Korán reggel apa ébresztett, mire morogva forgolódni kezdtem az ágyban. Idegesítő, hogy mindig öt perccel a telefonomon beállított idő előtt rám töri az ajtót, és elkezd rázni. Szerinte ez vicces. Szerintem már kevésbé.
Miután sikeresen elkészültem lebaktattam a konyhába, ahol már nem csak anyáék, de a nálam később kelő húgom is várt.
Annyit tudni kell, hogy a húgommal egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Neki jég kék szeme van, pont olyan, mint apáé, és a haja is más. Az övé világosbarna, míg az enyém -az eredeti- szőkés barna. De még az arcformánk sem hasonló, sőt az alkatunk, a hangunk, a stílusunk sem. Azén hangom rajzfilmfigurás, míg Jennifer-é mélyebb, az övé tökéletesen hasonlít anyáéra. Sokszor elgondolkozok azon, hogy melyikünket cserélték el, bár mindig annál kötök ki, hogy egyikünket sem, mivel mindketten hasonlítunk valamiben anyához.
-Reggelt - köszöntem mindenkinek, felvettem a kabátomat, és a vállamra kapva a táskám elindultam Sarah-ért, hisz mindig én sürgetem, hogy időben elérjünk a sulihoz. Igaz, engem -és Sarah-t sem - érdekelné, ha késnénk, vagy esetleg nem is mennénk be, de mivel Jeff távolabb lakik, neki előre kéne szólni az ilyen ügyekről, hogy ne rohadjon egyedül a padban.
Amint odaértem, már nyílt is az ajtó, és Sarah pasija - Andy - lépett ki rajta.
-Mizu Vick? - mosolygott rám, én pedig megöleltem, hisz eléggé régen láttam már.
-Semmi - mondtam. - De látom ti élveztétek az éjszakát - céloztam a teljesen kócos hajára, és a szagára.
-Nem mondom, hogy nem - röhögött fel. - Visszaköltöztünk.
-Komolyan? - esett le az állam, amit kinevetett. - Miért nem tudtam róla?
-Ma jöttünk haza. Sarah-t akartam először meglepni - kacsintott, mire vigyorogva megcsóváltam a fejem.
-Úgy érzem, hogy sikerült - vágtam rá, mikor a barátnőm kilépett az ajtón, és egy puszit nyomott Andy arcára.
-Sikerült neki - mosolygott Sarah, és Andy kezét megfogva indult meg a suli felé. - Te nem jössz? - fordult vissza.
-Szerintem Andy menjen haza zuhanyozni - röhögtem el magam, mire a srác egyetértően bólogatott, Sarah pedig meglökte, így végre ő is elindult haza.
-Holnaptól szünet - sóhajtok fel, beszívva a levegőt, ami még így, decemberben sem volt hideg itt, Kaliforniában. - És holnapután jönnek Pete-ék, és BJ-ék is.
-Ugye tudod, hogy nálatok fogunk mi is csövezni? Anyáék nincsenek itthon, Andy-éknél nem látnak szívesen, Jeff meg úgyis veled lesz.
-Persze, hogy tudom, anyámék is tudják. Csak sajnos itt lesz Jen pasija is. 13 éves, és már pasija van - csóváltam a fejem.
-Neked is 13 évesen volt az első pasid - nevetett ki.
- Az tök más - grimaszoltam. - Neki ez nem az első.
-Úgy már más - komolyodott el. - Asszem keres valaki.
-Hé! - ordított utánunk valaki, én meg már a hangjából felismertem. - Sziasztok - lihegte, mikor mellénk ért. Amint kifújta magát, a derekamat átölelve húzott magához, egy rövid csókra.
-Új hajszín? - vontam fel a szemöldököm, titkolva, hogy tetszik a zöldeskék, punk haja.
-Mi az? Esetleg nem tetszik? - fordított hátat, játszva a sértődöttet, én meg csak hozzásimultam a hátához, hiszen végre rendesen találkozunk. Beteg volt, és ő kért meg, hogy ne nagyon menjek hozzá, hisz szünet lesz, és nem akarta, hogy lebetegedjek.
-Jó illatod van - suttogtam, mire vigyorogva megfordult, és a kezébe kapott. - Ugye tudod, hogy még mindig olyan jól nézel ki, mint eddig?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése