2014. március 2., vasárnap

~ 2.évad ~ 35. ~ Ne mond el! ~

-Mi van?-esett kétségbe a srác,és nem hitte el,hogy igazat mondtam.
-Terhes vagyok...-motyogtam.
Nem tudott megszólalni,én pedig őt átkarolva zokogtam.Lekönnyeztem az ingét,és próbáltam feldolgozni a hírt,aminek persze örültem is,csak egyenlőre...nem tudtam feldolgozni.
Fél óra kellett,mire le tudtam nyugodni,és David is feldolgozta a hírt.
-Akkor...gyerekünk lesz.-foglalta össze David.
-Lesz.-mosolyodtam el,de a szemembe újra könnyek gyűltek.És nem is voltam biztos a dolgomban.Lehet,hogy...hogy...nem David-é a gyerek?
Elhessegettem a kételyeket a fejemből,és csak arra koncentráltam,hogy David a gyerek apja nem más.Más nem lehet,csakis David.
-Örülök,ugye tudod?-nézett a szemembe.
-Én is.-vigyorogtam.-Csak furcsa nekem ez az egész.Nem akartam még terhes lenni,de ha már megtörtént örülök neki.
-Nekem is furcsa.-nevetett.-9 hónap és apa leszek.Ez nekem kevés felkészülni.Nem vagyok valami apa típus.Az nekem sok lenne...
-Én sem vagyok az a nagyon anyás.De fel kell készülni,ha egyszer terhes vagyok.Aztán majd belejövünk...
-Előbb-utóbb...
Felkaptam a telefonomat az éjjeli szekrényről,és tárcsáztam Billie Joe-t,mert ő ébresztett rá,és miatta derült ki.Vagyis miatta most derült ki.
Nem vette fel,így addig csörgettem,ameddig észre nem vette.Az ujjaimmal az éjjeli szekrény doboltam,és vártam,hogy vegye már fel.
És akkor végre felvették.
-Szia!-köszöntem.
-Szia.-szólt bele egy álmos hang.
-Jujj,felkeltettelek?-kérdeztem.
-Már vagy fél órája.-motyogta,de belenevetett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,csak várj 5 percet jó?
-Oki.
Bekapcsoltam a gépemet,és felléptem Skype-ra,és vártam,hogy BJ is fellépjen,mert minél előbb el akartam mondani neki a hírt.
-Szia.-kezdeményeztem egy videohívást.
-Neked is szia.-intett.-Mi volt ilyen nagyon fontos,hogy fél egykor zavarni kell???
-Fél egykor általában már nem alszanak az emberek.Másrészt elég fontos amit mondani akarok,egyrészt mert igazad volt...
-Mondtam!Miben is volt igazam?-ráncolta a szemöldökét értetlenkedve.
-Abban,hogy terhes vagyok.-mondtam ki.
-Mi vaaaaan?!-hallotta meg Joey a mondatomat,és odaült az apja mellé.-Nem biztos,hogy jól hallottam,elmondanád újra?
-Terhes vagyok.
-Mi??-na de jó...Akárhányszor elmondom mindig jönni fog valaki???
-Jól hallottad.-nevettem fel.-Terhes vagyok.
-Gratulálok.-lépett a többiek mellé Adrienne.
-Köszi.Végre valaki,aki nem úgy jön ide,hogy "mi van???".-vigyorogtam.-De szerintem én el is köszönök.Még Renit is zavarnom kell,meg még pár embert.Majd később beszélünk,jó?
-Az.-nevetett BJ.-Akkor szia.
-Sziasztok.-mosolyogtam,és már hívtam is Renit,aki egyből fel is vette.
-Szia!-köszöntem.
-Heló.Hogy vagy?
-Jól,csak picit furán érzem magam.Te?
-Én is.Lehetetlen kibírni ez mellett a négy hülye mellett.
-Fel tudsz jönni Skype-ra?-érdeklődtem.
-Persze,pár perc.-mondta és letette.
Amint fellépett én már hívtam is,ő pedig természetesen elfogadta.Mellette Andy és Csongi állt,ami miatt eléggé meglepődtem,mert Csonginak pont nem akartam elmondani.
-Öhm...Beszélhetünk négyszemközt?-kérdeztem zavartan Renitől.-Utána majd beszélek veletek is,csak most valami fontosat akarok mondani Reninek.Ja és Pete-nek is szóval hívjátok ide légyszi!
-Jó.-bólintott Csongi,és elment a képből.-Pete,gyere!-hallottam meg a srác hangját.
-Megyek.-mondta a másik,majd már láttam is,ahogy közelít.-Ó,szia Nicole.Miért kellett idejönnöm?Vagy te hívtál?-nézett rám.
-Én.-feleltem.-Menjünk fel.Vagyis vigyétek fel a gépet.Reni és te Pete.-mondtam,mire felemelték a gépet,és felvittek az emeletre.Vagy valami ilyesmi...
-Na,akkor itt is vagyunk.-mondta Reni,majd leült az ágyra.Pete pedig mellé.-Mi volt ilyen fontos?
-Először is ígérjétek meg,hogy nem mondjátok el a Grenmásoknak,és a hozzájuk közel állóknak,mert lehet,hogy Csonginak is köze van a dologhoz.
-Mihez?-kíváncsiskodott Pete.-Egyébként megígérjük.
-Te is Reni?
-Én is.
-Pete igazad volt.
-De miben?-sürgetett.
-Terhes vagyok...-suttogtam,de közben mosolyogtam.Meg sem tudtak szólalni,csak várták,hogy elordítsam magam,hogy "Vicceltem!" és elröhögjem magamat.Legalábbis én biztosan ezt várnám ilyen helyzetben.
-Gratulálok.-reagált először Reni.
-Én megmondtam.-vonta meg a vállát Pete.-És ezt miért nem szabad elmondani Csonginak?-érdeklődött,mire elpirultam és lesütöttem a szemem.-Ja...Ó...Értem.-halkította le a hangját Pete.-De ha megkérdezi mit mondtál,akkor mit válaszoljunk neki?
-Mondjátok azt,hogy...Mindegy.-feleltem.-De semmiképpen ne mondjátok el neki...Se Dórinak,se Matyinak.Majd később megtudják...
-Oké.
-De megyek...Sziasztok.
-Szia.-köszöntek egyszerre én pedig kinyomtam az ablakot.
Ez le van rendezve...Csongi nem fog tudni róla,csak miután megszületik,vagy majd később, úgy, hogy nem tudja mikor lettem terhes.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése