-Tessék,aludj.-mutatott David az ágyra.
-Nem vagyok álmos.-feleltem,mire nézett egyet.
-Egész eddig nyafogtál,hogy mindjárt elalszol!-hitetlenkedett.
-De a séta felébresztett.-vontam meg a vállam,és leültem az ágyra.David mellém telepedett,majd mikor egy-két percet nem beszéltünk,a nyaka köré fontam a karom,és lágyan megcsókoltam.
David persze vette a lapot,és visszacsókolt,majd fekve folytattuk tovább...
A srác felettem térdelt,a kezét a pólóm alá vezette,és lehúzta rólam...
***
Reggel mikor felébredtem,rögtön eszembe jutott,hogy mi történt az éjjel...
A ruhák szét voltak dobálva az ágy mellett,David pedig a takaró felét magára húzva aludt.Olyan aranyos volt!
Kimentem a fürdőbe,hogy letusoljak.20 perc alatt ki is kerültem onnan,és meglepődve láttam,hogy a srác a szemét dörzsölve,ült fel az ágyban.
Gyorsan feltűnt neki,hogy szét vannak dobálva a ruhák,mire vagányan elmosolyodott én pedig teljesen elpirultam.
-Öhm...jó reggelt!-vigyorogtam pirultan,és lesütöttem a szemem.
-Neked is.-mosolygott,majd a fürdőbe sietett.
Elpakoltam a ruháit,és indultam volna ki,ha nem fogja meg a kezem.
-Engem itt hagysz?-nézett rám kiskutyaszemekkel,úgyhogy megvártam amíg végez,és együtt mentünk át a többiekhez.
-Sziasztok!-intettem körbe mosolyogva.
-Sziasztok.-vigyorgott ránk BJ,én pedig leültem az asztalhoz,ahol már tálalva volt a finom reggeli.
Adie elém rakott egy tál pirítóst,ami még BJ-nek is sok volt,nem nekem!
De attól függetlenül megettem.
-Úgy ennék csokit!Van csoki?-néztem körbe remémykedve,de csak megrázták a fejüket.-David!Hozol nekem csokit?-néztem rá bociszemmel.
-Hozok...-nevetett,és kiment az ajtón.
Billie összehúzott szemmel nézett,de mikor felé fordultam,rögtön elkapta a fejét.Nem értettem,hogy mi a baja,de nem is érdekelt.
-Meghoztam a csokit!-jött be David,és nekem adta.
-Köszi,de most nem kell.-vontam meg a vállam,de azért nyomtam egy puszit az arcára.
-Este indul haza a gépünk.-jött be az ajtón Joey.
-Haza megyünk?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Wííí!-pattantam fel a két srác mellől,akik csak fejcsóválva figyeltek.
Elővettem a laptopomat,mert jobb nem jutott eszembe,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra,ahol csak egy-két ember volt fent,ők is csak azért mert nem éjszaka volt náluk.
Egy ember kivételével.
Pete is fent volt,viszont ott is hajnali egy-kettő óra felé járhatott az idő,szóval egyáltalán nem értettem.
Egyből rákattintottam a videóhívásra,ő pedig fel is vette természetesen.
-Szia!-suttogta.
-Szia.-köszöntem én is.-Hogyhogy ébren vagy?
-Nem tudok aludni.-vonta meg a vállát.-És te?
-Én sem.-szomorodtam el.
-És mi lesz azután,miután megérkeztetek?Vagyis hova mész?David-hez költözöl?Vagy esetleg máshova?-kérdezősködött.
-Nem tudom...-szomorodtam el.-Mert én hozzátok is,Billie-ékhez is és természetesen David-hez is közel szeretnék lenni,de nem tudom,hogy hova menjek,csak azt,hogy David-hez költözök,aki nagyon közel lakik BJ-ékhez,de én hozzátok is közel akarok lenni!Mert...mert...mert ott a gyerek,ti meg szerencsétlenek vagytok,de én így szeretlek,Billie-ékkel is így vagyok.-zokogtam.
-Nyugi Nicole!-nyugtatott,majd mondani akart valamit,csak a kisfiú felsírt.
-Ez Adam volt?-csillant fel a szemem,és már teljesen nyugodt voltam.
-Igen.Nagyon könnyen változik a hangulatod...-jegyezte meg.
-Nem is igaz!-háborodtam fel.-Csak rosszul vagyok,hányingerem van...És bármennyit tudnék enni.
-Akkor...lehet,hogy valamit meg kéne nézni...
-Mit?
-Azt,hogy...
-Neked is.-mosolygott,majd a fürdőbe sietett.
Elpakoltam a ruháit,és indultam volna ki,ha nem fogja meg a kezem.
-Engem itt hagysz?-nézett rám kiskutyaszemekkel,úgyhogy megvártam amíg végez,és együtt mentünk át a többiekhez.
-Sziasztok!-intettem körbe mosolyogva.
-Sziasztok.-vigyorgott ránk BJ,én pedig leültem az asztalhoz,ahol már tálalva volt a finom reggeli.
Adie elém rakott egy tál pirítóst,ami még BJ-nek is sok volt,nem nekem!
De attól függetlenül megettem.
-Úgy ennék csokit!Van csoki?-néztem körbe remémykedve,de csak megrázták a fejüket.-David!Hozol nekem csokit?-néztem rá bociszemmel.
-Hozok...-nevetett,és kiment az ajtón.
Billie összehúzott szemmel nézett,de mikor felé fordultam,rögtön elkapta a fejét.Nem értettem,hogy mi a baja,de nem is érdekelt.
-Meghoztam a csokit!-jött be David,és nekem adta.
-Köszi,de most nem kell.-vontam meg a vállam,de azért nyomtam egy puszit az arcára.
-Este indul haza a gépünk.-jött be az ajtón Joey.
-Haza megyünk?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Wííí!-pattantam fel a két srác mellől,akik csak fejcsóválva figyeltek.
***
Hajnali két óra,mindenki alszik,egyedül én nem tudok.Álmatlanul fészkelődök a székben egy pici hányingerrel,de nagy nehezen kibírom.David kezét szorongatom,és várom,hogy végre megérkezzünk Kaliforniába,mert összepakolok,és költözök David-hez.Elővettem a laptopomat,mert jobb nem jutott eszembe,és bekapcsoltam.Felmentem Skype-ra,ahol csak egy-két ember volt fent,ők is csak azért mert nem éjszaka volt náluk.
Egy ember kivételével.
Pete is fent volt,viszont ott is hajnali egy-kettő óra felé járhatott az idő,szóval egyáltalán nem értettem.
Egyből rákattintottam a videóhívásra,ő pedig fel is vette természetesen.
-Szia!-suttogta.
-Szia.-köszöntem én is.-Hogyhogy ébren vagy?
-Nem tudok aludni.-vonta meg a vállát.-És te?
-Én sem.-szomorodtam el.
-És mi lesz azután,miután megérkeztetek?Vagyis hova mész?David-hez költözöl?Vagy esetleg máshova?-kérdezősködött.
-Nem tudom...-szomorodtam el.-Mert én hozzátok is,Billie-ékhez is és természetesen David-hez is közel szeretnék lenni,de nem tudom,hogy hova menjek,csak azt,hogy David-hez költözök,aki nagyon közel lakik BJ-ékhez,de én hozzátok is közel akarok lenni!Mert...mert...mert ott a gyerek,ti meg szerencsétlenek vagytok,de én így szeretlek,Billie-ékkel is így vagyok.-zokogtam.
-Nyugi Nicole!-nyugtatott,majd mondani akart valamit,csak a kisfiú felsírt.
-Ez Adam volt?-csillant fel a szemem,és már teljesen nyugodt voltam.
-Igen.Nagyon könnyen változik a hangulatod...-jegyezte meg.
-Nem is igaz!-háborodtam fel.-Csak rosszul vagyok,hányingerem van...És bármennyit tudnék enni.
-Akkor...lehet,hogy valamit meg kéne nézni...
-Mit?
-Azt,hogy...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése