~ 2.évad ~ 22. ~ Adam Andrew Hurley ~

Ma két részt hoztam,ennek az az oka,hogy Tré Cool megihletett...Na jó nem,csak miatta vagyis miattuk mivel TRÉ COOL ELJEGYEZTE SARA ROSE-T!Nagyon örülök nekik,mivel nagyon jó páros...Gratulálok nekik innen is,bár kétlem,hogy olvasni fogják valaha is,de...Nagyon-nagyon örülök nekik. <3

Jó,ennyi izé elég volt,de...nem bírom,fél óráig ugráltam örömömben.Mindegy.Jó olvasást,remélem tetszeni fog a rész! :)

Még egyszer GRATULÁLOK TRÉ ÉS SARA!

By: BJ72

Ébredés után egyből futottam a fürdőbe,hogy rendbe szedjem magam.Amint végeztem siettem ki a többiekhez,mivel már éhes voltam.
-Jó reggelt.-mentem be a konyhába,ahol Angus és Ellen már vártak.
-Neked is.-köszöntek egyszerre.
-Jól aludtál?-tett le elém Ellen egy tányér pirítóst.
-Igen...-bólintottam.
-Valaki küldött egy gyerekről egy képet.-adta a kezembe a telefonomat Angus.-Valamilyen Pete.Szabad tudnom ki az?
-Egy barátom.-nevettem.-Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen udvarias vagy.Meg a többiekről sem.Mindig azt hittem,hogy röhögtök mindenen,és nem érdekel titeket semmi.
-Azóta már felnőttünk.-vigyorgott a gitáros.-Régen tényleg ilyenek voltunk,de már feleségem is van.-ölelte át Ellen vállát.
Elvettem tőle a mobilomat,és megnéztem a képet.Nagyon cuki gyerek volt!A szeme az apjáé,az arca pedig Renire hajazott...
Egyből felhívtam Andy-t,hogy milyen apának lenni,meg kíváncsi is voltam,mit fog reagálni,arra,hogy tegnap született meg a fia...
-Szia Nicole!-köszönt boldogan.-Miért hívsz?
-Szia Andy!Van a közelben laptop,vagy valami ilyesmi?
-Persze,miért?
-Skype?-vetettem fel az ötletet,amibe bele is ment.Letettem a telefonomat,és már mentem is el a laptopomért.
Amint bekapcsolt az első dolgom az volt,hogy megnéztem az időt,majd elérhetővé tettem magam Skype-n,hogy tudjunk beszélni.
-Sziasztok!-fogadtam el a videohívást.Enyhén meglepődtem,hogy a kórházban ülnek,bár mondjuk nem is hülyeség,hogy ott vannak...
-Szia.-köszöntek egyszerre.
-Miért is hívtál?-kérdezte vigyorogva Andy.
-Csak azért,hogy megkérdezzem milyen apának lenni.Mert ugye már az vagy.
-Hát...annyira még nem tapasztaltam,de jó.-mosolygott.-Bár mondjuk egy ideig biztos nem lesz nyugis estém,mert felkelt,pelenkázni kell meg ilyenek.De nagyon aranyos!
-Tudom,Pete küldött róla át képet.Mi a neve?
-Adam Andrew Hurley.Most éppen Reninél van,de...
-Beszélhetek vele?
-Persze.-emelte fel a gépet,és elindult valahova.-Reni!-hallottam meg,hogy Andy suttog.-Itt van Nicole.Beszélsz vele?
-Igen!-válaszolt az unokatesóm.-Szia Nicole.-mondta halkan.
-Szia.-halkítottam le a hangom én is.-Adam?
-Alszik.De itt van.-fogta a kezébe a kisfiút.
-De édes!-pillantottam rá.-A kis Adam.Mikor lesz a buli?
-Hát...nemsokára hazaengednek.Vagyis holnap,és majd egy hét múlva...azaz...29-én.
Hát akkor 29-ére hazamegyünk Magyarországra.Már annyira várom,mert sok régi ismerősöm is ott lesz.Mondjuk azt nem tudom,hogy kik,de ott lesznek.Szóval...na igen.
-Kik lesznek ott?
-Hát ott leszel ugye te,a Fall Out Boy,a Green Day,ha szeretnéd,de akkor szólj nekik,David,Ákos és a barátnője,anyáék,lesznek sztárfellépők is,bár már két banda is jön,de azon kívül még jönnek magyarok is.Már le vannak beszélve.Meg még lesznek páran,akiket nem ismersz.
-Értem.-mosolyodtam el.
-Mi van itt?-ült mellém David.
-Reni.És Adam.
-Sziasztok.-integetett David,és figyelte,hogyan beszélünk.És figyelte a kisfiút.
Egy ideig még beszéltünk,amikor valaki szó szerint ráfeküdt a csengőre.Angus ment ajtót nyitni,ami előtt Malcolm állt.
-Mennem kell Reni.-mondtam.-Szia.
-Szia.-köszönt el,és kinyomtuk az ablakot.
-Hali Malcolm.-adtam neki két puszit.
-Sziasztok.-köszönt körbe majd leült a kanapéra.-30.-án lesz egy koncertünk,és Brian mondta,hogy szóljak be,mert ő nem ér rá.Szóval akkor majd össze kell állítani egy számlistát,meg egyszer el kell próbálni mindent.
-Mikor?-kérdeztem szomorúan.
-30.-án.Miért?
-Mert 29.-ére el kell mennem Magyarországra az unokatesóm bababulijára...

~ 2.évad ~ 21. ~ A szobornál ~

Kinyomtam az ablakot,és kikapcsoltam a gépem.Felálltam a kanapéról,és kimentem a többiekhez a konyhába.
-Na?-nézett rám David.
-Csak megint igazam volt.-nyomtam egy puszit az arcára.-Mehetünk várost nézni?Úúúú nagyon kíváncsi vagyok!Annyira várom már!-ugráltam.
-Mint egy ötéves...-jegyezte meg Phil fejcsóválva.
-Ugye?-kérdezett vissza David.
-Aha.-bólogatott az éppen konyhába érkező gitáros.-Na de nemsokára hazaér Ellen is,és mondta,hogy várjam meg.
-Akkor mi megyünk is.-húztam fel David-et.-Ugye?Úúúú olyan nagyon jó lesz!Úgy várom!Először menjünk a szoborhoz!Lécci,először a szoborhoz menjünk!-rángattam a kezét.
-Menjünk.-röhögött fel.
Felvettük a kabátunkat és a cipőnket,és kisiettünk az ajtón.
-Mikor érünk már oda?-löktem meg.
-Nemsokára.Nyugi.
Csendben sétáltunk tovább,semelyikünknek nem jutott eszébe beszélni.Egyedül én ugráltam folyamatosan,viszont akkor sem szólaltam meg.
Fél órája mehettünk már,mikor újra felhívtam magamra a drága figyelmét.
-Hé,David,itt egyszer már voltunk.
-Dehogy!-ellenkezett.

~

Már vagy 2 órája mentünk szüntelenül,én pedig kezdtem fáradni.Nem is kicsit.

-David!Már vagy tízszer elmentünk ez mellett a bolt mellett!

-Nem tévedtünk el!

Még egy fél órát bolyongtunk,amikor David elengedte a kezem.

-Eltévedtünk...-röhögött fel kínosan,és leült egy padra.

-Na nem mondod!-tettem csípőre a kezem.-Már 2 órával ezelőtt is mondtam,hogy eltévedtünk,de te azt mondtad,hogy nem!Hideg van,fázom,és álmos vagyok!És még haza sem találunk!-hadartam.

-Jó,nyugi!

-Ne mondd nekem,hogy nyugi!Hogy tudnék megnyugodni?!Eltévedtünk!Érted?!És már kezdd sötétedni is!Soha nem fogjuk megtalálni az a kibaszott szobrot!

-Tudom,tudom.

-Ne tudd,inkább kérdezz meg valakit,hogy hol van.-duzzogtam

-Jól van na!-állt fel,mosolyogva,és odament egy öreg nénihez.

Nem hallottam,hogy mit beszélnek,csak annyit láttam,hogy a néni mutogat.David csak bólogatott,majd elköszönt,és visszajött hozzám.

-Na,csak egyenesen kell elmenni arra.-mutatott egy fák között lévő sötét útra.

-De az ijesztő...-borzongtam meg.-Tuti,hogy csak arra lehet menni?

-Nem,de innen csak arra.Onnan már gyorsan visszaérünk a házhoz,csak az az út hosszú picit...-mondta.

-Mennyire?-kérdeztem.

-Hát...2 kilométer.

-Ne...-nyöszörögtem.-Nem akaroom!

-Muszáj,ha meg akarod nézni a szobrot.

-Akkor menjünk.-adtam be a derekam.-De gyorsan!

-Oké.-bólintott,és maga után húzott.

~

Amint átértünk az úton,a telefonom rögtön megcsörrent.Meg se néztem,hogy ki az,csak felvettem a telefont.

-Szia!-szólt bele Andy,eléggé ideges hangon.-Baj van,de nagyon nagy...

-Szia Andy,mi a baj?-kérdeztem bele vidáman.-Képzeld itt vagyok a Bon Scott szobornál!-csevegtem,és odafutottam a szoborhoz.

-Reninél beindult a szülés...-motyogta Andy,mire lehervadt a mosoly az arcomról.

-Hogy?Mi?

-Jól hallottad.-vette át a telefont Pete.-Andy nagyon ideges,és most megyünk a reptérre.Repülünk Magyarba,és onnan pedig egyből húzunk a kórházba.Nagyon szarul van Andy,nem tudja mit csináljon.

-Nyugtassátok meg,jó?

-Aha.De mennünk kell becsekkolni.Mikor leszállunk hívlak,és küldök képet a kicsiről.

-Várom.-mosolyodtam el.-Szia.

-Szia.
-Na?-ölelte át a derekam David.
-Reninél megindult a szülés.A srácok már úton vannak.Szóval nemsokára lesz a buli,és én zúzok Renihez.Te maradhatsz,ha akarsz.
-Nem.Nem hagyom,hogy egyedül repülj,a végén még valaki beléd kötne.Tudom,hogy meg tudod védeni magad,de inkább ne verekedj senkivel.
-Oké...-simítottam meg a karját,majd közelebb mentem Bon Scott szobrához,és végighúztam rajta a kezem.-Bárcsak élne még...-motyogtam,és lehajtottam a fejem.
Egy könnycsepp folyt le az arcomon,és visszanéztem Bon Scott arcára.A szoborarcára.Nem tudtam elhinni,hogy nincs köztünk,pedig már jó ideje tudom,hogy meghalt.
-Akkor a temetős ötlet elvetve.-simogatta a hajam David.
-Mi?-kérdeztem feldobódva.-Megnézzük Bon Scott sírját?
-Ezek szerint igen.-röhögött fel.-Na gyere.Nem akarsz fotózkodni a szoborral? -De!Tessék.-nyomtam a kezébe a mobilom. -Kész.-mondta,majd húzni kezdett. Futva indultam el a már látszódó temető felé,ahol Bon Scott sírja áll.Szóval az első napon a városnézés Bon-ból állt. ~ -A házát nem lehet véletlenül megnézni?-érdeklődtem,de David megrázta a fejét. -A cuccok a bandatagoknál vannak,a ház pedig el lett adva.De mehetünk arra,ha akarod. -Jó! ~ Fáradtan estünk be a házba,és miután megismertem Angus feleségét,futottam a fürdőbe. Utána pedig be az ágyba,és kezdődhet,a jól megérdemelt alvás...

~ 2.évad ~ 20. ~ El...el...Angus Young! ~

Sziasztok!Itt is van az új rész.És 2000 látogató! :O Köszönöm!Nagyon-nagyon! :)Jó olvasást! :D

By: BJ72

***

David lökdöste a vállam,nekem pedig rögtön kipattant a szemem.
-Megérkeztünk?
-Tíz perc van leszállásig.-vigyorgott a képembe.-Angus már vár minket,nem is kicsit.Lehet,hogy koncerttel köszönt.
-Mi?!-kérdeztem vissza.-Koncert?Nekünk?Az AC/DC-től?
-Angus-ból bármi kitelik...-mondta sejtelmesen.
-Annyira várom már!-tapsikoltam.
-Tudom.-adott egy puszit az arcomra.

~

A gép szép lassan leszállt,én meg boldogan ugráltam le a szilárd talajra.Azért boldogan,mert ugye Angus Young,és,hogy elmúlik a hányingerem.Nem szeretek repülni.

-Olyan vagy,mint egy ötéves.-ölelte át a derekamat David.

-Megeshet...-adtam egy puszit a szájára.
Összeszedtük a cuccokat,és elindultunk kifelé a reptérről.Úgy volt megbeszélve,hogy nem a legnagyobb tömegben találkozunk,hanem egy kicsit távolabb kell mennünk.Ugrálgatva mentem a megbeszélt helyre (David már elmondta,hogy hova megyünk),és mikor odaértem olyan nagy vigyorra húztam a szám,hogy az már nekem fájt.
Amikor meglátták,hogy David befordul a sarkon,rázendítettek a Highway to Hell-re,amit persze végigénekeltem.Nem lehetett kihagyni,na!
Mikor vége lett a számnak,odajöttek hozzánk,bár rólam nem tudták,hogy ki vagyok,ezért picit feszengve álltam meg David mellett.
-Szia...sztok.-köszönt Angus és végigmért.Elmosolyodott és kezet nyújtott.-Angus Young vagyok,tegezz nyugodtan...
-Nicole Johnson.-ráztam meg a kezét.
A többiek is szép sorban bemutatkoztam,én pedig kezdtem feloldódni közöttük.Nem voltak ellenségesek,inkább nagyon szimpatikusak.Mindegyiküket megkedveltem,és szerintem ők is engem,annak ellenére,hogy mondták,hogy nem csajra számítottak.De láttak az újságban,és végül is tök jó arcnak tűnök...
-Cuccoljunk haza,aztán még elmehetünk valahova akár.-vetette fel az ötletet David.Benne voltam,mert a vállam már majd' leszakadt,és gondoltam,hogy Angus-éknak sem ártana elrakni valahova a hangszereket.

~

Gyalog mentünk Angus házához,egyedül a dobot vitték kocsival,mivel ugye azt nehéz lenne cipelni...

Sokat beszélgettünk mindenféléről,a banda pedig már az út közben nagyon közel került a szívemhez...Szó esett többek között a zenéről,ugye akkor nekem a régi életemről,az újról, arról, hogy hogyan változtam meg ennyire és...és megcsörrent a telefonom.

-Szia.-szóltam bele a telefonba.

-Szia.-hallottam meg Amber sírós hangját.-Gyere fel Skype-ra!Kérlek!

-Öhm...-kezdtem.-Mikor is érkezünk meg?-néztem a többiekre.

-10 perc.-felelte Brian.

-Köszi.-mondtam.-Negyed óra és felmegyek,mert most éppen Ausztráliában vagyok,és nem tudok géphez menni,mert éppen most megyünk Angus-hoz.

-Oké...Akkor negyed óra. Leraktam a telefont,és most már picit gyorsabban szedtem a lábaimat. Csomó ideje nem beszéltünk,és egyszer csak felhív,hogy menjek fel Skype-ra,mert nagyon fontos.És sírt is,szóval elég nagy baj lehet.

 ~ 

Jó pár órának tűnt,mire megérkeztünk,pedig csak 5-6 perc volt. Angus kinyitotta az ajtót én pedig megrohamoztam a kanapét,és elővettem a laptopom.Bekapcsoltam,de mivel elég lassú,még egy jó fél óráig (én legalábbis annyinak éreztem) szarakodott.
Mikor végre betöltött minden,bejelentkeztem Skype-ra és már hívtam is a barátnőmet.Ő pedig egyből felvette.
Kisírt,karikás és lila szemei láttán még jobban megijedtem,és vártam,hogy mi baja van.Elkezdte mesélni,hogy mi történt,de mikor a végére ért,én úgy-ahogy lenyugodtam.
-Hozzak valamit inni?-hallottam meg a konyhából Phil hangját,aki még mindig nálunk volt.A többiek már elmentek,mert sietniük kellett valahova.
-Én megmondtam.-jelentettem ki a legnagyob lelki nyugalommal.-Phil,ha nem baj,én szomjas vagyok!
-Persze,hogy nem!-mosolygott a dobos,majd a kezembe nyomott egy dobozos kólát.-Kivel beszélgetsz?
-Ő a barátnőm,Amber.Amber,ő Phil.Phil Rudd.
-Aztaaa!Az AC/DC dobosa???-meresztette ki a szemét.-Csókolom!
-Tegezd.
-Akkor szia!-vigyorgott.
-Én nem is zavarok.-állt fel Phil.Egyáltalán nem gondoltam volna,hogy ilyen jó fejek.Mert hát ugye azok,ezt senki nem tudja tagadni.
-Na szóval,nem merek vele szakítani...-folytatta.-Félek,hogy megint megverne,és már így is fáj mindenem...
-Akkor nem fog megverni.Engem sem vert meg,amikor szakítottam vele.Csak megvonja a vállát,felrúgja az egyik széket,talán kettétöri az asztalt,és becsapja maga után az ajtót...
-Köszi.-adott egy virtuális puszit.-De megyek is.Azt hiszem megjött az a nyomorék.De most ne tűnj el!
-Reni bababuliján találkozni fogunk.Meg vagy hívva.
-Terhes?!
-Andy-től.Egyébként nemsokára fog megszületni.De menj.Szia!
-Szia!

~ 2.évad ~ 19. ~ Repülőn ~

Sziasztok! :D Itt is van az új rész.Ja és tudjátok kinek van ma a szülinapja?Ja és minek?Na akkor a másodikkal (és az ismertebbel kezdem).Kölcsey ezen a napon fejezte be a Himnuszt.Gratulálunk neki,jó lett. :D
A második...(A Guns N' Roses-osok előnyben!!) Ma 48 éves (ha jól számoltam) Steven Adler szülinapja.A Guns N' Roses dobosa.Igaz,sosem fogja olvasni,de innen is BOLDOG SZÜLINAPOT STEVEN! :D 
Na jó olvasást!Remélem tetszeni fog... 

By: BJ72

***

Nem bírtam abbahagyni a bőgést,mert már most hiányzott az egész.A Green Day,az Emily's Army,a Fall Out Boy,és persze a kórház is.
A kezem még mindig gipszben volt,bár nem nagyon törödtem vele.Ugyanazt csináltam vele mint eddig.
-Nicole...nyugi!-nyugtatgatott David.-Nem lesz semmi bajuk,fogsz velük még találkozni!Ha nagyon nem bírod,akkor előbb is hazajövünk!
-Ki fogom bírni.-mosolyogtam rá,és letöröltem a könnyeimet.A vállára hajtottam a fejem,és felsóhajtottam.-Nehéz lesz,de kibírom.-suttogtam,és becsuktam a szemem.
Bár aludni nem tudtam,a gondolataim úgy keringtek a fejemben,hogy az már fájt.
Billie-re és Adie-re gondoltam,akik a legjobban fognak hiányozni,Joey-ról és Jake-ről nem is beszélve.Azért a többieket sem hagyom ki,mert...például Tré ott volt,mikor nekimentem az asztalnak,Mike meg egyszerűen...ő Mike.Britt-et pedig mindig is nagyon kedveltem,mivel jó a humora,és az ember sosem unatkozik mellette.És persze nagyon jó tanácsokat is ad,ha az kell.Brix és Ryan pedig olyan,mintha a saját gyerekeim lennének,nagyon a szívemhez nőttek...A két Jason és Jeff,pedig ugyan olyanok,mint Tré.Hülyék,de nagyon szeretni valóak.
Hirtelen kipattant a szemem,de magam sem tudom,hogy miért.Körülöttem már sötét volt,szóval valószínűleg aludtam is.David mosolyogva aludt,én pedig mivel nem tudtam magammal mit kezdeni,előkotortam a telefonomat és a fülesemet,majd elkezdtem zenét hallgatni.
Először a Green Day Oh Love című száma kezdődött el,majd szép sorban váltakoztak a zenék.Volt GD és AC/DC,FOB és Billy Talent,MCR és Avril Lavigne...
Elővettem a laptopomat is és bekapcsoltam.Türelmetlenül kopogtattam az ujjaimmal,és vártam,hogy végre betöltsenek rajta a cuccok.
Egyből Skype-ra mentem,és nem is tévedtem nagyot.Voltak fenn jó páran.Reni, Billie, Pete, Ákos, Tré, Mike és Joey.
Pete-tel kezdtem a beszélgetést,majd szép lassan (fél perc múlva) Billie és Reni is csatlakozott.
-Sziasztok.-mosolyodtam el.-Tudjátok,hogy már most hiányoztok?
-Miért?-kérdezte Reni.-Hol vagy?
-Éppen a repülőn.Megyek Ausztráliába.Angus Young-hoz...
-Te hülye vagy?!És most BJ-ékért sírsz?!Úgyis visszajössz egy hónap múlva,ha lesz a parti mert nélküled nem tartom meg!Ákos is ott lesz!Cool lesz!
-Csendesebben...-intettem le.-Itt éjszaka van.
-Ki az az Ákos?-pislogott mellettem David.
-Egy haver,akivel már régen találkoztam.-mondtam.
-Értem.-csukta be újra a szemét,és már aludt is.
-Aha,persze.-bólogatott perverzen BJ,és Pete is.-Na ki az?
-Mondom egy haver!De már egy jó 5 éve nem találkoztunk,és nem is beszéltünk,egyáltalán.Azt sem tudom mi van vele.
-Én tudom.-jelentkezett Reni.-De majd úgyis meglátod.
-Kösz.-ingattam a fejem.
-Nyugi.Jó lesz Angus-sal.Röhej az egész ember,nem fogsz unatkozni.De nekem mennem kell,szia.-köszönt el Pete,és már ki is lépett.
-Én is megyek.-mondta BJ.-Sziasztok.
-Hali.-köszöntünk el tőle.
-Na mond.-húztam fel a szemöldököm.-Mi van vele?Esetleg nem bejutott az X-Factorba?
-Nem.-mondta,túl meggyőzően.Akkor fogalmam sincs,hogy ki küldte azt az SMS-t.Ő volt az egyetlen tippem,de akkor nem talált.
-De tanul,nem biztos,hogy el tud jönni.-gondolkoztam el.
-Már beszéltem vele,azt mondta jönni fog.Hozza a barátnőjét is.Te még úgysem ismered.-felelte.
-De ugye tudod,hogy David is jön?-kérdeztem.
-Persze.Lesz banda is,a nagyszülei elviszik majd a kicsit,és utána kezdődik a buli.Az FOB,a Green Day,a magyar zenekar,te,David,Ákos,a barátnője,én,meg még pár ismerősöm.-sorolta.-Az úgy jó?
-Nekem igen.Ha neked is akkor jó...-jegyeztem meg.
-Nekem jó.De én is megyek.Szia.
-Szia.-mondtam,és még gyorsan felmentem a netre.Megnéztem a facebook-omat,és az Instagram-ot is.Meg a Twitter-t,és az Ask.fm-emet is.
Semmi érdekes nem volt rajta,csak pár ember osztott meg hülyeségeket,és kért videóválaszokat a GD-sekkel.Arra csak annyit válaszoltam,hogy egy ideig nem is velük leszek,szóval ne kérjenek ilyeneket.
Meg volt egy ilyen is: "Nekem nem vagy szimpatikus.Szerintem egy ribanc vagy,nem tudom miért tetszettél Patrick-nek.Örülök,hogy szakítottatok,nem érdemelted meg őt."
Erre csak ennyit írtam: "Legalább vállald fel magad.Ha leszólsz ne névtelenben,mert a neveddel már félsz?!Inkább kussolj el.Senkit nem érdekelsz.Elhiszed?De most sírok...Nagyon jól leoltottál.Olyan rosszul érzem magam most... :'( Ha ezt meg elhiszed hülye vagy.Patrick nem érdemli meg,hogy ilyen rajongója legyen.Kuss."
Vigyorogva csuktam le a laptopomat,és már aludtam is.

~ 2.évad ~ 18. ~ Utazunk ~

Na itt is van az új rész,de mielőtt kiraktam volna,láttam egy számomra felháborító képet Facebook-on.Ugye mindenki ismeri a Ramones-t?Ha csak névről is.Na és akkor itt a kép...

 Engem nagyon felhúzott,hogy hogyan képes valaki így lemásolni egy régebbi,de kurva híres bandának a pólóját.Na tehát,előre is bocsi azoknak akik szeretik az 1D-t,és azért,hogy húzom az időt,de...Eláshatják magukat,azok akik kitalálták,hogy legyen ilyen pólójuk.Lehet,hogy nem is az 1D-sek ötlete volt,hanem másé,nekem mindenesetre az a bajom aki EZT a pólót kitalálta.A Ramones-től csórni,akinek nem mellesleg az egyik tagja magyar,és akik benne vannak a Rock'n'Roll Hall of Fame-ben...Pfff...
Bocsi,hogy húztam az időt...
Amúgy nektek mi a véleményetek erről?
Na mindegy,jó olvasást! :)

By: BJ72

***

Reggel David rángatott ki az ágyamból,mert,hogy is mondjam...kicsit belemerültem az alvásba.Kihúzott az ágyból,és nyakon öntött vízzel.Álmosan ránéztem,és belebokszoltam a vállába.
-Ezt most miért kellett?-pislogtam.
-Mert elkészülsz,és indulnunk is kell.-magyarázta.-Főleg,hogy még el is akarsz búcsúzni a többiektől,és az nem 10 perc...
-Te is elbúcsúzol tőlük...
-De én már hozzászoktam.Sokat utazgattam mostanában ide-oda.Most is ilyen helyzetben vagyok.Amikor először találkoztunk,akkor előző nap értem haza.Akkor éppen...Kanadában voltam.
-Értem.-húztam el a szám.-De még korán van...
-1 órakor?-nevetett fel.
-Annyi van?-néztem rá ijedten.-3-kor indul a gép?
-4-kor.Siess.-mondta,és kiment a szobából.Köszi a segítséget...
Gyorsan elmentem letusolni,felvettem egy fekete hosszú farmert,egy fekete inget,hozzá (piros) nyakkendővel, egy fekete Converse-t,és persze megfésülködtem.Ja meg fogat is mostam.Felkentem magamra az alapsminkemet,és lebattyogtam a többiekhez.Szerencsére vízállót...
Amilyen gyorsan csak tudtam megebédeltem,mert ugye az indulás előtt minél több időt szerettem volna Velük tölteni,mert nem sokáig fogom bírni a hülye BJ vagy Tré nélkül...
Letörten ültem le Joey mellé,aki természetesen észrevette,hogy van valami bajom.
-Na jó.-halkította le a tévét.-Mi a bajod?-fordult felém.
-Semmi.-mosolyodtam el szomorúan.
-Mindenki látja rajtad,hogy valami bajod van.Na ki vele.
-Csak annyi,hogy...ajj.Nem akarok elmenni.Vagyis igen,mert Angus Young,meg minden,de titeket...nem tudlak itt hagyni.Vagyis nagyon nehezen.
-Ott lesz veled David.
-Tudom...De ő nem olyan.Mint például te.Vagy Billie.Vagy Mike,vagy Tré,vagy Britt,vagy Adie.-soroltam.-Mindenki más,de David nem pótolja őket.Teljesen...
-Ott lesz Angus.-vigyorgott.-Mellette nem fogsz unatkozni...
-Igazad van.-vigyorodtam el,és megöleltem.-Köszönöm.
-Nincs mit.Természetes.-kuncogott,és felállt.
-Hova mész?
-Mire mentek,visszaérünk.Vagyis érek-titokzatoskodott.-Szia addig is.-nyomott egy puszit a homlokomra,és kiment.
-Szia.-szomorodtam el.

~

Joey nem ért vissza addigra,mire elindultunk,én pedig nagyon elszomorodtam emiatt.Billie szállított ki minket a reptérre,a többiek pedig jöttek velünk.Mármint Adie,és Jake.Jakob mostanában mondjuk nagyon eltűnt...Mármint keveset látom,mert egy csajjal,és a haverjaival tölti az idejét.Joey is sokszor megy el otthonról,de van olyan is,amikor 2-3 napig csak döglik a tévé előtt.
Csendben utaztunk egészen a reptérig,senki nem szólalt meg.Csak a zene szólt,de az jó hangosan. Kiszálltunk az autóból,és becsekkoltunk.Éppen készültünk könnyes búcsút venni a Armstrong családtól...de aztán megjött a meglepetés.Joey Armstong vezetésével.
Ott volt Cole, Max, Travis, Seb, Brittney, Mike, Brixton, Ryan, Tré, Jason, Jay, Jeff, Pete, Patrick, Andy, Joe és Meagan.
Tátott szájjal figyeltem,ahogy közelíteni kezdtek,de meg sem várva mire hozzám ér,Joey nyakába ugrottam.
-Köszönöm!-sikítottam,és elkezdett folyni a könny az arcomról.Sírtam.Örömömben sírtam. 
Mindenkit megöleltem,majd mivel mennünk kellett,váltottam pár szót mindenkivel,és lehajtott fejjel,szomorúan indultam meg a szerelmem után.
Amilyen gyorsan csak tudtunk,felszálltunk a gépre,és elfoglaltuk a helyünket.A fejemet az ablaknak döntöttem,és egy sóhaj kíséretében intettem Kaliforniának.Meg úgy mindenkinek.
A repülő emelkedni kezdett,én pedig,minél feljebb emelkedtünk,annál jobban sírtam.

~ 2.évad ~ 17. ~ Újra barátok ~

7 óra környékén gondoltuk úgy,hogy már el kéne indulni a koncertre,mert a VIP gyorsan megtelik.És ugye én az első sorba akarok állni...
-Nicole!-kiáltott fel David.Ő már fél órája lenn várt rám.-Gyere!
-Megyek már!-raktam le a fésűt,és lesiettem a lépcsőn.-Itt is vagyok.
-Vegyél cipőt,és indulhatunk is.-simított végig a karomon.
Amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam magamra a fekete Converse-met,és David mellé pattantam.Beszálltam a kocsiba,és indultunk is.
A koncert felénél elkezdett rezegni a telefon a zsebemben.Kihalásztam,de elég nehezen ment,mert minden oldalról löködtek,de David próbált védeni az eleséstől.Üzenetet kaptam,amiben csak ennyi állt: "Szia!Bejutottam az X-Factorba!"
Azt már nem láttam,hogy ki küldte,mert kiverték a kezemből a mobilomat,ami a földön landolt.Jópáran ráléptek,szóval nem hiszem,hogy megtudom,hogy ki írta.Mondjuk sejtem,de nem biztos.

~

A koncert végén a tömeg eloszlott,nekem pedig sikerült összeszednem a telefonomat.Persze,hogy kikapcsolt,hogy rohadna meg!
Megpróbáltam bekapcsolni,de teljesen elromlott,így nem mentem vele semmire.Majd megtudom,ha meglátom,hogy ki volt az...
Dühösen mentem be a srácok öltözőjébe,majd miután beengedtek,szép ívben dobtam a mobilomat a szemetesbe.De azért a memóriakártyát kiszedtem belőle. :)
-Sziasztok.-dobtam le magam a kanapéra.
-Sziasztok...-döbbentek le az FOB-sek.
-Hali.-ült le mellém David.-Nyugi...
-Elromlott a kibaszott telefonom,mert vagy százan ráléptek!Nincs meg egy telefonszám sem máshova leírva,szóval...
-Mi megadjuk.
-Reniét is.Légyszi!-kérleltem őket.-David lesz kedves és elmenti őket.Ugye?
-Hm?Aha.Persze.
-Köszi.-öleltem meg.-Akkor passzold.
-Ja!Oké.-röhögött fel.
Elvettem tőle,meg elkértem Patrick mobilját is (Pete mivel nagy kocka,nem adta volna oda,Andy meg Joe...nekik meg meg sem merem nézni),majd megkerestem a számomra ismerős embereket.
Felírtam a hülye telefonjába Pete-t,Andy-t,Joe-t ,Patrick-et és Renit is,és mivel a GD-sek száma nem hiányzott,őket békén hagytam.
-Be kell szereznem egy telefont.-jegyeztem meg,mikor végeztem.
-Várj...-kezdett el kotorászni Pete a táskája egyik zsebében-ez nekem már nem kell.Neked adom.-nyomott a kezembe egy IPhone-t.
-Köszi!-mondtam,és adtam neki egy puszit.-Meagan hol van?
-A buszban.Elég szarul volt,úgyhogy ott maradt.-felelte Andy.
-Meg tudom érteni,mivel vele jár...-bökött bele Pete hasába,majd elröhögte magát.
-Komolyan gondolod?-villantott meg egy pimasz mosolyt Pete.-Mert van egy meglepetésem...
-Nem,nem gondolom komolyan!-kezdett el futkározni Joe,Pete meg utána.
Patrick és Andy leültek hozzánk,és együtt röhögtünk a két agyhalotton.Egy idő után Patrick picit meglökött,hogy figyeljek rá.
-Beszélhetnénk?Négyszemközt?-kérdezte feszengve.Bólintottam,mire felállt és felhúzott engem is.-Gyere akkor.
-Hova mentek?-nézett ránk kérdőn David.Megértem,én is picit érdeklődve nézném azt a jelenetet,hogy David a volt csajával készül lelépni a társaságból.
-Megbeszéljük a dolgokat.-nyomtam egy puszit a kis féltékeny arcára,és követtem az énekest valami dühöngő féleségbe.
-Öhm...szóval...-jött zavarba-csak az szeretném mondani,hogy sajnálom,hogy olyan ellenséges voltam,de...nagyon zavart,hogy elmentél.
-Eleinte nagyon szarul voltam.-feleltem.-De kipihentem.De mikor jöttél azzal a csajjal,és olyanokat mondtál az újságnak,nagyon ideges lettem.Aztán meg azért voltam ideges,mert azt hittem David nem érez semmi többet a barátságnál.De aztán mégis...
-Nem azt mondtad,hogy nem fogunk többet látni?
-Régen volt.Egyébként is bele is haltam volna,ha nem látlak titeket többször...
-Tudom.-ölelt meg.-Szent a béke?
-Szent a béka.-mondtam,mire felnevetett.-Na menjünk vissza.
-Menjünk.-bólintott Patrick,és kihúzott a többiekhez.
Pete és Joe már a seggükön ültek,és éppen röhögtek valamin.Odamentünk hozzájuk,mire mindketten kérdőn néztek ránk.
-Ti meg hol voltatok?-vonta fel a szemöldökét a basszista.
-Megbeszéltük a dolgokat.
-Szent a béke?-tette fel a kérdést Joe.
-Az.-bólintottam,és leültem Pete mellé.A fejemet a vállára hajtottam,és álmosan pislogtam a többiek felé.-Menjünk...-ásítottam,David pedig elmosolyodott és felállt.
-Menjünk.-kezet fogott mindegyik fiúval,és a kezeibe kapott.
-Sziasztok.-intettem,és már el is aludtam...

~ 2.évad ~ 16. ~ Örülök!! ~

Na itt is van az új rész. :D Elfogytak a komik... :( na nem baj. :D Jó olvasást!!! :D

By: BJ72

***

-Hogy?An...Angus...Angus Young-hoz?-kérdeztem vissza ledöbbenve.Nem hittem el,amit mondott,mivel...Young az egyik kedvenc gitárosom.
-Igen.Angus Young-hoz.Mi olyan furcsa benne?-vigyorgott.
-Az AC/DC-s Angus Young-hoz?
-Igen.-mondta,én pedig megrohamoztam,és a nyakába ugrottam.
-Köszönöm!-visítottam.-Olyan boldog vagyok!
-Tudom,kicsim.Akkor menj fel pakolni,mert holnap indulunk.Angus már vár minket,kíváncsi arra,hogy kit viszek magammal.Nem árutam el neki semmit rólad.
-Juj,meglepetés leszek!-tapsikoltam.Na jó.Angus Young említésére,előtört a kislány énem.No comment.
Felszaladtam a szobámba,de David-et is magammal húztam.Nem tudtam,hog mit pakoljak.Ez megbocsátható...
-Milyen ruhákat vigyek?Milyen idő szokott lenni Ausztráliában?Angus Young jófej?Mikor ismerted meg?Nekem miért nem mondtad eddig?Nála fogunk lakni?El sem hiszem!És a banda többi tagjával is fogunk találkozni?Malcolm-mal, Brian-nel, Phil-lel és Cliff-fel is?Megnézzük Bon szobrát?
-Nicole...állj már le!-húzott magához mosolyogva.Majd mindent megtudsz a maga idejében.
-Lécci.-néztem rá könyörgően.
-Oké.Mindenfélét, általában jó, nagyon, pár éve, nem kérdezted, igen nála, hidd el,mert igaz, több,mint valószínű,hogy fogunk, megnézhetjük.-válaszolt az agymenésemre.
-Köszi még egyszer!-csókoltam meg.
-Ne nekem köszönd,hanem Patrick-nek.Ha ő nincs ott nem jövünk össze egyenlőre.
-Várj!-kotortam elő a zsebemből a telefont.-Küldök neki egy SMS-t.
"Köszi Patrick :) " Ennyit írtam neki,de remélem elég is.
Még el sem raktam a telefont,már rezgett is.
"Mit?"
"Miattad jöttem össze David-del.Ő pedig holnap visz Angus Young-hoz!"
"A pokolba? :) "
"Nem.Ausztráliába. :/ Ez nem volt vicces,mert oda remélem soká kerül majd."
"Jó bocs.Bocs mindenért.Beszéltem Pete-tel és ráébresztett,hogy mostanában teljesen hülyén viselkedem.Leszállok rólad.Remélem meg tudsz bocsátani"
"Elfelejtve.Nekem is rossz volt haragban lenni,elhiheted.Keress magadnak valami csajt,aki nem olyan,mint az előző.Valami normálisat.Legyél boldog. :)"
Elraktam a telefonomat,és folytattam,amit abbahagytam.Megcsókoltam David-et,majd újra és újra,míg végül fekve folytattuk a csókcsatát.Eleinte én voltam felül,de fordult a kocka,és alulra kerültem.
-Khm...srácok.-nyitott be Joey.-Kaja van.
-Megyünk.-tápászkodtam fel.-Figyelj...ma még el tudunk menni egy koncertre?Találkozni akarok valakivel,mert akkor ha már kibékültünk,béküljünk ki rendesen.
-Patrick?Megyünk.-jelentette ki.-Mikor lesz?
-Hát...8-kor kezdődik.-mondtam.-A jegyek már megvannak.-emeltem fel egy borítékot.Pete hagyta a párnámon.
-Oké.De csak mert te akarod.-mosolygott.-Egyébként kíváncsi vagyok már arra,hogy hogyan tudok őket ennyire szeretni.Mert ugye a zenéjük nem rossz,de Patrick...egy kicsit sem szimpatikus.
-Az,csak mostanában teljesen más volt.De ha normálisabb lesz,akkor tényleg nagyon jó arc.
-Értem.Örülök,hogy örülsz.
-Le is ütnélek,ha nem.-bokszoltam bele a vállába.Persze nem gondoltam komolyan. :)

~ 2.évad ~ 15. ~ Pete és egy meglepi ~

Mikor hazaértünk,eléggé meglepődtünk,mert Pete ült a konyhában.
-Szia Pete!-köszöntem.-Te hogyhogy itt vagy?
-Ú,sziasztok.Billie hívott,hogy jöjjek el,mert beszélni akartok velem.
-Tényleg?-fordultam az említett felé.-Beszélni akarunk vele?Miről is?
-Majd meglátod.Pete,gyere fel Nicole szobájába,mert hármunkat érinti az ügy.Engem annyira nem is,de akkor is ott voltam.
-Jó.-bólintott a basszista,majd felmentünk a lépcsőn.-Hú,bemehetünk?Nincs benn semmi durva?Tudod...-célozgatott.
-Kussol,és bemegy!-vágtam tarkón.
-Jó,jó,elnyugszok.-emelte fel védekezően a kezét.-De nem én megyek be először.
Most komolyan.Miért nem megyünk be a szobámba???Hülyék vagyunk,az egyszer biztos.
Billie vihogva utat tört az ajtóhoz,és úgy rontott be rajta,mint egy tank.Én meg csak néztem utána.
-Ez normális?-tettem fel a költői kérdést.
-Szerinted?-kérdezett vissza Pete és David egyszerre.
-Messze nem az.-ráztam meg a fejem,majd utána mentem.Az énekes még mindig a szoba közepén (Hány éves is???) pattogott.Lenyomtam egy székre,ahonnan egyből felállt,és dobott egy hasast az ágyamba.Azt hiszem megnyugodott.
Pete mellé ült,David is,én pedig a babzsákfotelbe kerültem.
-Miért is hívtatok?-nézett végig rajtunk.
-Patrick miatt.-mondta Billie.-Ma megint megjelent,még a kórházban és leszólta David-et.Meg elkezdett veszekedni velünk.
-Mesélj.-biccentett felé a gitáros,és hátradőlt.
Billie mindent elmondott neki,én pedig reménykedve néztem rá.Csak tud csinálni valamit a legjobb haverjával!
-Nem értem.-gondolkozott.-Pedig látta azt a cikket is.De mostanában nagyon nagyképű,és nem is önmaga.Az előző "csaja"-formált idézőjelet az ujjaiból- teljesen megváltoztatta.Olyan,mint amilyen  volt.Az a csaj.Nagyképű,és mindenkivel szemétkedik.Valahogy le kéne állítani.
-Milyen cikket?!-jutott el a tudatomig.
-Nem is láttátok?-döbbent le.-Ha ideadod a laptopod,megmutatom.
Elé toltam az említett tárgyat,ő meg egyből nyomkodni kezdte.Legalább 10 percet keresgélt,mi pedig csendben várakoztunk.Mikor (gondolom) megtalálta,elmosolyodott és felém fordította.
-Itt is van.-vigyorgott továbbra is.
"Nicole Johnson-t egy ismeretlen fiúval látták..." Ez volt a címe.És hogy volt tovább?
"Tegnap Nicole Johnson-t -aki nagyon megváltozott mostanság,a stílusára értve- egy ismeretlen sráccal látták csókolózni az utcán.Patrick Stump is a közelben volt,és miután elhagyta a helyszínt,Nicole -és,mint később kiderült- David kéz a kézben folytatták az útjukat.Mellettük pedig Billie Joe Armstrong,Tré Cool és Mike Dirnt haladt -furcsa módon- csendben,de mosolyogva haladtak a pár mellett."
Mikor elolvastam,hangosan felröhögtem azon,hogy hogyan intézik el az ilyeneket.Nem valami hosszú,de azért a kép ott van...Egyébként mindenhol ott vannak ezek a patkányok?És engem miért üldöznek?Hiszen híres sem vagyok!
-De megoldom.-mondta Pete,és a fiúk felé fordult.-Kimennétek?
-Persze.-álltak fel,és becsukták maguk mögött az ajtót.
-Nem is kaptam ölelést...-szipogott,mire megöleltem.
-Hülye vagy.-vigyorogtam rá.-De miért küldted ki őket?
-Beszélni akartam veled.David-ről meg Pat-ről,meg...Meagan-ről és Andy-ről.
-Kezd David-del.
-Oké.-mosolyodott el óvatosan.-Jól megvagytok?-kérdezte mire bólintottam.-Oké.Akkor jó.Szóval aranyosak vagytok együtt,és örülök,hogy boldog vagy.Nem ismerem nagyon,de jófejnek,és persze kedvesnek,de őrültnek is.
-Örülök.És vele tényleg boldog vagyok.
-Na,Patrick.Tényleg vissza akar szerezni téged,és nem fogja feladni semmi áron.Komolyan kellesz neki,és senkit nem talál magának,de nem is akar.Ez az egy baj van vele...a csajok terén.Megőrült, én mondom neked.Nagyképű,és hülye lett,aki bármiben benne van.Lázadó lett,nem érdekli semmi,és már a színpadon sem ugyan olyan.Futkos össze vissza,mint Billie és ez eléggé érdekes,mert nekem kéne futkosnom...
-Az szar.Tovább.
-Meagan.Kezd furi lenni,mintha titkolna valamit.Nem merek rákérdezni,mert tudom,hogy úgysem mondaná el.Lehet,hogy csak én vagyok paranoiás,de lehet,hogy megcsal?Vagy...érted,na!Meg mindig olyan fáradt,és soha nem jön el várost nézni.
-Lehet,hogy terhes.Tovább.
-Andy...neki meg ugye nemsokára gyereke lesz,és nagyon izgul,hogy mi lesz,ha megszületik.Mert ugye a gyerek,és az anyja a világ másik végén él,Andy pedig mivel híres nem nagyon fogja látni a kicsit.Meg rajtunk kívül senki nem tudja a gyerek dolgot,és mindenki ki lesz akadva.Vagyis a rajongók,de ők érdekelnek legkevésbé.Viszont Andy nem mondta nekünk,de látszik rajta,hogy tetszik neki valaki,és zavar,hogy nem mondja el nekünk.
-Értem.Akkor kezdem.David.Köszi,és ő is köszöni.
Elgondolkoztam,hogy mit mondhatnék.
-Patrick.Beszélj vele,lehet,hogy rá tudod venni,hogy vegye észre magát,mivel ugye te vagy a legjobb haverja.Ha másra nem is,rád biztosan hallgat.
-Mostanában,már rám sem.
-Nem baj,próbálj meg beszélni a fejével.Mondd meg neki,hogy keressen magának más csajt,mert engem már nem érdekel.
-Meagan?
-Öhm...próbálkozz nála a terhességgel.Valószínűleg az,de lehet,hogy csak valami rájött,mit tudom én.Nem vagyok jó az ilyenekben.A kutyáknál van álterhesség.Lehet,hogy embereknél is van.
-Andy?
-Kérdezz rá,hogy tetszik-e neki valaki,és mivel te vagy az egyetlen apuka,mondd el neki,hogy milyen egy kisgyerek.És mondd el neki,hogy nem muszáj,hogy Reni távol lakjon,mert ha kell,ő biztosan a közelébe költözik.
-Jó.Köszi.-ölelt át.
-Tényleg!Nő már Joe haja?
-Már nagyrészt olyan hosszú,mint az enyém.De azt hiszem mennem kell.-nézett az órájára.-A srácok már várnak.Tudod,menni kell tovább,ez csak egy ilyen kis megálló volt.Ma lesz koncertünk,de holnap már máshol lesz és oda is kell érnünk.
-Lekísérlek.-nyitottam ki előtte az ajtót.Csendben szedtük egymás után a lépcsőfokokat,és mikor leértünk elköszöntünk egymástól,és kiengedtem.-Szia.
-Szia.-mosolygott óvatosan,és elment.Mikor visszamentem a többiekhez,David éppen akkor tette le a telefont,és vigyorogva felém fordult.
-Van egy meglepim.Ha szeretnél jöhetsz velem Ausztráliába...Angus Young-hoz!-mondta,én pedig teljesen ledöbbenve.

~ 2.évad ~ 14. ~ Váratlan vendég ~

*David szemszöge* 

Reggel elég nyúzottan ébredtem,de egyből kiugrottam az ágyból,mert minél előbb Nicole-hoz akartam érni.
Felkaptam magamra valamilyen ruhát,és már futottam is le a lépcsőn.Elvettem Adie-től a felém nyújtott kávét,és rohantam is az autóhoz.Billie valószínűleg már ott volt,mert a kocsija nem a ház előtt parkolt.Az enyém még igen,és ahogy bepattantam nyomtam is a gázt.
A 20 perces utat alig 10 perc alatt tettem meg,és amint sikerült leparkolnom,siettem is be hozzá.Benyitottam az ajtón,és csak annyit láttam,hogy Billie egy kalapos arccal vitatkozott.Nicole pedig még kómában volt,de már mintha ébredezett volna.
-Szia BJ.-köszöntem.-Stump.-biccentettem felé.
-Akárki.-köszöntött.-Leszarom nem megyek el.Ha felébred,és meglát valószínűleg észhez tér.Nálam nem lenne naponta kórházban.Nem is törődtök vele!
-Képzeld,mióta velem van végre szabad!Nem fogom vissza semmi hülyeségétől,legalábbis azoktól,amik nem veszélyesek.Sokkal szebb most,mint ezelőtt,és ez is az ő döntése volt.Szóval erről ennyit.-vágtam a fejéhez.
-Nézd meg mit csinál magával!Piercing,tetkó és színes haj...sokkal szebb volt még mikor nem lázadt ennyire!
-Mert te átlagos vagy.Ő nem.-feleltem.

*Nicole szemszöge*

-Mert te átlagos vagy.Ő nem.-hallottam meg David nyugodt,és kimért hangját.Fél perc csend után valaki megszólalt.
-Ha én átlagos vagyok,akkor te mi vagy?-nevetett fel lenézően...Patrick?-Szánalmas,hogy ennyire védeni akarod,pedig nem is hallja.Egyikőtök sem tökéletes,és én sem vagyok az.De én többet tudok adni neki,mint te.
Mikor lett Patrick ilyen nagyképű?Nem ilyen volt erre tisztán emlékszem.Teljesen szerény srác,vicces és nem is néz ki rosszul.De...most?Az a csaj teljesen megváltoztatta,és azóta ilyen...ilyen...nagyképű lett.
-Nem tudsz.Lehet,hogy gazdag vagy,de a pénz nem nyer mindig.Nem tudsz megadni neki mindent.
-Mit nem például?
-Sokat kell stúdióznod.
-Magammal vinném.
-Unná.Sokszor mentek turnéra.
-Jó helyekre megyünk,ott ellenne.
-Ha te nem vagy ott vele,mert interjúra kell menned?
-Pete,Andy,Joe és Meagan.
-Akkor sem lennél ott.Ja és a rajongók.Lenézik,kifújjolják,kiröhögik,rád csimpaszkodnak,megpróbálnának elcsábítani,ja és akár gyilkosság is lehet.Csupán irigységből.
-Megvédeném.
-Nem tudnád mindig.-felelte David.
-Honnan veszed?
-Tényleg nem tudnál mindig megvédeni.-szólaltam meg suttogva.-És mi lenne,ha megölne ezért valaki?10 perc múlva már azt se tudnád ki voltam.És még valami.Mióta vagy ilyen nagyképű?
-Nem vagyok nagyképű.
-Nicole!-sóhajtott fel Billie.-Hogy vagy?
-Jobban,mint tegnap.
-Végre felébredtél!-túrt bele a hajába David.-Tudod,hogy megijesztettél?
-Elhiszem.-mosolyodtam el.-Mikor mehetek haza?-ültem fel.Vicces volt úgy,mintha a halálomon lennék.
-Akár most is.-nyitott be egy orvos.-Mr.Armstrong,Mr.Parker.-biccentett.-Csodálom,hogy nem Mr.Cool miatt jöttek.Aki a legközelebb áll a hölgyhöz,az maradjon benn.
Billie elindult az ajtó felé,viszont Patrick és David meg sem mozdultak.
-Stump!Húzzál már ki!Semmi közöd Nicole-hoz!
-Patrick,menj ki.-mondtam.
A srác lehajtott fejjel,csendben ment ki a kórteremből,az orvos pedig becsukta mögöttük az ajtót.
-Hogy érzi magát?-kérdezte tőlem Dr.Akárki.-Ja egyébként Dr.Black vagyok.Maga biztosan Mrs.Parker.
-Öhm...-néztem furán David-re,aki mosolyogva kerülte a tekintetemet.-Jól érzem magam.
-Nem szédül?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Akkor mehetnek is.-biccentett az orvos.-Viszont látásra.
-Viszont látásra!-köszöntünk egyszerre.A doki kiment én pedig átöleltem David-et.
-Mrs.Parker?-vontam fel vigyorogva a szemöldököm.
-Ha nem bánod...
-Tök mindegy.Csak furin hangzott.De menjünk!-pattantam ki az ágyból.-Mi történt a kezemmel?
-Eltörött.-húzta végig a kezét a gipszemen.-Majd rajzolhatok rá?-csillant fel a szeme.
-Csak akkor ha értelmes.Először én rajzolok.-nevettem fel.-Billie adj lécci egy filcet!-szólaltam meg mikor kiléptünk az ajtón.
-Minek?-érdeklődött,mire felemeltem a kezem.-Én is!
-Először én.-feleltem.
Elindultunk a kocsi felé,Patrick pedig jött utánunk.Beszálltunk a kocsiba,de az ajtót nem tudtam becsukni,mert megakadályozta.
-Szeretlek Nicole.-suttogta.
-Szia Patrick.-válaszoltam és becsuktam az ajtót...

~ 2.évad ~ 13. ~ Deszka + Baleset ~

Mosolyogva néztem,ahogy a többiek kiszállnak,és elindulnak lerakni a cuccokat.Rajtunk kívül senki más nem volt ott,bár ezt megértem.
Körülnéztem,és nagyon tetszett a látvány.Gyönyörű pálya volt,jobban fel sem lehetett volna építeni.Billie máris nekikezdett a menőzésnek,és olyan trükköket is tudott,amikről fogalmam sem volt,hogy léteznek.
Ja igen.Gördeszkázni mentünk.
-Gyere már Nicole!-kiáltott oda nekem Adie,aki már a saját deszkáján állt.-Itt a tied is.
Odafutottam hozzá,és felemeltem a deszkát.Egy Tré-s darab volt,mármint az album.Egyből rá is álltam,és elkezdtem trükközni.
Nem mondom,hogy én voltam a legbénább,de azért csak nekem sikerült borulnom!Pedig pihentetnem kéne a fejemet...Most már mindegy.Borultam is,nem is kicsit.De inkább az elejéről.
Egy ideig elég jól is ment,csomó trükköt csináltam,és próbálkoztam azokkal is,amiket akkor ismertem csak meg,de hamar megtörtént a baj.
Billie mutatott egy elég nehéz trükköt,amit persze ki is akartam próbálni,csak ugye elég nehéz volt,mivel kezdtem szédülni a sebem miatt.Csakhogy én ezzel nem törődtem,és nagyon más sem.A trükköt próbálgattam,de mikor rákészültem,hogy ugyan úgy megcsináljam,mint a többiek,és meg is csináltam volna,ha a kerék nem akad meg valamiben.A deszka kicsúszott alólam,és pedig felszántottam az aszfaltot.Persze,hogy én!Ki más?
Arccal előre estem,és csúsztam legalább két métert.A kezemet nem bírtam mozgatni,az állam pedig égett mint az állat.David egyből odagurult hozzám,és felhúzott a földről.
-Megvagy?-kérdezte aggódva.
-Aha.-bólogattam,de amikor elengedett eléggé meginogtam.Hátraléptem egyet,de még így sem tudtam rendesen megállni,így inkább a kezei között tartott.
-Hallod!Be kéne vinni a kórházba!-intett a srácoknak.-Segítsetek!
-Nyitom a kocsiajtót,eldoblak titeket.-sürgette DAvid-et BJ.A fiú felkapott a kezébe,én meg csak mosolyogva bámultam.
-Hova megyünk?-kérdeztem eléggé érdekes állapotban.Olyan érzés volt,mintha részeg lennék pedig egy kortyot nem ittam.
-Kórházba.-felelte.
-Kit kell bevinni?-röhögcséltem,teljes lelki nyugalommal.
-Téged.-válaszolt röviden,és berakott a kocsiba,majd mellém ült.-Mehetünk.-szólt előre az énekesnek.
Csendben haladtunk az úton,mindenki eléggé feszült volt,kivéve persze engem,mivel fogalmam sem volt,hogy miért kell elmennünk a kórházba.

*David szemszöge*

Nagyon megijesztett az,hogy Nicole nem volt tudatánál,és az esése sem volt kellemes látvány.A kezét szorítottam mindvégig,féltem,hogy mit fog mondani az orvos.Lehet,hogy ameddig nem gyógyul be a seb a fején nem kellett volna ilyen helyre eljönni,de...senkinek nem jutott eszébe,még neki sem.Nem tudom,hogy mi baja lehet,de jobb bele sem gondolni.Mikor Billie leparkolt a kórház előtt,kiemeltem a kocsiból Nicole-t,majd Billie-vel az élen utat törtünk magunknak. Negyed órát vártunk orvosra,majd mikor megjött,egyszerre pattantunk fel.
-Dr.Black!-futottunk hozzá.Igen,itt már jól ismernek minket.
-Mr.Armstrong.Mr.Parker.-biccentett.-Miben segíthetek?És hol marad Mr.Cool,és Mr.Dirnt?
-Gördeszkapályán.-mondta BJ.-De most vele jöttünk.-mutatott Nicole-ra.
-Értem.-bólogatott az orvos.-Jöjjenek be,és hozzák a hölgyet is.Legyenek szívesek mondják el,hogy mi történt.
Mikor beléptünk az ajtón,egymás szavába vágva magyaráztunk,de olyan sebességgel,hogy még mi sem értettük.
-Nyugodjanak meg,és mondják el az elejétől.Lehetőleg érthetően.
Elkezdtem mondani,hogy mi történt,Dr.Black pedig megértően bólogatott.
-Mióta van a kötés a fején,és miért?-jegyzetelt.
-Öhm...tegnap került fel,egy deszkás baleset miatt.-vágtam rá.
-Értem.Holnapig benn kell fognunk,és most tényleg pihentesse majd a fejét!Kicserélem a kötését,fertőrlenítem a sebeit,és megvizsgálom a kezét.
-Miért?-kaptam fel a fejem.
-Maguknak nem tűnt fel?-hüledezett,majd Nicole bal kezére mutatott.-Nem áll természetes szögben,és a másikkal ellentétben,ezzel nem csinál semmit.Valószínűleg eltörött.Nyugodtan menjenek haza,mert ma már nem mehetnének be hozzá.Mesterséges kómában lesz,ne aggódjanak.-mondta.-Viszont látásra.
-Viszont látásra!-intettünk mindketten fáradtan,majd még egy puszit nyomtam a lány homlokára,és kimentünk.
-Akkor...mehetünk.-tördelte az ujjait a frontember.
-Mehetünk.-bólintottam,és beültem a kocsiba.Összeszedtük a többieket,majd miután elmondtunk mindent amit tudtunk,indulhattunk is.
Estére nem mentem haza,nem volt erőm sem hozzá.Nicole szobájában töltöttem az éjszakámat,de aludni nem nagyon tudtam,mert az én hibám is volt a balesete...

~ 2.évad ~ 12. ~ Beszélgetések ~

Mikor elváltunk egymástól,egymásra mosolyogtunk,és szavak nélkül megértettük egymást.Kézen fogva mentünk tovább,a fiúk pedig összemosolyogtak.
Mikor már untuk a sétát,elindultunk haza,hogy együnk,mert már mindenki majd' összeesett az éhségtől,és Adie már hívott,hogy kész az ebéd.
Billie előre engedett minket,mi pedig egyből a konyha felé vettük az irányt.Kihúztam a kezem David-ből,és leültem Joey mellé.
-Éhes vagyok.-mondtam,de abban a pillanatban pattantam is fel,hogy segítsek Adrienne-nek.Megterítettem,és odacipeltem a kaját is nekik.Egyenek csak...

~

Kaja után David-del felmentünk a szobámba,hogy átbeszéljük a dolgokat,és persze egy kicsit kettesben maradhassunk.Mosolyogva ugrottam az ágyra és felé fordultam.

-Akkor most...mi...-dadogta.-Járunk?

-Úgy tűnik.-vágtam rá.

-Hú.Tudod mennyi ideje vártam erre?-ült le velem szemben,egy vagány félmosoly kíséretében.

-Amióta én.-suttogtam.-Csak féltem,hogy mit fogsz szólni...Tudod,nem vagyok jó pasizásban.Csak ha részeg vagyok.-nevettem fel.

-Nekem sem megy nagyon a csajozás.De...téged valahogy meg akartalak szerezni...-vigyorgott rám kihívóan.

-Nyugi,én is téged.-csúsztam hozzá közelebb.-De most már itt vagy.És nem eresztelek el...soha.

-Patrick-nek is ezt mondtad?-vonta fel a szemöldökét.

-Nem tudom.Régen volt már.És azt nem is gondoltam komolyan.Ezt igen...-mutattam magamra,majd rá.-Tudod,hogy nem szívatlak.Azt azért észrevennéd.

-Patrick se vette észre!

-Na példálózzál már vele!-kaptam fel a vizet.

-Csak szívatlak.Te is tudod.-simogatta meg az arcom.

-Tudom,de idegesítő.Pete-tel példálózz inkább.Vele több szép emlékem van.-mosolyogtam rá.Játékosan megpuszilta a számat,mire valami fura érzés lett a hasamban.

-Mindenkinek tetszettél a csapatból?Ez durva.De megértem.Tudod,már első látásra beléd estem.És most...olyan,mintha álmodnék.-mondta.-Sosem hittem volna,hogy egyszer teljesülni fog az álmom.

-Én sem.De hagyjuk ezt.-legyintettem.-Várj!Reni hív.

-Nem baj.Majd visszahívod.-kezdte el puszilgatni a nyakamat.

-Muszáj felvennem.

-Ja tényleg!Ő a terhes unokatesód.Vedd csak fel.-engedett el.

-Szia Reni!Gyere Skype-ra!-tettem le,majd bekapcsoltam a laptopomat,és jelentkeztem is be Skype-ra.Amint Reni is fellépett,egyből videóhívást kezdeményeztem,Reni pedig elfogadta.

-Szia!-mosolyogtam bele a kamerába,David pedig mellém ült.

-Szia Nicole.És...

-David.Segítettem ki.Ő David Parker.

-David,ő az unokatesóm Balogh Renáta.Hívd Reninek.
-Szia!-integetett David,én pedig visszaváltottam magyarra.
-Reni képzeld!Összejöttünk!-tapsikoltam,majd mindent részletesen elmeséltem neki.
Legalább 2 órán keresztül beszéltem vele,David pedig próbált megérteni pár szót.De egy idő után lemondott róla,mert elkezdte kapcsolgatni a tévémet.
Nagy nehezen elköszöntünk egymástól,majd David-hez bújtam.Aki erre persze kikapcsolta,és minden figyelmét rám fordította.
-Mit csináljunk?-kérdezte halkan.
-Én nem tudom,de Billie-nek biztos van ötlete.-álltam fel.-Menjünk le.
-Menjünk.-nyitotta ki az ajtómat és maga elé engedett.Lesiettünk a lépcsőn,de a felénél Joey-ba botlottunk.Perverzen elmosolyodott,és megszólalt.
-Biztos jól elvoltatok.Kettesben...a szobádban...-célozgatott.
-Renivel beszéltünk.-feleltem.
-Az túlzás.-nevetett fel David.-Te beszéltél,én meg nem értettem egy szót se.De bocs.Amikor bemutattál neki.
-Éppen titeket kerestelek.Megyünk.El.És jöttök ti is.-vigyorgott.
Lementünk a többiekhez,akik indulásra készen álltak.Mi is felvettük a cipőnket,és beültünk a kocsiba.Mindketten értetlenkedve néztünk ki a fejünkből egész úton,és mikor odaértünk,eléggé meglepődtünk...