Young vagyok,tegezz nyugodtan...
-Nicole Johnson.-ráztam meg a kezét.
A többiek is szép sorban bemutatkoztam,én pedig kezdtem feloldódni közöttük.Nem voltak ellenségesek,inkább nagyon szimpatikusak.Mindegyiküket megkedveltem,és szerintem ők is engem,annak ellenére,hogy mondták,hogy nem csajra számítottak.De láttak az újságban,és végül is tök jó arcnak tűnök...
-Cuccoljunk haza,aztán még elmehetünk valahova akár.-vetette fel az ötletet David.Benne voltam,mert a vállam már majd' leszakadt,és gondoltam,hogy Angus-éknak sem ártana elrakni valahova a hangszereket.
Összeszedtük a cuccokat,és elindultunk kifelé a reptérről.Úgy volt megbeszélve,hogy nem a legnagyobb tömegben találkozunk,hanem egy kicsit távolabb kell mennünk.Ugrálgatva mentem a megbeszélt helyre (David már elmondta,hogy hova megyünk),és mikor odaértem olyan nagy vigyorra húztam a szám,hogy az már nekem fájt.
Amikor meglátták,hogy David befordul a sarkon,rázendítettek a Highway to Hell-re,amit persze végigénekeltem.Nem lehetett kihagyni,na!
Mikor vége lett a számnak,odajöttek hozzánk,bár rólam nem tudták,hogy ki vagyok,ezért picit feszengve álltam meg David mellett.
-Szia...sztok.-köszönt Angus és végigmért.Elmosolyodott és kezet nyújtott.-Angus Young vagyok,tegezz nyugodtan...
-Nicole Johnson.-ráztam meg a kezét.
A többiek is szép sorban bemutatkoztam,én pedig kezdtem feloldódni közöttük.Nem voltak ellenségesek,inkább nagyon szimpatikusak.Mindegyiküket megkedveltem,és szerintem ők is engem,annak ellenére,hogy mondták,hogy nem csajra számítottak.De láttak az újságban,és végül is tök jó arcnak tűnök...
-Cuccoljunk haza,aztán még elmehetünk valahova akár.-vetette fel az ötletet David.Benne voltam,mert a vállam már majd' leszakadt,és gondoltam,hogy Angus-éknak sem ártana elrakni valahova a hangszereket.
~
Gyalog mentünk Angus házához,egyedül a dobot vitték kocsival,mivel ugye azt nehéz lenne cipelni...
Sokat beszélgettünk mindenféléről,a banda pedig már az út közben nagyon közel került a szívemhez...Szó esett többek között a zenéről,ugye akkor nekem a régi életemről,az újról, arról, hogy hogyan változtam meg ennyire és...és megcsörrent a telefonom.
-Szia.-szóltam bele a telefonba.
-Szia.-hallottam meg Amber sírós hangját.-Gyere fel Skype-ra!Kérlek!
-Öhm...-kezdtem.-Mikor is érkezünk meg?-néztem a többiekre.
-10 perc.-felelte Brian.
-Köszi.-mondtam.-Negyed óra és felmegyek,mert most éppen Ausztráliában vagyok,és nem tudok géphez menni,mert éppen most megyünk Angus-hoz.
-Oké...Akkor negyed óra.
Leraktam a telefont,és most már picit gyorsabban szedtem a lábaimat.
Csomó ideje nem beszéltünk,és egyszer csak felhív,hogy menjek fel Skype-ra,mert nagyon fontos.És sírt is,szóval elég nagy baj lehet.
Mikor végre betöltött minden,bejelentkeztem Skype-ra és már hívtam is a barátnőmet.Ő pedig egyből felvette.
Kisírt,karikás és lila szemei láttán még jobban megijedtem,és vártam,hogy mi baja van.Elkezdte mesélni,hogy mi történt,de mikor a végére ért,én úgy-ahogy lenyugodtam.
-Hozzak valamit inni?-hallottam meg a konyhából Phil hangját,aki még mindig nálunk volt.A többiek már elmentek,mert sietniük kellett valahova.
-Én megmondtam.-jelentettem ki a legnagyob lelki nyugalommal.-Phil,ha nem baj,én szomjas vagyok!
-Persze,hogy nem!-mosolygott a dobos,majd a kezembe nyomott egy dobozos kólát.-Kivel beszélgetsz?
-Ő a barátnőm,Amber.Amber,ő Phil.Phil Rudd.
-Aztaaa!Az AC/DC dobosa???-meresztette ki a szemét.-Csókolom!
-Tegezd.
-Akkor szia!-vigyorgott.
-Én nem is zavarok.-állt fel Phil.Egyáltalán nem gondoltam volna,hogy ilyen jó fejek.Mert hát ugye azok,ezt senki nem tudja tagadni.
-Na szóval,nem merek vele szakítani...-folytatta.-Félek,hogy megint megverne,és már így is fáj mindenem...
-Akkor nem fog megverni.Engem sem vert meg,amikor szakítottam vele.Csak megvonja a vállát,felrúgja az egyik széket,talán kettétöri az asztalt,és becsapja maga után az ajtót...
-Köszi.-adott egy virtuális puszit.-De megyek is.Azt hiszem megjött az a nyomorék.De most ne tűnj el!
-Reni bababuliján találkozni fogunk.Meg vagy hívva.
-Terhes?!
-Andy-től.Egyébként nemsokára fog megszületni.De menj.Szia!
-Szia!
~
Jó pár órának tűnt,mire megérkeztünk,pedig csak 5-6 perc volt.
Angus kinyitotta az ajtót én pedig megrohamoztam a kanapét,és elővettem a laptopom.Bekapcsoltam,de mivel elég lassú,még egy jó fél óráig (én legalábbis annyinak éreztem) szarakodott.Mikor végre betöltött minden,bejelentkeztem Skype-ra és már hívtam is a barátnőmet.Ő pedig egyből felvette.
Kisírt,karikás és lila szemei láttán még jobban megijedtem,és vártam,hogy mi baja van.Elkezdte mesélni,hogy mi történt,de mikor a végére ért,én úgy-ahogy lenyugodtam.
-Hozzak valamit inni?-hallottam meg a konyhából Phil hangját,aki még mindig nálunk volt.A többiek már elmentek,mert sietniük kellett valahova.
-Én megmondtam.-jelentettem ki a legnagyob lelki nyugalommal.-Phil,ha nem baj,én szomjas vagyok!
-Persze,hogy nem!-mosolygott a dobos,majd a kezembe nyomott egy dobozos kólát.-Kivel beszélgetsz?
-Ő a barátnőm,Amber.Amber,ő Phil.Phil Rudd.
-Aztaaa!Az AC/DC dobosa???-meresztette ki a szemét.-Csókolom!
-Tegezd.
-Akkor szia!-vigyorgott.
-Én nem is zavarok.-állt fel Phil.Egyáltalán nem gondoltam volna,hogy ilyen jó fejek.Mert hát ugye azok,ezt senki nem tudja tagadni.
-Na szóval,nem merek vele szakítani...-folytatta.-Félek,hogy megint megverne,és már így is fáj mindenem...
-Akkor nem fog megverni.Engem sem vert meg,amikor szakítottam vele.Csak megvonja a vállát,felrúgja az egyik széket,talán kettétöri az asztalt,és becsapja maga után az ajtót...
-Köszi.-adott egy virtuális puszit.-De megyek is.Azt hiszem megjött az a nyomorék.De most ne tűnj el!
-Reni bababuliján találkozni fogunk.Meg vagy hívva.
-Terhes?!
-Andy-től.Egyébként nemsokára fog megszületni.De menj.Szia!
-Szia!
2014. január 22., szerda
~ 2.évad ~ 19. ~ Repülőn ~
Sziasztok! :D Itt is van az új rész.Ja és tudjátok kinek van ma a szülinapja?Ja és minek?Na akkor a másodikkal (és az ismertebbel kezdem).Kölcsey ezen a napon fejezte be a Himnuszt.Gratulálunk neki,jó lett. :D
A második...(A Guns N' Roses-osok előnyben!!) Ma 48 éves (ha jól számoltam) Steven Adler szülinapja.A Guns N' Roses dobosa.Igaz,sosem fogja olvasni,de innen is BOLDOG SZÜLINAPOT STEVEN! :D
Na jó olvasást!Remélem tetszeni fog...
A kezem még mindig gipszben volt,bár nem nagyon törödtem vele.Ugyanazt csináltam vele mint eddig.
-Nicole...nyugi!-nyugtatgatott David.-Nem lesz semmi bajuk,fogsz velük még találkozni!Ha nagyon nem bírod,akkor előbb is hazajövünk!
-Ki fogom bírni.-mosolyogtam rá,és letöröltem a könnyeimet.A vállára hajtottam a fejem,és felsóhajtottam.-Nehéz lesz,de kibírom.-suttogtam,és becsuktam a szemem.
Bár aludni nem tudtam,a gondolataim úgy keringtek a fejemben,hogy az már fájt.
Billie-re és Adie-re gondoltam,akik a legjobban fognak hiányozni,Joey-ról és Jake-ről nem is beszélve.Azért a többieket sem hagyom ki,mert...például Tré ott volt,mikor nekimentem az asztalnak,Mike meg egyszerűen...ő Mike.Britt-et pedig mindig is nagyon kedveltem,mivel jó a humora,és az ember sosem unatkozik mellette.És persze nagyon jó tanácsokat is ad,ha az kell.Brix és Ryan pedig olyan,mintha a saját gyerekeim lennének,nagyon a szívemhez nőttek...A két Jason és Jeff,pedig ugyan olyanok,mint Tré.Hülyék,de nagyon szeretni valóak.
Hirtelen kipattant a szemem,de magam sem tudom,hogy miért.Körülöttem már sötét volt,szóval valószínűleg aludtam is.David mosolyogva aludt,én pedig mivel nem tudtam magammal mit kezdeni,előkotortam a telefonomat és a fülesemet,majd elkezdtem zenét hallgatni.
Először a Green Day Oh Love című száma kezdődött el,majd szép sorban váltakoztak a zenék.Volt GD és AC/DC,FOB és Billy Talent,MCR és Avril Lavigne...
Elővettem a laptopomat is és bekapcsoltam.Türelmetlenül kopogtattam az ujjaimmal,és vártam,hogy végre betöltsenek rajta a cuccok.
Egyből Skype-ra mentem,és nem is tévedtem nagyot.Voltak fenn jó páran.Reni, Billie, Pete, Ákos, Tré, Mike és Joey.
Pete-tel kezdtem a beszélgetést,majd szép lassan (fél perc múlva) Billie és Reni is csatlakozott.
-Sziasztok.-mosolyodtam el.-Tudjátok,hogy már most hiányoztok?
-Miért?-kérdezte Reni.-Hol vagy?
-Éppen a repülőn.Megyek Ausztráliába.Angus Young-hoz...
-Te hülye vagy?!És most BJ-ékért sírsz?!Úgyis visszajössz egy hónap múlva,ha lesz a parti mert nélküled nem tartom meg!Ákos is ott lesz!Cool lesz!
-Csendesebben...-intettem le.-Itt éjszaka van.
-Ki az az Ákos?-pislogott mellettem David.
-Egy haver,akivel már régen találkoztam.-mondtam.
-Értem.-csukta be újra a szemét,és már aludt is.
-Aha,persze.-bólogatott perverzen BJ,és Pete is.-Na ki az?
-Mondom egy haver!De már egy jó 5 éve nem találkoztunk,és nem is beszéltünk,egyáltalán.Azt sem tudom mi van vele.
-Én tudom.-jelentkezett Reni.-De majd úgyis meglátod.
-Kösz.-ingattam a fejem.
-Nyugi.Jó lesz Angus-sal.Röhej az egész ember,nem fogsz unatkozni.De nekem mennem kell,szia.-köszönt el Pete,és már ki is lépett.
-Én is megyek.-mondta BJ.-Sziasztok.
-Hali.-köszöntünk el tőle.
-Na mond.-húztam fel a szemöldököm.-Mi van vele?Esetleg nem bejutott az X-Factorba?
-Nem.-mondta,túl meggyőzően.Akkor fogalmam sincs,hogy ki küldte azt az SMS-t.Ő volt az egyetlen tippem,de akkor nem talált.
-De tanul,nem biztos,hogy el tud jönni.-gondolkoztam el.
-Már beszéltem vele,azt mondta jönni fog.Hozza a barátnőjét is.Te még úgysem ismered.-felelte.
-De ugye tudod,hogy David is jön?-kérdeztem.
-Persze.Lesz banda is,a nagyszülei elviszik majd a kicsit,és utána kezdődik a buli.Az FOB,a Green Day,a magyar zenekar,te,David,Ákos,a barátnője,én,meg még pár ismerősöm.-sorolta.-Az úgy jó?
-Nekem igen.Ha neked is akkor jó...-jegyeztem meg.
-Nekem jó.De én is megyek.Szia.
-Szia.-mondtam,és még gyorsan felmentem a netre.Megnéztem a facebook-omat,és az Instagram-ot is.Meg a Twitter-t,és az Ask.fm-emet is.
Semmi érdekes nem volt rajta,csak pár ember osztott meg hülyeségeket,és kért videóválaszokat a GD-sekkel.Arra csak annyit válaszoltam,hogy egy ideig nem is velük leszek,szóval ne kérjenek ilyeneket.
Meg volt egy ilyen is: "Nekem nem vagy szimpatikus.Szerintem egy ribanc vagy,nem tudom miért tetszettél Patrick-nek.Örülök,hogy szakítottatok,nem érdemelted meg őt."
Erre csak ennyit írtam: "Legalább vállald fel magad.Ha leszólsz ne névtelenben,mert a neveddel már félsz?!Inkább kussolj el.Senkit nem érdekelsz.Elhiszed?De most sírok...Nagyon jól leoltottál.Olyan rosszul érzem magam most... :'( Ha ezt meg elhiszed hülye vagy.Patrick nem érdemli meg,hogy ilyen rajongója legyen.Kuss."
Vigyorogva csuktam le a laptopomat,és már aludtam is.
A második...(A Guns N' Roses-osok előnyben!!) Ma 48 éves (ha jól számoltam) Steven Adler szülinapja.A Guns N' Roses dobosa.Igaz,sosem fogja olvasni,de innen is BOLDOG SZÜLINAPOT STEVEN! :D
Na jó olvasást!Remélem tetszeni fog...
By: BJ72
***
Nem bírtam abbahagyni a bőgést,mert már most hiányzott az egész.A Green Day,az Emily's Army,a Fall Out Boy,és persze a kórház is.A kezem még mindig gipszben volt,bár nem nagyon törödtem vele.Ugyanazt csináltam vele mint eddig.
-Nicole...nyugi!-nyugtatgatott David.-Nem lesz semmi bajuk,fogsz velük még találkozni!Ha nagyon nem bírod,akkor előbb is hazajövünk!
-Ki fogom bírni.-mosolyogtam rá,és letöröltem a könnyeimet.A vállára hajtottam a fejem,és felsóhajtottam.-Nehéz lesz,de kibírom.-suttogtam,és becsuktam a szemem.
Bár aludni nem tudtam,a gondolataim úgy keringtek a fejemben,hogy az már fájt.
Billie-re és Adie-re gondoltam,akik a legjobban fognak hiányozni,Joey-ról és Jake-ről nem is beszélve.Azért a többieket sem hagyom ki,mert...például Tré ott volt,mikor nekimentem az asztalnak,Mike meg egyszerűen...ő Mike.Britt-et pedig mindig is nagyon kedveltem,mivel jó a humora,és az ember sosem unatkozik mellette.És persze nagyon jó tanácsokat is ad,ha az kell.Brix és Ryan pedig olyan,mintha a saját gyerekeim lennének,nagyon a szívemhez nőttek...A két Jason és Jeff,pedig ugyan olyanok,mint Tré.Hülyék,de nagyon szeretni valóak.
Hirtelen kipattant a szemem,de magam sem tudom,hogy miért.Körülöttem már sötét volt,szóval valószínűleg aludtam is.David mosolyogva aludt,én pedig mivel nem tudtam magammal mit kezdeni,előkotortam a telefonomat és a fülesemet,majd elkezdtem zenét hallgatni.
Először a Green Day Oh Love című száma kezdődött el,majd szép sorban váltakoztak a zenék.Volt GD és AC/DC,FOB és Billy Talent,MCR és Avril Lavigne...
Elővettem a laptopomat is és bekapcsoltam.Türelmetlenül kopogtattam az ujjaimmal,és vártam,hogy végre betöltsenek rajta a cuccok.
Egyből Skype-ra mentem,és nem is tévedtem nagyot.Voltak fenn jó páran.Reni, Billie, Pete, Ákos, Tré, Mike és Joey.
Pete-tel kezdtem a beszélgetést,majd szép lassan (fél perc múlva) Billie és Reni is csatlakozott.
-Sziasztok.-mosolyodtam el.-Tudjátok,hogy már most hiányoztok?
-Miért?-kérdezte Reni.-Hol vagy?
-Éppen a repülőn.Megyek Ausztráliába.Angus Young-hoz...
-Te hülye vagy?!És most BJ-ékért sírsz?!Úgyis visszajössz egy hónap múlva,ha lesz a parti mert nélküled nem tartom meg!Ákos is ott lesz!Cool lesz!
-Csendesebben...-intettem le.-Itt éjszaka van.
-Ki az az Ákos?-pislogott mellettem David.
-Egy haver,akivel már régen találkoztam.-mondtam.
-Értem.-csukta be újra a szemét,és már aludt is.
-Aha,persze.-bólogatott perverzen BJ,és Pete is.-Na ki az?
-Mondom egy haver!De már egy jó 5 éve nem találkoztunk,és nem is beszéltünk,egyáltalán.Azt sem tudom mi van vele.
-Én tudom.-jelentkezett Reni.-De majd úgyis meglátod.
-Kösz.-ingattam a fejem.
-Nyugi.Jó lesz Angus-sal.Röhej az egész ember,nem fogsz unatkozni.De nekem mennem kell,szia.-köszönt el Pete,és már ki is lépett.
-Én is megyek.-mondta BJ.-Sziasztok.
-Hali.-köszöntünk el tőle.
-Na mond.-húztam fel a szemöldököm.-Mi van vele?Esetleg nem bejutott az X-Factorba?
-Nem.-mondta,túl meggyőzően.Akkor fogalmam sincs,hogy ki küldte azt az SMS-t.Ő volt az egyetlen tippem,de akkor nem talált.
-De tanul,nem biztos,hogy el tud jönni.-gondolkoztam el.
-Már beszéltem vele,azt mondta jönni fog.Hozza a barátnőjét is.Te még úgysem ismered.-felelte.
-De ugye tudod,hogy David is jön?-kérdeztem.
-Persze.Lesz banda is,a nagyszülei elviszik majd a kicsit,és utána kezdődik a buli.Az FOB,a Green Day,a magyar zenekar,te,David,Ákos,a barátnője,én,meg még pár ismerősöm.-sorolta.-Az úgy jó?
-Nekem igen.Ha neked is akkor jó...-jegyeztem meg.
-Nekem jó.De én is megyek.Szia.
-Szia.-mondtam,és még gyorsan felmentem a netre.Megnéztem a facebook-omat,és az Instagram-ot is.Meg a Twitter-t,és az Ask.fm-emet is.
Semmi érdekes nem volt rajta,csak pár ember osztott meg hülyeségeket,és kért videóválaszokat a GD-sekkel.Arra csak annyit válaszoltam,hogy egy ideig nem is velük leszek,szóval ne kérjenek ilyeneket.
Meg volt egy ilyen is: "Nekem nem vagy szimpatikus.Szerintem egy ribanc vagy,nem tudom miért tetszettél Patrick-nek.Örülök,hogy szakítottatok,nem érdemelted meg őt."
Erre csak ennyit írtam: "Legalább vállald fel magad.Ha leszólsz ne névtelenben,mert a neveddel már félsz?!Inkább kussolj el.Senkit nem érdekelsz.Elhiszed?De most sírok...Nagyon jól leoltottál.Olyan rosszul érzem magam most... :'( Ha ezt meg elhiszed hülye vagy.Patrick nem érdemli meg,hogy ilyen rajongója legyen.Kuss."
Vigyorogva csuktam le a laptopomat,és már aludtam is.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)